Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. május 22., vasárnap

Vidéken










Szombaton reggel elutaztunk Pribenice-be, az Iglice Egyesület által szervezett tavaszi táborba. Tábor városát elhagyva (ide még vissza kell jönni és megnézni)eltévedtünk, 2 db GPS-el sem találtuk meg a helyes irányt, a kütyük mentségére legyen szólva, hogy kicsit lementünk a térépről, kis falvakban kóvályogtunk.
Peti bement egy lepukkant kocsmába segítséget kérni és szerencsére a "részeg" kiszolgáló picit beszélt németül. Peti kezébe nyomott egy kriksz-krakszokkal tele rajzolt A4-es papírlapot, első ránézésre nem bíztam a sikerben...De aztán csodák csodája megtaláltuk a kopott táblát és innen már csak egyenesen kellett haladnunk.
A Panzió egy kis völgyben, az erdő közepén, közvetlenül a Luznice folyó mellett fekszik. A környezet idilli volt, körbe vett bennünket a természet, a szállásunk már hagyott némi kívánnivalót maga után. Először is valószínű, hogy régen nem takarították ki rendesen a szobákat, másodszor pedig nagyon hideg volt a házban. Én ráadásul a meleg pizsimet itthon is felejtettem, úgyhogy farmerban és pulcsiban bújtam be a takaró alá és már csak a zuhanyozás gondolatától is kirázott a hideg. Lassan Peti is felöltözött, a rövid újjú pólóra felkerült egy pulcsi, sőt még zoknit is húzott!! A gyerkőcöket jól betakartuk, ők is melegítőben aludtak, de mikor Peti éjszaka megnézte őket, mint a békák kiterülve feküdtek, természetesen ohne takaró. Remélem nem fáztak meg....
A másik dolog ami elég silány volt a kaja. A szakács bácsi nem állt éppen a helyzet magaslatán, kitűnően főzött íztelenül, minden fantázia nélkül.
De nézzük a pozitív oldalát legalább nem nekünk kellett megcsinálni.
Viszont jó kis programokat szerveztek, és sikerült pár családdal megismerkedni. Talán mi voltunk az egyetlenek akik nem beszéltek csehül, a többiek vagy Csehországban élő szlovákiai magyarok, vagy szlovákiában élő szlovák-magyarok voltak.
Kipróbáltam a fonást, készítettem egy övet, a fiúk teljesen rákattantak az agyagozásra, egy kisebb papírdoboznyi alkotást hoztunk haza. Volt még kosárfonás, kötél sodrás, csináltunk papírlabdát, virágtündért szalvétából, nálam a befutó a helyes virág kitűzők készítése lett, Petinél pedig az íjászat. A szombat esti táncház nagy siker volt a gyerekek körében, de a fiúk nem bírták végig, Danika fél tízkor le akart feküdni. Nem is csodálkoztunk, hiszen annyi minden történt!
Mind a két napon gyönyörű idő volt, a kretívkodás mellett labdáztunk, ping-pongoztunk (Beni igaz, hogy alig látszik ki az asztal mögül, de sokszor sikeresen szervál), próbáltunk tollasozni, beszélgettünk szóval egy percig sem unatkoztunk!

1 megjegyzés:

  1. Minden nem lehet tökéletes!
    :)))
    Nekünk is volt már hasonló kellemetlenségben részünk, de azokat hamarabb felejtjük, mint a csodaszép, tartalmas napokat!
    Nálunk is hasonlót szerveznek a TÉKA táborban, amire szeretnénk is elmenni, de egyenlőre csak elméleti síkon vagyunk...
    :)

    VálaszTörlés