Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. október 21., péntek

Büntetés

Tegnap Angela (az ovi vezető) beletaposott Beni lelkivilágába. Benike rosszalkodott, kétszer is volt büntetésben (time out) a délután során és ezért haza indulás előtt nem kaphatott matricát. Jaj nagyon sírt, látszott rajta, hogy igazán rosszul esett neki csak hüppögött és gyorsan kapkodta a levegőt és vöröslött a feje a méregtől és dühében ugrált a padon, levetette magát a földre stb..Nem igazán tudtam vele mit kezdeni abszolút nem hallgatott rám. Egyszer csak kijött Angela a teremből és leült a padra, majd halál nyugodtan megkérte Benit, hogy nézzen a szemébe. Benin végre mutatkoztak az értelem csekély jelei. Aztán szépen,nagyon türelmesen még egyszer átbeszélték a büntetés okát. Délelőtt játszóházban voltak és egy cseppet túlpörgött a fiam, olyannyira, hogy az ebéd utáni relax time alatt pimaszkodott, (cheeky boy), nem hallgatott Angelara.
A beszégetés végére Beni megnyugodott és a sírást is teljesen abbahagyta. Angela sűrű elnézését kérte, hogy milyen nehéz délutánt szerez nekem, de én megynugtattam, hogy egyébként is mindig van valami action és inkább tetszik, ha következetesen, szigorral bánnak a fiúkkal.
Végre összeszedelőzködtünk és elindultunk hazafelé. Az utcán Beninek eszébe jutott, hogy ott hagyta az oviban a játszóházról a prospektust amit minden áron meg akart mutatni Apának. Na, irány vissza!!! Ekkor pedig Dani kezdett rá a bőgésre, hogy ő azt szeretné ha Beni is kapna matricát és mindenképpen kapnia kell, kérjünk neki, anélkül nem mehetünk haza. Hoppáá, ismét az oviban vagyunk, ismét hisztizik az egyik fiam (csak most a másik)....Nem pontosan értettem Danit, mit is akar. Próbáltam rájönni az igazi okra..., sokszor érzem nála, hogy jobban félti Benit, megijed ha mérgemben ott akarom hagyni valahol stb. Végül az ovi kertjében Benikével együtt győzködtük, hogy majd holnap Benci is jól fog viselkedni és akkor megint lesz matrica. Nagy ehezen eljutottunk az autóig, gondolkodtam még egy rövidke sétán, de totálisan elvetettem az ötletet és meg sem álltunk hazáig.
Este Beni az egyik fiókban talált kétoldalú rgasztó papírokat. Egyből lecsapott rá és viccesen ráragasztotta a szájára. Ma reggel a villamoson beszélgettünk arról, hogy jó fiú lesz és megjegyezte, hogy elhozta a ragasztós papírokat és be fogja ragasztani a száját.......folyt köv

2011. október 19., szerda

Órarend

Vasárnap este érkeztünk vissza Mo.-ról, Peti kedden hajnalban tovább utazott Moszkvába. Ilyenkor mindig nehezebb dolgom van a fiúkkal, mert egyik pillanatban még "százan" nyüzsögnek körülöttük aztán a másik pillanatban már csak én egyszemélyben lennék a "kiszolgáló személyzet", ami ellen foggal körömel harcolok. Nehéz visszatérni a hétköznapokhoz, úgyhogy kitaláltam, hogy csinálok egy napirendet és pontozom a napi jó "cselekedeteket", rendrakás, öltözködés, no hiszti, fogmosás stb és akkor hétvégén jutalmul kaphatnak egy Thomasos tojást, vagy egy-egy nyalókát. Dani már két napja rágja a fülemet nyalókáért de egyenlőre nem vagyok hajlandó venni. Vacsora közben el is meséltem nekik új tervemet, melyet nagy lelkesedéssel, széles vigyorokkal fogadtak. Aztán mikor a jutalomhoz érkeztünk akkor Beni megszólalt: De Anya akkor lehetne kérni valamit magunktól is??!!! Mondjuk egy fénykardot?
Dani: Vagy kisautókat?
No comment....Csak annyit válaszoltam ahhoz naggggyyon, naggyyyon jónak kell lenni kb karácsonyig....Ez már annyira nem tetszett..

Tegnap ovi után kutyáztunk. Szép őszi idő volt és kimentünk a Ladronka parkba, gondoltam vezessék le a felesleges energiát. Csak labdákat vittünk és a dimbes-dombos részen elkezdtünk focizni. Sok kutyasétáltató ácsorgott a domb alján, persze percek alatt már mi is ott sündörögtünk a kutyusok körül, de csak a legkisebbet merték megsimogatni. Vikinek hívták az "ölebet", csinos csillogó csat fogta össze "szőrhaját" a feje búbján és a gazdájától megtudtuk, hogy még kis csizmái is vannak....Ez az infó hatalmas újjongást váltott ki a fiúkból. Aztán odacsapódott mellénk egy egy számmal nagyobb kutyus is és hozta a tenisz labdáját. Fiúk lassan felbátorodtak, felváltva dobálták a labdát és egy botot a kutyának. Szerencsére csak egyszer dobták fejbe a gazdit és Benike véletlenül ugyancsak egyszer hozzávágta a kutyához a botot. Sikerült nekik megmagyarázni, hogy ne a kutya felé dobjanak, hanem messze a kutyától, hiszen éppen az a lényeg, hogy szaladjon, kifáradjon.

Ma sajnos már egész nap esett az eső. Ovi után Benit kb ötvenszer kértem, hogy ne menjen fel a mászókára, mert minden vizes. Nem csak azért is...Fél perc múlva üvöltés, a gatyája nedves lett és a csizmába is befolyt a víz. Közölte, hogy azonnal vegyem le a nadrágját, ő ebben így nem tud mennni. Én közöltem vele, hogy azonnal induljon el az autóhoz, persze hisztéria következett, az első felvonásnak akkor lett vége mikor talált egy rozzant homokozó vödröt, ez egy kicsit kimozdította egyhangú kántálásából, majd most már úgy folytatta, hogy ő ezt is haza akarja hozni. Szegény Dani próbálta húzni az autóhoz, de nem járt sikerrel, sőt..úgyhogy ketten sarkon fordultunk és ott hagytuk. Miközben zengett tőle és tőlem a játszótér a sáros vödröt nagy dirrel durral letette egy fa tövébe és óriási krokodil könnyeket hullatva végre méltóztatott elvánszorogni az autóig. Szerencsére a délután további része nem ebben a hangulatban folytatódott.

2011. október 5., szerda

Kokorin vára

Ma azaz szerdán már nincs olyan szép idő, érezhető, hogy közeledik a beígért hidegfront. Valószínű, hogy a tegnapi nappal búcsút vettünk az "indián nyártól". Pedig de jó is volt!!!
Azonban még a hétvégén gyünyörű időnek örülhettünk, így vasárnapra beterveztem egy jó kis kirándulást. Mivel mindenhol különféle szórólapokat, prospektusokat osztogatnak és a fiaim "szenvedélyes" gyűjtők, elég csak ezeket végig lapozni, kicsit az útikönyvben utána olvasni és máris megvan az új célpont.
Az első állomás Melnik városa lett volna, de aztán mégis inkább letértünk először Kokorin Vára felé. Ahogy kiérünk a városból és kisebb falukon, városokon keresztül autókázunk mindig megállapítjuk, hogy akár Mo.-n is lehetnénk. Általában ugyanaz a rendezetlenség jellemző, stílustalan helyiségek, mindenhol táblák, hírdetések, az egymás mellett különböző stílusban épült házak színkavalkádja leírhatatlan. Bár zárójelben hozzáteszem, hogy közel a német határhoz már teljesen más kép fogad bennünket vidéken is. Ott már mindenhol érezhető a német hatás.
A városok szélén lakótelepek sorakoznak, de aztán mikor elérünk célunkhoz, hírtelen mintha Ausztriába, vagy Némteo.ba léptünk volna át. Rendezett környezet, gusztusos éttermek, tájba illő épületek, szállodák várják a látogatókat. Hihetetlen, hogy ez az ország mennyire átmenet kelet és nyugat között. Viseli a kommunizmus nyomait, de az osztrák, német behatások is szerencsére jócskán jelen vannak.
Kacskaringós úton ereszkedtünk le a völgybe, ahonnan gyalogosan lehetett feljutni a várba. Egyébként az egész terület ma egy természeti rezervátum. Szép volt az őszi erdő és érdekesek a különböző sziklaképződmények. A fiúk nagyon élvezték a túrát, a "hegymászást". Csupán a nagy toronyba lépcsőztünk fel, most nem vettünk részt a vezetett várlátogatáson. A jegyvétel vicces volt, mert egy idős házaspár állt az asztal túl oldalán. Ilyenkor első kérdésünk, hogy beszélnek e angolul, vagy németül. Néma csend következett, majd egy perc múlva a kb 70 éves néni folyékony angolsággal elmagyarázta, hogy milyen jegyeket lehet váltani. Mind a ketten meglepődtünk főleg azért, mert a parkoló mellett működtetett információs bódénál egy kukkot sem beszéltek idegen nyelven.
Visszatérve a völgybe, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket, én a gyerekekkel knédlis sertéshúsos menüt választottam, Peti pedig az ugyancsak tradicionális rántott sajtot. Érdekes, hogy a sertéshús tetejére itt még főtt tojást is szeleteltek, ez újdonság volt a számunkra. Ebéd közben Beni már mondta, hogy mindjárt elalszik, de aztán még bírta egy picit. Tettünk egy rövid kitérőt és elautókáztunk Harasovba, ami gyönyörű lehetne, de nem az....Erre szoktuk azt mondani, ha ez máshol lenne....Itt már kicsit elhanyagolt volt az ember alkotta környezet, a természeti nagyon impozáns volt. Látszott, hogy ez a hely nem szerepel az útikönyvben csak a helyi plakáton "olvastunk", találgttunk róla. Ha a másik irányba kanyarodunk rövid út megtétele után elérkeztünk volna a "Cseh Balatonként" emlegetett Mácha tóhoz, illetve a híres sziklalabirintushoz (Skální bludíste). Ezt az infót elraktároztam és majd tavasszal visszatérünk ide.
Petivel úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk Melnik mellett autóval picit bekukkantunk, sétálni már nem lehetett, mert a fiúk vígan aludtak az üléseikben.
Melnik a Moldva és az Elba összefolyásánál fekszik, ez Csehország legészakibb szőlőtermesztő vidéke, híres boruk a Szt. Ludmilla, melyet gyógyborként emlegetnek. A táblákat követve, a panelházakat és bevásárló helyeket elhagyva megérkeztünk a centrumba. Jellemző, hogy a város mag mindig impozáns, mikor beérsz nem is gondolnád, hogy mi vár rád. Itt sem csalódtam, Peti az autóban maradt, én tettem egy rövid sétát. A Várkastély teraszáról gyönyörű panoráma tárult elém. Érdekesség, hogy a Péter Pál templom pincéjében található Csehország csontkamrái közül a legnagyobb.
Hazaérve mi kidőltünk (volna), fiúk feléledtek és kezdődött az esti "szeánsz".

Kokorin Vára













Melnik

2011. október 3., hétfő

Alkotások

Szombaton este "beszaladtunk" az Ikeába, fiúk kaptak egyszerű, sima fa képkereteket. Vasárnap reggel még pizsamában nekiláttak a nagy "munkának". Az asztal egy perc alatt úszott a festéktől, rövid időn belül a ruhájukon is rajta volt az egész szín paletta, de sebaj ki és lemosható!!!
Íme az eredmény:



Ezt Beni készítete, egy nagy színes almát festett....



Ez pedig Dani műve. Egy napot festett a háttérben, előtte egy kezet és alatta a Földet. Szerintem ez elég jól kivehető...