Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. szeptember 30., péntek

Trojsky Zámek













Szerdán munkaszüneti nap volt és most Apa is itthon maradt!! A délelőtt nyugodt szöszmötöléssel telt aztán ebéd után ellátogattunk a Troja kastélyba, ami közvetlenül az állatkert szomszédságában, a Moldva mellett fekszik. Gyönyörű nyári palota, hangulatos kastélykerttel.
Miután a kastélykertet bejártuk tovább sétáltunk a folyó mellett, majd átkeltünk a hídon, elhagytunk egy lovasiskolát és elértük a Stromovka park bejáratát. Nem mentünk be a parkba, majd egy másik alkalommal felfedezzük, illetve a fiúkkal már jártam itt egyszer csak akkor a másik oldalról érkeztünk. A túl oldalon található a Vidámpark és a Planetárium.
Inkább visszatértünk a lovasiskolához, leültünk és figyeltük a lovakat edzés közben. Rengetegen jöttek-mentek, biciklivel, görkorival, babakocsival, gyalogosan..
Igazi napsütéses idő van, így minden nap ovi után is még levegőzünk egyet a fiúkkal. Átmegyünk a Királyi kertbe és számolgatjuk a mókusokat, keressük a szökőkútnál a szivárványt, lesétálunk a Várárokba. Kedden délután Ryokáék is velünk tartottak, sajnos a japán anyuka nagyon keveset beszél angolul, én most már egy szót tudok japánul, tehát a kommunikáció elég nehézkes. Viszont a gyerekek jól elszórakoztak. Ismét megnéztük az Aranyművesek utcáját, imádják a kis boltokat ahova be lehet kukkantani és az egyik üzletben az eladó néni bábozott is nekik.
Nagy volt a vigyorgás.

2011. szeptember 29., csütörtök

Juló Prágában

















Szeptember 17.-én szombaton izgatottan vártuk barátnőmék megérkezését. Fiúk reggel óta fél óránként kérdezgették, hogy mikor érnek már ide, délután három körül hatalmas volt az öröm mikor megszólalt a telefonunk, hogy itt vannak.
Julóval, kivel egyébként szinte egy napon születtek eddig jól kijöttek, különösebb nézeteltérés nélkül képesek voltak eljátszani, az időt együtt eltölteni. Most ez kicsit másképp alakult, sokszor össze akasztották a "bajszukat", állandóan forrt körülöttük a levegő. A fiúk folyton kerülgették Julót, nevezhetjük az udvarlás egy érdekes formájának is amit műveltek. Maceragépeim rövid úton felfedezték, hogy mi az ami Julónak abszolút nem tetszik, sőt.......
Azért Julót is kemény fából faragták, örömmel tölt el, hogy nemcsak az én fiaimnak vannak kőkemény és megmásíthattalan elképzeléseik. Egyik sem engedett, jó ez így nem teljesen igaz, Dani néha igen (még szerencse), jókat vitatkoztak, folyamatosan versenyeztek, mintha féltékenyek lettek volna egymásra. Ki a legmagasabb, legügyesebb, ki a győztes, szép vagy nem szép, ki hol ül, bla bla bla bla..Nem mondom, hogy egyszerű volt, ráadásul Szabolcs (Dia férje) szerda délután hazament, Peti szerda éjjel jött haza Moszkvából, de persze reggel már ment dolgozni. A biztonság kedvéért fiúk 3 napot oviztak hétfőn és pénteken nem mentek, hogy együtt lehessenek. De még így is sokszor az összes szál hajunk égnek állt és Diával esténként fáradtan huppantunk le a kanapéra és élveztük a csendet.
Az első két napos rossz idő után újra kisütött a nap, igazi városnéző idő lett.
Sok programot szerveztünk, voltunk az Aquapalace-ban, néztünk focimeccset, szombaton este láttuk az Orlojnál a történelmi fényjátékot, vasárnap este elhívtuk Icát, hogy vigyázzon a gyerekekre és négyesben vacsoráztunk kedvenc éttermünkben, bejártuk a nevezetesebb turista útvonalakat, pénteken elvittük a gyerekeket az Állatkertbe.
Azt hiszem a gyerekek kapcsolata itt hágott a tetőfokára, mikor az állatkert tetején mind a három ugyanazon a kötélen akart csimpaszkodni és Beni dühösen beleharapott Julóba, aki érthető módon hatalmas ordításba kezdett. Én üldözőbe vettem Benit aki mint egy nyúl rohant előlem, mindenki bennünket bámult, mikor utolértem rácsaptam a szájára, ami olyan szerencsétlenül sikerült, hogy egy picit felszakadt a száján a bőr és elkezdett vérezni. Most már ő is bömbölt, a körülöttünk állók bámulták a vérző fiamat, folyton az kattogott az agyamban, na ezek most mit gondolhatnak rólunk...Jobb ha nem tudom. Odatereltük a három gyereket a büfé elé, ahol még mindig őrült hangerővel visítottak. Ekkor a szakács kihajolt az ablakon és elkiabálta magát. A gyerekek meglepődtek és elnémultak, Dia pedig megköszönte neki a segítséget.....Ezek után a helyzet valamelyest normalizálódott, bár inkább külön sétáltunk, mint együtt.
Este Peti nagyon rendes volt, mert elvállalta a három gyerkőcöt (vacsi, fürdés, alvás), így Diával kimenőt kaptunk és jót sétáltunk a városban. Megcsodáltuk az éjszakai Prágát, mindenkinek ajánlom, ragyogó látvány, majd éjfél után égve a kíváncsiságtól érkeztünk haza, de persze minden simán ment, nem volt semmi zűr a gyerkőcökkel. Miért csak Velünk balhéznak és az Apukákkal nem?, vagyis nem annyira??!! Minket is igazán megkímélhetnének....
Aztán az utolsó pillanatban felfedezték, hogy együtt is lehet játszani, egy hangot sem lehetett hallani, néma csendben, komoly egyetértésben ültek a gyerekszoba közepén egy kupac játékot rendezgetve. Erre mondják, hogy minden jó, ha a Vége jó!!! Folyt köv...

2011. szeptember 14., szerda

Karlstein









Vasárnap hosszabb huza-vona után elautóztunk Karlsteinbe. Nagyon meleg volt, igazi nyári meleg, ennek következtében a várhoz vezető gyalogút főleg Daninál többször váltott ki nemtetszést. Csak kívülről akartuk megnézni a várat, mivel már annyit hallottunk róla, de aztán pont indult egy német nyelvű túravezetés és mivel a fiúknak is volt kedvük, befizettünk egy 50 perces várlátogatásra.
A túra előtt elszaladtunk gyorsan pisilni és Daninak sikerült bezárnia magát a WC-be. Ráfordította a zárat és nem tudta kinyitni, még szerencs, hogy a WC-s néninek volt "mentő" kulcsa és nem kellett berúgni padlótól a plafonig befalazott ajtót.
Le a kalappal a fiúk előtt, a sétát nagyon jól bírták, csak a legutolsó teremnél kérdezték meg, hogy mikor lesz vége...Igyekeztem minden érdekes részletet lefordítani és ezzel sikerült is az érdeklődésüket felkelteni. Nézegettek, kérdeztek, magyaráztak. Hegyről lefelé menet aztán megkapták a jól kiérdemelt fagylaltjukat.

Jeleni Prikop














Ezen a héten fiúk hétfőn nem mentek oviba. Gyönyörűen sütött a nap, így hát elindultunk "valahova" pontosan nem tudtuk hova...A villamoson jutott az eszembe, hogy többször beszéltünk arról, hogy Brusnice állomásnál szálljunk le egyszer és nézzük meg hova vezet az onnan nyíló utca. Eljött ennek is az ideje leszálltunk és egyszer csak találtunk egy kis kaput amin keresztül be lehetett sétálni egy tündéri kis kertbe. Konkrétan a Vár és a Királyi kert között elterülő, vagy az ezeket összekötő "völgyről" van szó.
Kellemeset sétáltunk, gesztenyét szedtünk, sokat fényképeztünk és végül "felmásztunk" a Várba amin keresztül sétálva egy eddig még ki nem próbált lépcsősoron leereszkedtünk a Malostranská Namesti-ig. Ott aztán a fiúkat meghívtam egy döner tálra, imádják a humuszt, jól belakmároztunk és a 22-es vilamossal haza zötyögtünk. Szuper program volt!!

Reggel és este


Ismét "laza" reggelre ébredtünk. Beni megszállott rögbijátékos lett a napokban. Még az oviba is cipelte magával a rögbi labdát. Minden győzködés ellenére a tegnapi pólóját és rövidnaciját akarta felvenni. Én először nem értettem, hogy miért Ő mutatta meg, hogy mind a kettőn rögbi labda díszeleg (jól elrejtve, eddig észre sem vettem). A nadrág maradhatott, de a pólón nagyon foltos volt.
Ekkor tört ki a balhé, egy ingen vesztek össze, persze mind a ketten ugyanazt választották. Nagy győzködések árán Danit sikerült rábeszélnem arra, hogy egy másik ing mennyivel szebb, van kis zsebe elől bla, bla, bla. Hoztam a vasalódeszkát, amit a hétvégén vettünk és a fiúk teljesen rákattantak a ki és becsukására...Ezen is volt egy kis vita, megbeszéltük Beni kinyitja, Dani összecsukja. Vasalom az inget, egyszer csak megjelenik Dani és elkezdi piszkálni az összecsukó kart, a következő pillanatban a deszka alól kicsúsztak a lábai és mivel a vasaló is éppen rajta volt, nagy durranással leesett a padlóra. Nagyon mérges lettem, mi van akkor ha valakire ráesik a forró talpával???....Fél órával később hatalmas csörömpölés, futok be a gyerekszobába, Benire félig rádőlve a komód, csodálkoztam, hogy meg tudta tartani és nem esett rá teljesen. Hosszú nadrágot keresett magának és egyszerre kirángatta az összes fiókot, aminek következtében a bútor "elveszítette az egyensúlyát" és előredőlt. A képek amik a tetején voltak beestek mögé és darabokra törtek...
Ezek után igyekeztem minél hamarabb elhagyni a lakást mielőtt még valami nagyobb katasztrófa történik.....Még induláskor mikor Dani éppen egy kisautót gyömöszölt be inge zsebébe Beni megjegyezte: Lehet, hogy nekem kellett volna inkább ezt az inget válsztani......(neki nem volt zsebe)

Este a meseolvasás előtt beszélgettünk a holnapi napról és lelkesen felhívtam a figyelmüket, hogy mennek úszni!
Dani: Miért sóbarlang, úszás, lovaglás???
Én: Mit miért, miért mentek?
Beni: Ajjaj akkor ez most azt jelenti, hogy holnap bele kell másznom abba a hideg vízbe? De a zuhany az meleg..A só meg kicsípi a kezemet..
Dani: És nem is mi lovagolunk, képzeld Anya úgy lovagoltatnak!!!!
Én: Még szerencse!!! Miért Ti már tudtok lovagolni?
ŐK: Igen mi már tudunk lovagolni!!!!

2011. szeptember 13., kedd

Mosolygós nap

ami egy hatalmas hisztivel indult, úgy, hogy zengett tőlünk az utca és egészen a villamos megállóig tartott, mert ott egyszer csak találtunk a földön egy kutyás matricát.......Mai családi színházunknak Dani volt a főszereplője, aki 11 óra alvás után képtelen volt megérteni, hogy a sarokról már nem fogunk visszamenni a lakás 3.emeletére a Zsuzskáért (babája). Nem és nem, ezerszer elmondtam már nekik, hogy a sok felesleges ténykedés helyett pl sámfával ütögetik a levegőbe a lufikat inkább gondolják végig, hogy mit akarnak hozni és pakolják be a kis hátizsákjukba. Tulajdonképpen kérésem egy része teljesült és még vidáman mindkettő elrámolta a pom-ponos csokikat, és a szőlőcukrokat, ja és Benike valami képeslapokat is, hogy bevigyék az oviba a barátaiknak. Eddig minden rendben is volt, de amikor Beni elkezdte bezacskózni a legót azért közbe szóltam, hogy azt talán mégse kellene.... Szóval Daninál egyszer csak az utca sarkon ütött be a krachhhh és ismét megállapítottam milyen kínos egy néma utcán egy bömbölő gyerekkel végig menni. Láttam magam előtt a kíváncsi tekinteteket, ahogy kikukucskálnak a függöny résein....Aztán a villamoson normalizálódott a helyzet, mind a ketten az ölemben kuporogtak, a hüppögő Dani és a dumáló Beni én pedig igyekeztem táncot járó idegeimet lecsillapítani. Az oviban megbeszéltük Lisával, hogy a snack time után megkínálhatják a többieket és nagy pusziszkodások, integetések után elváltunk. Valószínű, hogy az volt az oka Daninál ennek a kitörésnek, hogy miután 4 napot egyfolytában együtt voltunk túl sok kedve nem volt az ovihoz. Próbáltam tőle kérdezni, de annyira felhergelte magát, hogy nem lehetett vele beszélni... Igyekeztem magam túltenni a történteken és a nap további teendőire koncentrálni, bevásárlás, főzés, rendrakás. Lopva eljátszottam a gondolattal milyen jó lenne kimenni a Ladronkára és felcsatolni a görkorit, de aztán bokros teeendőim inkább haza szólítottak....Egyébként is kettőre mentem körmöshöz (mint egy luxusfeleség Peti már csak így hív, de nincs teljes egyetértés közöttünk a szó jelentését tekintve, sőt meglehetősen eltérőek az elképzeléseink), ahova holnap mehetek vissza egy kis korrekcióra, mert Benike az esti fürdéskor mindenáron darabjaira akart szedetni velem egy műanyag kutyát, aminek az lett az eredménye, hogy a feszegetés következtében két körmöm végéről is lepattogzott a lakk, na szuper. Mutattam neki, hogy tessék mi történt velem, nagy lazán közölte, hogy Ő inkább késsel csinálta volna..........Ennyit a részvétről.... De visszatérve a délutánhoz, négyre mentem értük az oviba, ahol Benike hozta a formáját. Begyűjtötték az aznapi jutalommatricájukat és beragasztották kis füzetükbe mikor meglátta, hogy Daninak több matricája van. Elkezdett visítani, hogy neki is kell még és kérjek neki. Mondtam, hogy nem, egy nap csak egy jár ha annyira szeretne menjen oda Angelahoz és kérjen még. Sírva rácsimpaszkodott a lábamra, nem akart elengedni, de nem engedtem, kisebb bírkózás után kimentem Danival az udvarra. Egyszer csak nem hallok semmit, vissza osontam az ajtóhoz és látom, hogy Beni törlgeti a könnyeit, majd elindul Angela szobája felé és megkérdezi angolul, hogy kaphat e még egyet...Persze kapott....A játszótéren is hallották a fiamat és Max anyukája biztosított róla, hogy öt évesen már könnyebb lesz....Szaván fogom...Keveset még játszottak a gyerekek aztán elindultunk a villamos felé. Két hétig nincs autóm, mert szervízben van, de vészhelyzet esetén Petié ott áll a garázsban, mivel Ő sincs itthon. Ezen a héten Isztambulban, jövő héten Moszkvában lesz, de elhatároztam, hogy tényleg csak SOS esetén használom a kocsit. Gyönyörű idő volt ma is, így kérdeztem a fiúkat, hogy nincs e kedvük a királyi kerten keresztül egy megállót sétálni. Ezt imádom Prágában, hogy az orrod előtt hevernek a programlehetőségek...Kiderült, hogy Maxek is erre jönnek, így együtt gyalogoltunk, illetve a fiúk rohangáltak. Sőt Max anyukája mondta, hogy ők elmennek az Aranyművesek utcájába, mert hat után ingyen végig lehet sétálni és pár üzlet még nyitva van. Miért ne? Irány a Vár!!! A gyerekek nagyon élvezték és tök jó volt, mert mosolyogós emberekkel találkoztunk. Vigyorgott a rendőrbácsi a kerítés mögött, a bodegában őrt álló katona (pedig neki nem lehetne), a biztonsági őr akinek a fiúk gesztenyét ajándékoztak. És vigyorogtak a villamoson is hazafelé, Dani bohóckodott még egy ici-pici kis autót is kapott ajándékba. A királyi kertben egy turista versenyt futott a fiúkkal akik hatalmasakat kacagtak. Éljen a sok pozitív energia!!!!! Akik jártak már nálunk tudják, hogy a villamostól hazafelé egy jó kis kaptatót kell megmászni. Hisztiket, lábzsibbadásokat, fáradtságot elkerülendő kitaláltam, hogy játszuk azt, hogy hegyet mászunk. Eddig megmásztuk a Mont Everestet és a Kilimanjarot, van 3 tábor helyünk ahol sátrat verünk, teát iszunk, pihenünk és a csúcson pedig kitűzzük a győzelmi zászlót!! Működik!!!!!!