Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. március 27., vasárnap

Hétvégék





Régen írtam. A múlt hétvége is kimaradt, pedig izgalmas programunk volt. Szombaton ellátogattunk a Nemzeti Múzeumba és megnéztük a zoológiai kiállítást. A fiúk nem igazán értették, hogy miért nem mozognak az állatok (amik az állatkertben pedig rohangálnak) és mit jelent az, hogy valami ki van tömve, a félbe vágott csirke és fácán, és a narancssárga vízben lebegő, apró darabjaira szedett varangyos béka végleg kiverte náluk a biztosítékot.
Néztük lelkesen a gombostűre szúrt pillangókat. Az a jó a gyerekeinkben, hogy ha valami adott pillanatban nem is tűnik a legjobbnak biztosra veszik, hogy ez meg fog változni és majd meggyógyul a lelőtt nyúl, repülni fog a kitömött sas, vadászni fog az „alvó” maci.
Fő a pozitív gondolkodás!!!! Kívánom, hogy örökre így maradjon.
Az aulában aztán lehetőség nyílt rajzolásra, színezésre ezt nagyon élvezték. Örülök, hogy kicsit körbejártuk ezt a múzeumot, mert májustól öt évre bezárják, felújítják.

Mivel rossz idő volt, múlt héten vasárnap elmentünk az aquapalace-ba. Beni&Dani roppantul élvezték. Jó sok fajta medence van kicsiknek, nagyobbaknak, csúszdák, csobogók, hullámok, sauna world (erről csak álmodoztam) stb. Nagyot pancsoltak, mi kapdostuk a fejünket.
Csak 3 órás jegyet vettünk, de elég is volt, teljesen lefáradtak (mi is).

Mivel ezen a héten még 3 napot mentek oviba, csütörtökön felkerekedtünk az állatkertbe. Most sikerült bejárni a másik felét is. Végre megtaláltuk a zsiráfokat és majd fél órát figyeltük a farkasokat. Itt megismerkedtünk egy szlovák emberkével, aki nagyon jól beszélt magyarul és mesélt a fiúknak a farkasok szokásairól. Kisvonattal feldöcögtünk az állatkert tetejére, ahol van egy jópofa játszótér és innen sétáltunk vissza. A végén aztán már a parkoló felé haladva Beni észrevette, hogy elhagytam egy fontos virágot, amit gyűjtött. Egyből kitört a balhé, nem volt hajlandó megmozdulni állt és ordított. Mi otthagytuk Danival. Már kipróbáltam ez a trükk beválik, ha egy pillanatig nem lát bennünket utánunk rohan. Az út során kétszer hitték róla, hogy elhagyta a szüleit, úgyhogy fel kellett fednem magamat, aztán folytattuk „játékunkat”.

Végre pénteken felcsatoltam a görkorcsolyámat. Fiúk bicajoztak, én koriztam utánuk.
Vicces volt. Nehézséget csak az jelentett, ha hírtelen lefékeztek az orrom előtt…elgondolkodtam azon, hogy beszerzek magamnak egy térdvédőt. Ez a móka kitűnő arra, hogy tanulják a helyes közlekedést, hogyan kell a sávon belül maradni, hogyan kell előzni, körülnézni, melyik táblánál kell megállni. Komolyan oda kell figyelni, mert sokan vannak és gyorsan hajtanak, nem lehet hülyéskedni.

Következett a hétvége, ami ismét mozgalmas volt. Tegnap tettünk egy sétát a várban, majd legyalogoltunk a Károly hídig. Megállapítottuk, hogy megérkeztek a turisták!! Már most sokan vannak, egy hónap múlva biztos telt ház lesz!
Ma pedig elvillamosoztunk a Narodni Trida-ra (Vencel tér közelében van) és onnan sétáltunk át a Lőportoronyig, majd a Palladiumban (bevásárló központ) megebédeltünk. A fiúk kisírták maguknak a játszóházat, úgyhogy ott még tomboltak egyet. Megnéztünk pár üzletet nagy alkudozások közepette és hat óra körül hazaértünk. Kellemesen kipurcantunk. Kérdezhetnétek sehol egy hiszti, egy akarom? Nem maradtak el a jelenetek, sőt több műsorszám is volt, hol az egyik gyerkőc adta elő magát, hol a másik. Peti, akit a beach feeling Malagán nem dimenzionált át (egy este hallotta a tenger zúgását, ez nem volt elég a relax-hez), szóval ugyanolyan, vagy még „pihentebb” állapotban ért haza az egy hetes meeting után, elég nehezen viselte a vörösödő gyerekfejeket.
Hazaérve felhívtam a babysittert, akit a munkatársa ajánlott. Kicsi a világ, a beszélgetés során kiderült, hogy Ő vigyáz Emeséék csemetéire is (3 fiú), úgyhogy referencia már van. Magyarul beszél és csehül és egy hónapban kétszer hajlandó szombat, vagy péntek estét bevállalni.
Ez kell nekünk!! Egy kicsit ketten is ki tudunk mozdulni, el tudunk menni moziba, vacsorázni, egy koncertre. Szuper!!! Remélem beválik és a fiúk is megkedvelik. Cseh nyelvet is tanít, még ezen filózok, de lehet, hogy veszek pár órát, hogy csak az alapokat megtanuljam.

Quiz kérdés: Hogyan alakul ki a tojás a tyúkban? Esti mese olvasásakor derült ki, hogy halvány fogalmam sincs róla… Ezt holnapra ki kell derítenem!!
Dani rá szeretne ülni egy tojásra és kikölteni, hogy legyenek itthon kiscsibéink…..úgyis jön a húsvét…

Húha holnap ovi!! Vajon mi lesz??!!

2011. március 22., kedd

Ovi Krach


A fiúk hétfőn reggel négy bal lábbal keltek fel, nem akarnak oviba menni.
Pontosabban ez igazán indulás után bontakozott ki, mikor a villamos felé tartva fél úton Benike közölte, hogy kakilni kell és roham léptekkel elindult hazafelé. Dani persze az ellenkező irányba tartott, úgyhogy mondtam Beninek, hogy én vissza nem megyek, örülök, hogy kiléptünk az ajtón.
Javasoltam, hogy szedjük a lábunkat és beszaladunk a pékségbe. Az ötlet nem nyerte el a fiam tetszését így hatalmas könnyek közepette lerángattuk egymást a pékségig, majd berobbantunk a békésen kávézgató, croissont eszegető vendégek közé (istenem hogy irigyeltem őket) és meg sem álltunk a WC-ig. Beni nagy dirrel-durral levetkőzött, közben Dani is szólt, hogy neki is kell!!! Óh Ne!!!! !!! !!! De a csattanó elmaradt, hiába görnyedtem erőmet megfeszítve a WC csésze felett felváltva tartva 16 kilós gyerekeimet! Téves riasztás!!
Következő akciójukba közvetlenül az óvoda kapujánál kezdtek. Felváltva rohantak ki a kertből mire az egyiket visszahoztam, addigra a másiknak már nyoma sem volt.
Hisztijük röhögésbe fulladt ahogy kergettem őket (én egyáltalán nem találtam szórakoztatónak). Két anyuka mosolyogva kikerült bennünket…és végre bent voltunk az ovi épületében!! Az előadás tovább folytatódott én eltökélten vetkőztettem, öltöztettem őket és reménykedtem, hogy legalább az Egyik abbahagyja. Hiába mondtam bármit, tettem ígéreteket, beszéltem a tervezett közös programokról. Semmi eredmény, ők hisztizni akartak. Úgyhogy angolosan fogtam a táskámat és az ovó bácsira bízva két ordító csemetémet távoztam a helyszínről.
Délután kicsit félve kérdeztem, hogy milyen volt a délelőtt??? Műsoruk majdnem egy órán át tartott, mikor az egyik abbahagyta elkezdte a másik. Milyen jó, hogy ketten vannak!! De aztán utána nem volt semmi gond.
Ma reggel autóval mentünk, gondoltam kifogok rajtuk…Paulával volt találkám. Már az autóban elkezdődött a nyafogás, főleg Danika részéről, persze Benire is átragadt.
Újból kergetőztünk kicsit, aztán sikerült az ajtón belülre kerülni. Az óvó néni már várt bennünket.
Kitalálta, hogy írjak fel pár dolgot magyarul, ami megnyugtatja őket. A krokodil könnyeket hullató Dani mellett (Beni közben megnyugodott és figyelte, hogy mit is csinálunk) lejegyzeteltük először angolul, majd alá magyarul és alá fonetikusan, az alábbiakat: gyertek játszani, milyen vidám nap van ma, gyertek rajzolni, színezni, milyen jó oviba járni, anya nemsokára jön.
Üvöltő Danit és néma Benit aztán ismét a gondjaikra bíztam. Az ablakon benézve csak azt láttam és hallottam ahogy Dani vérvörös fejjel rúg kapálva az óvó néni kezében azt kiabálja Puszit Akarok Adni!! Még egy puszit akarok adni! AJJAJJ ezt nem írtuk fel, fogalmuk sincs mit ordít a fiam!!! Fura egy helyzet, de ha jó az óvó néni meg kell, hogy oldja!
Délután aztán nagy örömködések közepette ugrottak a nyakamba. Aliz (óvó néni) pedig mesélte, hogy 10 perc múlva minden OK volt. Meglepődtek a Tőle hallott magyar mondatokon….sőt a telefonjával le is fényképezte, ahogy Beni&Dani a kis asztalnál ülve teli szájjal vigyorognak!!! Dont worry!!
Még fociztunk egy jót a parkban a gyönyörű időben és a hazafelé úton meghallgattam, hogy ők mennyire szeretnek oviba járni és hogy jobb is az ovi mint itthon lenni……..
Na persze! Kíváncsian várom a holnapi előadást….

2011. március 21., hétfő

Nur kurz


A fiúk pelus nélkül alszanak éjszaka is!!!! Hippp hippp Hurrrrááááááá!!!!
Egyik napról a másikra úgy gondolták, hogy nincs többé szükségük rá!!!

2011. március 20., vasárnap

Miért olyan nehéz????


Miért olyan nehéz megérteni, hogy amit mondunk, azt nem viccből mondjuk, hogy óvni, védeni szeretnénk őket.
Miért olyan nehéz megérteni, hogy amit kérünk, azt nem szórakozásból kérjük, hanem azért, hogy hamarabb fel tudjunk öltözni, el tudjunk indulni, oda érjünk időben, ne kelljen rohanni….
Miért olyan nehéz megérteni, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb az élet és a szülők sem kapnak percenként idegrohamot, ha nem csüngök a másik nyakán készülődéskor, nem a WC mellé pisilek csak úgy poénból (egy Balatonnyi mennyiséget), nem borítom ki a vizet, csak azért, mert én tudok önteni, nem köpködöm le magam fogkrémmel, hogy át kelljen öltözni, nem locsolom szét a ragadós szörpöt apa autójában a bőrülésre, (felér egy öngyilkossággal, apa részéről egy kisebb szívinfarktussal) és ha mindezt és még sok mást nem csinálok vidáman, jókedvűen tölthetjük együtt az időt.
De akkor mégis MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT? Mert ezer százalék, hogy tudják, hogy butaságot művelnek.
Tudom, mert gyerekek bla, bla, bla, de nekünk két szuper okos fiúnk van, akik felismerik a betűket, tudják az ABC-t, ismerik a számokat, tudnak gondolkodni, véleményt nyilvánítanak, indokolnak, felismerik az ok-okozati viszonyokat,összfüggéseket,kombinálnak, és élvezik a programokat, amiket kitalálunk, lelkesen közreműködnek, nem nyüglődnek.
A kulcs szó lehet, a lelkesedés? Túlságosan túl pörögnek és adott pillanatban nem gondolják végig mit is csinálnak…?
Petivel azon is el szoktunk merengeni, hogy mennyire becsülik meg a mai gyerkőcök, a fiaink azt, ami Van, ami biztosítva van a számukra, illetve miként lehet őket felelősség tudatra, a tárgyak, események, körülmények megbecsülésére tanítani, hogy ne legyen számukra teljesen természetes az, ami nem is olyan természetes……
Minden esetre őrlődéseink, őrjöngéseink, bosszankodásaink közepette „kinyaljuk” a feneküket és monoton ismételgetjük: mond fiam MIÉRT OLYAN NEHÉZ MEGÉRTENI…?

2011. március 14., hétfő

Boldog Szülinapot!!!




Drága Benikénk, Danikánk!!!!
Már négy éve, hogy megszülettetek!
Emlékszem a nagy hírre, mikor a nyolcadik heti ultrahangon a doktor bácsi nagy meglepetésünkre, megdöbbenésünkre felfedezte, hogy ketten vagytok.
41 kilómmal álltam a rendelőben és kérdőn néztem az orvosra. Ez hogy lehet???!!! Hogy fogok tudni kihordani két gyermeket egyszerre????!!! Én?, ilyen méretekkel???!! Látom magam előtt Apa nagy barna szemeit, mikor az orra alá dugtam a jól láthatóan két borsószemet ábrázoló felvételt és a felismerés pillanatát: Jé Kettő Van!!!….
Kettő Van??????????????????????????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!
Három órát biztos, hogy ültünk a Bazilika lépcsőjén és emésztettük a Tényt.
Mindenkit felhívtunk, aki az eszünkbe jutott és meghallgattuk a kedves, jópofa, vicces eszmefuttatásokat, tréfákat.
De ez nem tréfa, ez a Valóság, nekünk Ikreink lesznek!!! Tekintetünk midig visszatért a képre és felfoghatatlan volt, hogy két aprócska lény fejlődik bennem. Aztán teltek a hetek és a hónapok és Ti mint „A” és „B” magzat szépen nődögéltetek. Nőtt a hasam is. Más várandós anyukák azon izgultak, hogy minél kevesebbet mutasson a mérleg, én azon, hogy minél többet!
Egyre nehezebben mozogtam, majd február 15-én az orvos ágyba parancsolt. Nehéz időszak következett. A lakásból már ki sem tehettem a lábam, törzshelyem az ágy lett és mint egy hernyó araszoltam le és fel. Képtelen voltam a normális mozgásra, az önellátásra.
Ti közben vidáman hancúroztatok odabent, szinte egyetlen pillanatra sem volt nyugalom. Hol itt éreztem egy rúgást, hol ott. Csak találgattam ez ki és mi lehet? Egy láb, egy könyök egy buksi?
Úristen, hogy nem gabalyodnak össze???!!! A hasam külön életet élt, nem voltam ura a benti történéseknek. A legmókásabb az volt, mikor csuklottatok, mintha két kis pityókás Manó randalírozott volna odabent.
Aztán márc. 10.-én hajnali 3 és 4 között Danika úgy gondolta, túl pici a hely, vagy már túl unalmas volt a megszokott környezet és kikéredzkedtetek a Világra.
Lefordítva rohantunk a kórházba, mert elfolyt a magzatvíz és reggel kilenc óra után egy perccel megszületett Benike, majd egy perccel később Danika.
Három napot töltöttetek az inkubátorban, majd egy hét után hazamehettünk. Ezen mindenki meglepődött, legalább két hét kórházi tartózkodással számoltunk. Apa, akire az elmúlt egy- másfél hónapban rátört a kapuzárási pánik ráeszmélt, hogy bulizni kell!! Így hát mi utolsó éjszakánkat töltöttük a kórházban addig ők ünnepelték az érkezéseteket, aminek az lett a következménye, hogy másnap délelőtt, míg más apukák kezüket tördelve, fel-alá sétálva izgultak a koraszülött osztályon addig Ő békésen szundikált az asztalra dőlve.
Olyan ici-picik voltatok, hogy szinte elvesztetek a hordozókban, pelenkákkal stabilizáltunk benneteket.
Most pedig már négy éves „nagy” Fiúk vagytok!!!!
Boldog, Boldog, Boldog, Boldog Szülinapot Drága Gyerkőceink!!!!!

2011. március 7., hétfő

Kutna Hora





Első hétvégi kirándulásunk ide vezetett. Ismerősökkel együtt találtuk ki ezt a programot.
Paulával, az anyukával még a bulin találkoztunk először és megbeszéltük, hogy mivel nekik is két fiúk van (egy öt és egy hét éves) összehozzuk a két családot.
A GPS kicsit meghosszabbította utunkat, megfogadtuk, hogy veszünk egy autós térképet, mert nem lehet csak ezekre a ketyerékre hagyatkozni. Szóval először várost, majd vidéket néztünk. Ekkor tudatosult bennünk, hogy mióta kiköltöztünk, a gyerekekkel el sem hagytuk Prágát. Peti közölte, hogy neki egyáltalán nem hiányzik a vidék, ő igazi városi gyerek! Sőt következő életében, ha lehetne Manhattan-be születne és ki sem tenné onnan a lábát. Akik ismerik, gondolom azok számára ez az infó nem újdonság. Egyébként szerinte a GPS-t sem szabad szidni, mert az egész szerkezet 130.000 koronáért lett kicserélve miután az első éjszaka feltörték az autót is kilopták belőle a másikat. Peti szerint ennyi pénzért nem lehet „szar”. Tehát bármit „mond” követjük! Úgy látszik csak tudja, hogy újak vagyunk errefelé és szükségünk van a minél szélesebb körű helyismeretre.
A fiúk kérdezték mit jelent az, hogy vidék. Mi belekezdtünk a mesélésbe, erre Beni megszólal: ugye Juditék is vidéken laknak! (Robi+Judit (Érden)). Nekünk enyhe mosolyra húzódott a szánk…
És akkor Beni elkezdett storyzni: amikor utoljára ott voltam Robiéknál volt az a nagy, nagyon szőrös macska, ő úgy jött át a szomszédból, de Robiék befogadták, Mia is ott volt, és a Robi nem dolgozott, mert otthon volt….és ő bement Robival egyedül cicázni, mert Dani a kocsiban aludt és meg simogatta a cicákat és volt egy roncs egér ( megrágott játékegér) és mikor megyünk legközelebb?…
Nosztalgikus hangulatban telt az utazás.
Mikor odaértünk szépen sütött a nap, bár azért a levegő elég hideg volt, úgyhogy maradtunk a téli szerelésnél. A fiúk gyorsan egymásra találtak. Jót sétáltunk az aranyos macskaköves utcákon, megnéztük a katedrálist kívül belül. A fiúk ismét földbe gyökereztek a keresztre feszített Jézus láttán. Nem fér a fejükbe! Petinek átadtam a staféta botot hajrá lehet magyarázni, miért úszik vérben ez a bácsi, miért van bökős koszorú a fején, fájt neki mikor átszúrták a kezét, miért lyukas a bordái között és miért áll onnan ki valami stb…Még nekem is félelmetes nemhogy két négy évesnek! Kész horror!
Találtunk egy középkori éttermet és jól beebédeltünk, aztán egy rövid séta után hazaindultunk.
Összességében nagyon szép városka, de még egyszer vissza kell jönni, hogy az igazi arcát megmutassa. Ha már vége a tavaszi munkálatoknak, nyílnak a virágok, zöld minden és az összes kicsi utcában nyitva vannak az aranyos üzletek.
A levegő jól kiszívott mindenkit, a fiúk elaludtak az autóban. Otthon már csak lightos video nézés volt a program. A Bambit választották, Danika elsírta magát rajta. Ez volt az első mese amin elpityeredett.
A vasárnapot vásárlással töltöttük, a fiúknak kicsit fel kell frissíteni a ruhatárát. Nőnek, rövidek a nadrágok.. Persze „roppant együttműködőek” voltak végig, hol Peti feje vörösödött, hol az enyém. A Sparban tolták a kis bevásárló kocsijukat és mint a nagyok szorgalmasan pakolták bele a holmikat. Mi meg pakoltuk vissza kisebb nagyobb hadakozások közepette. Danika közölte, hogy elmegy áfonyát venni. Én egy kis fázis késéssel gyalogoltam utána mire oda értem már az eladó néni tartotta, hogy elérje a polcot. Kérdeztem, hogy mit mondtál? Hát hogy áfonyát akarok venni! Talpra esett fiaim vannak!!!
Holnap ismét ovi! Pénteken az ovóbácsitól kérdeztem milyenek a fiúk? They are Great Boys!! Szuper!!! Jól érzik magukat, énekelnek ismerik a dalok egy részét! Csak egy kicsit hangosak!! Ezen a kijelentésen valami miatt nem lepődtem meg!
Ovi után ismét ott maradtunk még a játszótéren a japán gyerkőcökkel. Az anyukákkal leírattam a nevüket, mert nagyon ciki volt, hogy soha nem értettem! Miután a gyerekek kifulladtak együtt hazavillamosoztunk.
Kedden délután megyünk haza pár napra. Beni&Dani 10-én lesznek négy évesek. Sajnos az idő rövidsége miatt (vasárnap már jövünk vissza) nagyon kevés emberrel sikerül majd találkozni. De május végén, júniusban szeretnénk a gyerkőcöknek egy after partyt rendezni és reméljük azon mindenki ott lesz!

2011. március 6., vasárnap

AKAROK….


Fel akarok kelni (reggel fél hétkor)…
Akarom, hogy olvass nekem egy mesét.
Ki akarok menni Pocahontast nézni.
Én akarom csinálni (bekapcsolni a lejátszót)! Tudom ezt!
Nem akarok felöltözni, de akarok reggelizni,…Be akarom venni a vitamint.
El akarok menni biciklizni, nem akarok fogat mosni és nem akarom ezt a pulcsit felvenni, mert nem szép és (pláne) nem akarok indulás előtt elmenni pisilni. A harisnyát is cseréljük ki, mert nyomja az újamat!
Azt akarom, hogy nekem segíts az öltözködésben, én akarok lenni az első.
Neeeeemmm azt akarom, hogy nekem segíts, de nem akarok oda menni hozzád, gyere Te ide!
Induljunk, de nem akarom hozni a táskámat! Hozd Te!
Én akarom megnyomni a liften a hívógombot!
Neeeeeem én akarom!!! Jó én nem is akarom…majd meg akarom nyomni inkább a nullás gombot…
Erre akarok menni…
Én arra…
Vegyünk villamosjegyet, én akarom kifizetni!
Én akarom kilyukasztani!
Szomjas vagyok, akarom, hogy vegyél nekem innit! Az nem jó! Az nem ízlik! Azt a másikat akarom!
Ezt meg akarom nézni! Akarom, hogy megvegyük! De miéééééért neeeeeeemmmm???!!!!
Éhes vagyok, dübörög a gyomrom, enni akarok!! Már tovább menni sem tudok, elzsibbadt a lábam! Pizzát akarok!!
Én tésztát!!
Nem akarok tovább sétálni! Menjünk villamossal!
Én még sétálni akarok!
Pisilni kell, de nem akarok mert hideg van!
Kakilni kell!!! Mégsem kell!!
Bevásárló központban: Pisilni kell, de nem kell, hogy begyere, Tudok egyedül is!!!! –Jó de ne zárd magadra az ajtót! ( katttttttt a zár kattan!) – Anya ki tudom nyitni!!!
Garázsban: Én akarom felkapcsolni a villanyt!
Én akarom kinyitni az autót!
Én akarom megnyomni a garázsnyitót! ÉN AKAROM!!! Nem hazafelé hanem most!!!!
Anya hoztál ennit?

2011. március 3., csütörtök

Csak pár gondolat..



A fiúk úgy mennek oviba már az első pillanattól, mintha mindig ide jártak volna. Eddig egy árva hiszti, nyafogás nem hagyta el a szájukat. Szépen megértik, hogy egy dolgot vihetünk csak, nem az egész szobát és ha lehet az is férjen bele a kabát zsebébe. Rohannak le a villamoshoz (imádják). Ma autóval mentem értük és reklamálták, hogy akkor mi lesz a vilivel?
Mikor kijöttünk az ovi kapuján már a játszótéren kergetőzött két japán kisgyerek. A kisfiú anyukájával múltkor a villamoson megismerkedtem. Csatlakoztunk hozzájuk, a gyerkőcök vígan eljátszottak, mi pedig próbáltunk kommunikálni. Kiderült, hogy egy kupacon lakunk és hogy szeretnének elutazni Magyarországra. Még útikönyvük is van és minden vágyuk, hogy a kivilágított várost lássák, ja és egyenek egy jó gulyást. Felajánlottam, hogy egyszer nagyon szívesen főzök nekik. Kaptam az alkalmon és megkérdeztem, hogy állnak a sushi készítéssel. Szoktak csinálni, de nem gyakran (ezt meg majd én tanulom meg!). Ajánlottak egy állítólag fantasztikus japán éttermet is.
A fiúkat abszolút nem zavarja, hogy egyenlőre csak magyarul karattyolnak. Sőt Angela mesélte, hogy Benike oda áll elé és csicsereg, csicsereg, csicsereg persze a saját nyelvén. Addig nem hagyja abba, míg a mondandója végére nem ér. Mivel Angela egy mukkot nem ért belőle csak egy laza OK-val reagál. De megjegyezte, hogyha Beni így folytatja akkor hamarosan Ő is megtanul magyarul….
Danika kevésbé beszédes, ő visszafogottabb. Sokszor csak mosolyog a háttérben. Kettejük közül most Beni a Vezér, én csak Terrorgolyónak hívom. Konkrét elképzelése és véleménye van mindenről, a „kívánságait” (parancsait) fél szavakkal közli, majd lezárja egy Ennyi és késszel. Mint egy kis diktátor. Nem bírja elviselni, ha második pl ha versenyt futnak. Inkább nekimegy Daninak, vagy lerántja a földre, de nem engedi, hogy Dani megelőzze. Az nem jut az eszébe, hogy gyorsítson, versenyezzen! Próbálom tanítani, de egyenlőre fafejű!!
A cseh nyelvben az a jó, hogy nagyon nehéz elolvasni a szavakat, nem beszélve arról, hogy kimondani teljesen másképpen kell őket. Kész katasztrófa, ahogy pl a pékségben próbálom kibetűzni a neveket. Dolgozik itt egy kedves eladó, aki múltkor mindenféle origamit hajtogatott a fiúknak. Ma vele próbáltam közös nevezőre jutni. Én mondtam félig angolul és mutattam-makogtam (próbáltam kiolvasni az elnevezéseket) csehül. Ő mindenre azt felelte ja, ja, ja alles? kérdeztem tőle esetleg beszél németül? Sajnos nem. Erre Ő megkérdezte, hogy Én beszélek e franciául? Mondtam, hogy un peu (egy kicsit). Azóta franciául próbál hozzám szólni. Úgy tűnik sajnos nincs igazán közös nyelvünk…..
Ma nagyon ügyes voltam. Főztem, mostam, takarítottam. Behoztam picit a lemaradást. A legnagyobb falatot, a fiúk szobáját holnapra hagytam. Ez az igazi kihívás! A hétvégén saját maguk raktak rendet, ami azt jelentette, hogy a játékokat két kupacba pakolták. Van egy Dani halom és egy Beni halom. Mivel minden este elalvás előtt „olvasnak” az ágyukban, már az összes könyv szana-szét hever. Holnap szépen visszarakom őket és kezdődhet minden elölről…
Ugyanilyen mókuskerék harcot vívok a WC-vel és környékével. A fiúk sportot űznek belőle, hogy ki tud messzebbről belepisilni, vagy felállnak a fellépőre és onnan céloznak (persze úszik minden). Versenyeznek, hogy ki tud beletalálni a WC csészére akasztott tisztító eredetileg utántöltésre szolgáló nyílásába. A legszebb, amikor ketten egyszerre pisilnek, persze keresztbe kasul, na akkor tuti , hogy a WC környéke nem marad szárazon.
Az azért elgondolkodtató, hogy az oviban a három számmal kisebb kagylóba mindig beletalálnak……..

2011. március 1., kedd

Első nap az óvodában







A fiúk reggel aludtak, mint a bunda! Most mikor kellett volna nem kukorékoltak hajnalok hajnalán, hanem úgy kellett őket „kirugdosni” az ágyból. Négyünk közül én voltam a legizgatottabb, Peti többször megjegyezte: kicsit feszült vagy Drágám…Emlékszem mikor Biatorbágyon mentek először oviba, akkor is volt bennem egy drukk hát most ugyanezt éreztem. A készülődés simán zajlott, még este mind a ketten kiválasztották a csinos inget maguknak a többit rám bízták. Gyors reggeli (uborka pirospaprikával), fogi mosi és irány az OVI. Mivel minden gyerkőc egy kedvencet vihet magával ezért magától érthetődően jött velünk Zsuzska és a Zsákos párna. Peti is elkísért bennünket ezért autóval mentünk, de szerintem holnap már villamosozunk. Egy-kettőre megérkeztünk, a kocsiban vidám csevegés az oviról sehol egy nyafi, egy anya mikor jössz értünk?..
Az oviban egy kedves ovóbácsi (Beni szerint ovóférfi) fogadott bennünket. Szerettünk volna a vezetővel pár szót váltani, de ő még nem érkezett meg, így hát levetkőztettük a fiúkat, megnéztük a kis WC-ket, szemrevételeztük a játszó termet és a többieket.
Közben felfedeztük, hogy Beni&Dani neve is szerepel a fogasoknál, a kis dobozokon, így kiderültek a jelek is: Dani zöld oroszlán, Beni piros elefánt. Kicsit toporogtunk Petivel, mivel Angela még mindig nem ért oda, a fiúk pedig nem voltak hajlandók bemenni a terembe amíg mi ott ácsorogtunk. Döntöttünk elköszönünk és majd délután én elrendezem amit kell. Puszi puszi bye, bye és ripsz ropsz a fiaink már el is tűntek játszani…..Hoppáááááá!!!
Biztonság kedvéért reggel annyit megtanítottunk nekik, hogy angolul hogyan kell kikéredzkedni pisilni (PEE) és kakilni (POOP) hátha szükség lesz rá. Az óvó néni megnyugtatott, hogy a gyerekek nagyon találékonyak és rettentő tanulékonyak, úgyhogy nem lesz itt semmi nyelvi nehézség. Mikor odaértünk 6 cseh gyerek játszott a teremben, még vicceskedtünk is Petivel, hogy a srácok előbb megtanulnak csehül, mint angolul..
Hazafelé tartva már a kocsiban valami fura volt, aztán belépve a lakásba ez az érzés hatványozódott. Akkor rájöttem: CSEND VAN! Hallom magamat! Aztán rám tört a fáradtság. Az jutott az eszembe, hogy ilyen lehet mikor egy lufit leengednek. Egyik pillanatban még ugrál ezerrel, pörög, forog, másik pillanatban pedig egy punnyadt, löttyedt, kifacsart valami. Hát így éreztem én is magam, nem őrjöngtek mellettem a doppingszereim és leengedtem.
Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha most lefeküdnék aludni, de ezt azért túl nagy luxusnak tartottam, egyébként is világmegváltó terveim voltak: mosás, porszívózás, portörlés, rendrakás stb…Először is készítettem egy kiadós reggelit és bekapcsoltam a netet, na ebben a pillanatban elbuktam a Terveket. A porcicáink még mindig ugyanott figyelnek, senki nem hajtogatta össze a száradt ruhákat, nem mosta fel négykézláb a konyhát, nem pakolta el a gyerekjátékokat stb Viszont skypoltam, likeoltam, válaszoltam…csak azt vettem észre, hogy egy óra és mehetek a fiúkért!! (Ma csak fél napot voltak, de holnap már egész nap mennek.)
Elvillamosoztam az ovihoz és égve a kíváncsiságtól beléptem. Beni&Dani szépen játszottak a szőnyegen. Angela lelkesen újságolta, hogy egész nap vigyorogtak és milyen szuper gyerekek! Megteltem büszkeséggel! (Ismét jó nagy lufi lettem). A fiúk pedig egymás szavába vágva meséltek, mutogatták a rajzaikat.
Tetszett nekik, volt gitározás, levegőzés, homokozás, olvasás a kanapén (nincs délutáni alvás csak relax time), sőt még torta is!
Mivel ma is gyönyörű idő volt, úgy döntöttünk sétálunk még egyet. Célba vettük az ovival szemben fekvő parkot (Prágában lépten, nyomon parkokba botlasz). Hoztam zacsikat a kincseknek, hamit a piknikezéshez. De egy dologra nem gondoltam, hogy Beni majd egy fél téglát akar hazacipelni…Számon is kérte rajtam, hogy miért nem hoztam egy dobozt, vagy egy nagyobb táskát? Cipeltem Zsuzskát a kicsinek abszolút nem nevezhető párnát, a zacskókat amikbe néha belekerült valami, úgyhogy részemről szó sem lehetett még egy fél tégláról! Meg egyébként is! Papának akarta hazahozni, hogy majd Ő farag belőle angyalkát…Mikor már egyikünk sem bírta, ő azért mert nehéz volt, én azért mert elég volt, hírtelen megakadt a szemem egy odún. Bevillant az isteni szikra ide dugjuk el a téglát, itt senki nem találja meg. És bejött!! Betettük a téglát az odúba és Benike lelkesen szőtte a történetet egy szarkáról aki itt lakik és majd ő farag belőle angyalkát. Mi Danival kicsit kiegészítettük a storyt, szerepet kapott a Kis vakond is…
A villamoson aztán megszólított egy japán anyuka, hogy ugye a fiúk is a Jingle Bellsbe járnak…Kiderült, hogy a kisfia már három éve itt ovis és nagyon meg vannak elégedeve..Szuper!!!!