Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2012. február 29., szerda

"Hurrá" Influenza!!

Egy hete nem tettük ki a lábunkat a lakásból!
Ráadásul holnap (vasárnap) indulnánk síelni........
Az egész tortúra azzal kezdődött, hogy Beni pocakja múlt hét péntek estére nagyon pöttyös lett és viszketett.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezek a pöttyök már pár napja láthatóak voltak Beni lábán, hasán, és mivel nagyon viszkettek még csütörtökön elszaladtam vele bőrgyógyászhoz.
Ő biztosított róla, hogy "csak" enyhe ekcéma és kaptunk olajat, krémet.
Azért nem a házi orvosunkhoz mentünk, mert akihez eddig jártunk pont nyugdíjba ment, az új keresése pedig még folyamatban volt.... Azóta már bejelentkeztünk a szomszéd utcában egy doki nénihez, aki sajnos magyarul nem, de angolul beszél,viszont öt perc séta tőlünk!!!
Mivel ezek a fránya kiütések szombat délelőttre nagyon belobbantak és Beni mint egy bolhás folyamatosan vakaródzott, ráadásul Dani hasán is megjelentek a piros foltok és mivel addigra már 100%-ig biztos voltam benne, hogy valami vírus és az elmúlt években mindkét gyereknél volt negatív tapasztalatunk a "csak valami szimpla vírusos kiütés" kijelentésből döntöttünk úgy, hogy irány az ügyelet. Arra a tömegre ami az FN Motol ügyeletén fogadott bennünket egyikünk sem számított.....Már lappangot bennünk valami én sem éreztem tökéletesen magam az elmúlt napokban, de az is biztos, hogy itt rátettünk még egy lapáttal.
Vasárnap este én kezdtem a sort, a hányás és a hasmenés felváltva törtek rám egész éjszaka. Másnap az év eddigi legrosszabb napja következett. Mivel Peti nem tudott itthon maradni, de a két gyerkőc vígan ugrabugrált a lakásban össze kellett kaparnom magam, pedig legszívesebben egész nap feküdtem volna...Fiúknál kezeltük a vírusos kiütéseket, Beni köhögését és nátháját. Következő napon Dani olyan rekedt hanggal ébredt, mint aki egész éjszaka kiabált. Nem igazán értettem, de szorgalmasan adagoltam tovább a sinupret szirupot ami végül semmit nem használt. Majd éjszaka először Dani hányt és nagyjából egy órával később Benike is rosszul lett. Szuper!!!!!! Szerencsére egyik gyerkőcnél sem lett folytatás.
Viszont Dani rekedtsége nem akart javulni, hiába adtam a homeopátiás bogyókat is (ezek általában beválnak). Estére Benike hasa fájdult meg ismét, nyüglődött vele egy ideig, rátört egy kisebb hasmenés, majd este fél hatkor mély álomba merült. Nyolc után ébredt és mintha mi sem történt volna folytatódott a nap tovább.
Az éjszakát Dani végig köhögte. Nálam az éjszakai köhögés egyfajta vízválasztó, az a tapasztalatom, hogyha ez is megjelenik jobb ha elmegyünk orvoshoz. Közben Peti is elkapta a hányásos hasmenéses trutyit, de szerencsére csak enyhébb változatban, így csütörtökön ő is itthon maradt.
Bejelentkeztünk az új doki nénihez és pénteken lesétáltunk hozzá. Nagyon kedves volt, megnézte a fiúkat Beni fülfájására, merthogy közben az is volt adott cseppet és Daninál sem állapított meg semmi komolyat. Ennek ellenére Dani délután belázasodott, ami estére még inkább fokozódott és éjszakára olyan lázas lett mint még életében soha. Nekik egyébként is alacsony 35,4 körüli az alaphőmérsékletük, így egy 39 fok már igazán magasnak számít. Most először életében vízes törülközőbe csavartuk szegénykét hozzáteszem hogy nagyon hatásos volt.
Éjjel egyre aztán megint éreztem, hogy emelkedik a hőmérséklete ismét kúp és vízes ruházás....Tegnap még egyszer jelentkezett a láz, de azóta lekopogom nincs és az éjszaka is relatív nyugodtan, láz nélkül telt. Már sokkal jobban van, a köhögés is kevesebb. Talán sikerül megúsznunk antibiotikum nélkül!!!
Viszont még mindig nem tudom pakoljak, vagy sem...
Maradjunk, vagy menjünk?

2012. február 23., csütörtök

Today

Ma történt először, hogy a fiúk "külön utakon mozogtak". Dani oviba ment Petivel, Beni pedig velem bőrgyógyászhoz. Na persze nem ment ez olyan egyszerűen, mint ahogy leírtam. Megelőzte egy egész reggeli szervezkedés, ülés csere az autóban, krokodil könnyek az ajtóban, Danitól telefon Apa autójából, hogy - Nem adtam pusziiiiiiitttttttt!!!! Brrrrruuuuhhhhaahhhhhaaaa......Később Peti mesélte, hogy Dani egész úton "büntette": -Én Téged nem szeretlek, Én csak Anyát szeretem, nem fogok puszit adni stb...Aztán mikor beléptek az oviba mintha elvágták volna....hírtelen már nem volt semmi baj! Peti viszont töltődve pozitív energiával és fia kedves, szívhez szóló szavaival indulhatott dolgozni.
Persze Benitől én is megkaptam a magamét, hogy mivel Ő most miattam (és nem a viszketése miatt) nem tud menni az ovisokkal játszóházba ezért ezt be kell majd pótolni, mert különben nagy baj lesz!!!!
A délelőtt további része nyugodtan telt, szépen elmentünk a doktornénihez, jót beszélgettünk közben, megnéztük a kirakatokat, meg"csodáltuk" a gépeket amikkel a villamos síneket cserélik ki stb. Milyen más így, egy gyerkőccel flangálni, no stressz, rohangálás, kapucnirángatás, versenyfutás, lökdösődés, vitatkozás, egymás szavába vágás stb....Bencikém csak az ovi felé vezető úton akadt ki "picit", mikor világossá vált a számára, hogy nem a játszóházba megyünk a beígért "pótlásra". Szerencsére mire megálltunk az autóval elfogadta, hogy ovi lesz és bár a többiek még nem értek visssza biztosított róla, hogy menjek nyugodtan, ő remekül el lesz Luckával, nem kell, hogy izguljak....
Délután aztán alig bírtam őket kirángatni az oviból, általában mi vagyunk az utolsók, nem azért mert én vagyok az utolsó szülő aki odaér, hanem azért mert hiába vagyok ott ők nem jönnek. Addig játszanak amíg az utolsó szülő is megérkezik. Mark (óvóbácsi) nagyon jó fej, szerencsére nem egy állandóan az óráját vizslató típus, rettentő türelmes és jópofa, úgyhogy a fiúk imádnak vele lenni. Múltkor amerikai focit tanított nekik, sokszor énekelnek, fiúk kipróbálhatják a gitárját, egyik nap kivetítőn magyarázta nekik az amerikai tagállamokat, a gyerekek tátott szájjal figyelték. Szóba sem jöhetett az öltözködés.
Szóval Mark jókat mosolyog a fiúkon és rajtam, mikor végre kijutunk a bejárati ajtón még csatlakozni szokott egy kis beszélgetésre. Ugyanis a fiúk szokásává vált, hogy mi ott a lépcső alján úgy egy órára letáborozunk, ők fogják a seprűket, lapátot, ha hó volt a hólapátot és takarítanak. Markal már jókat poénkodtunk azon, hogy Davidtől fizetést kellene kapniuk a srácoknak!
Marknak van egy két éves kislánya Mia, tündéri csajszi, hihetetlenül tud kacagni!! Fiúk nagyon szeretik ha itt van az oviban sokat játszanak együtt. Mark mesélte, hogy otthon a reggelinél Mia mindig sorolja hogy Mammmma, Dadddddy, Beni, Dani.....Angela-t (ovi vezetőt) Darling-nak hívja. Mondtam, hogy egyszer nagyon szívesen kölcsön adjuk a fiúkat a hétvégére csak úgy a feeling kedvéért!!! Hamár Mia annyit emlegeti őket!!!!

2012. február 9., csütörtök

January

Úgy elszaladt ez az egy hónap, hogy egy sort sem írtam. Pontosabban ez így nem igaz, mert írtam csak a fejemben megfogalmazódott mondatok, nem lettek "papírra vetve". Dióhéjban a történések: január 4.-én érkeztünk vissza Prágába. Szerencsére Robiék a hazaútnál is segítettek és így nem egy hanem két autót tudtunk tele pakolni a cuccainkkal. Otthon ismét nagyon mozgalmasan telt el az idő, sokat utaztunk, sok Jézuskával "találkoztunk", mint azt a képek is mutatják. Azóta már beszereztünk pár új polcot és egy "tárolót" a fiúk szobájába, hogy el tudjuk pakolni a sok-sok ajándékot. Gyorsan visszarázódtunk a hétköznapokba. Fiúk oviznak, változatlanul jól érzik magukat, már tudják mondani "szeretlek" japánul és Dani csacsog csehül is, de ebből nem sokat értek, Ő pedig nem hajlandó fordítani. Beirattuk őket az ovin kívül rendszeres úszótanfolyamra. Utolsó alkalommal már Dani is nevetve úszkált a vízben, eddig inkább a medence szélén ácsorgott és hajtogatta, hogy őt senki ne tanítsa, mert Ő már tud úszni!! A héten elkezdték a külön órát az oviban is. Hívhatjuk iskola előkészítőnek. Angela tartja és a betűkkel, írással, olvasással ismerkednek még behatóbban. Fiúk nagyon élvezték, Angela is mondta, hogy néma csendben, odafigyelve ülték végig a foglalkozást. Itthon aztán Petivel mi lettünk a "tanulók" és ők adtak nekünk különböző feladatokat. Külön, erre a célra használható ceruzát is kaptunk, ugyanúgy mint ők az oviban, aztán pedig jutalmat! Főleg utazás közben, hogy feldobjuk az unalmas órákat elkezdtünk különböző összeadásos, számolásos, kitalálós fealadatokat játszani. A gondoltam valamire az egyik kedvenc.
Pl1:Én: Gondoltam valamire- egy tárgy .....
Fiúk: Rotációs kapa?????
Én: Micsoda???!!!!
Ez már azóta szállóigévé vált....
Pl2: Benike mondja: gondoltam valamire- lapos mint a palacsinta
Mi: Ok, de mi az állat?, növény?, tárgy?
Benike: rája....
Pl3: Danika mondja: gondoltam valamire, zöld és farka van
Benike: Ez a gyík!!!
Danika: nem a comodoi varánusz!!!

Jézuska Anyu-Apu Gyenesdiás






























Karácsony Julóval



























Jézsuka Gárdony Orsi-Gábor



























2012. február 1., szerda

Január

Úgy elszaladt ez az egy hónap, hogy egy sort sem írtam. Pontosabban ez így nem igaz, mert írtam csak a fejemben megfogalmazódott mondatok, nem lettek "papírra vetve".
Dióhéjban a történések: január 4.-én érkeztünk vissza Prágába. Szerencsére Robiék a hazaútnál is segítettek és így nem egy hanem két autót tudtunk tele pakolni a cuccainkkal. Otthon ismét nagyon mozgalmasan telt el az idő, sokat utaztunk, sok Jézuskával "találkoztunk", mint azt a képek is mutatják.
Azóta már beszereztünk pár új polcot és egy "tárolót" a fiúk szobájába, hogy el tudjuk pakolni a sok-sok ajándékot.
Gyorsan visszarázódtunk a hétköznapokba. Fiúk oviznak, változatlanul jól érzik magukat, már tudják mondani "szeretlek" japánul és Dani csacsog csehül is, de ebből nem sokat értek, Ő pedig nem hajlandó fordítani. Beirattuk őket az ovin kívül rendszeres úszótanfolyamra. Utolsó alkalommal már Dani is nevetve úszkált a vízben, eddig inkább a medence szélén ácsorgott és hajtogatta, hogy őt senki ne tanítsa, mert Ő már tud úszni!!
A héten elkezdték a külön órát az oviban is. Hívhatjuk iskola előkészítőnek. Angela tartja és a betűkkel, írással, olvasással ismerkednek még behatóbban. Fiúk nagyon élvezték, Angela is mondta, hogy néma csendben, odafigyelve ülték végig a foglalkozást. Itthon aztán Petivel mi lettünk a "tanulók" és ők adtak nekünk különböző feladatokat. Külön, erre a célra használható ceruzát is kaptunk, ugyanúgy mint ők az oviban, aztán pedig jutalmat!
Főleg utazás közben, hogy feldobjuk az unalmas órákat elkezdtünk különböző összeadásos, számolásos, kitalálós fealadatokat játszani. A gondoltam valamire az egyik kedvenc.
Pl1:Én: Gondoltam valamire- egy tárgy .....
Fiúk: Rotációs kapa?????
Én: Micsoda???!!!!
Ez már azóta szállóigévé vált....
Pl2: Benike mondja: gondoltam valamire- lapos mint a palacsinta
Mi: Ok, de mi az állat?, növény?, tárgy?
Benike: rája....
Pl3: Danika mondja: gondoltam valamire, zöld és farka van
Benike: Ez a gyík!!!
Danika: nem a comodoi varánusz!!!

BUÉK, BUÉK, BUÉK!!!



Nem tudom illik e február 1.-én Boldog Új Évet kívánni, de én most megteszem!!!

Boldog, Boldog, Boldog Új Évet Mindenkinek!

Sok vigyorgást, nevetést,

kedvességet, szeretetet,

jó kedvet és csodás Évet!!!