Birthday party

Kedden Peti elutazott Dubaiba, de megérkezett Anyu. Fiúkkal ovi után kimentünk elé a Florence pályaudvarra, nagy volt az öröm. Beni olyan hangosan és lelkesen mesélt, hogy egy marcona bácsi a villamoson többször hátrafordult és folyamatosan ingatta a fejét. Csütörtök munkaszüneti nap volt, elmentünk az Állatkertbe. Sajnos most nem nyújtott akkora élményt. A tigrisek be voltak zárva, a gorillákat éppen elvitték enni, a kecskéknél leszerelték az öt koronával működő kaja adagolót, pedig Dani külön hozta a pénzecskéit és nem tudtam megvenni a beígért sültkrumplit sem, mert minden bezárt 16.oo-kor. De azért egy jót levegőztünk, sétáltunk, bújócskáztunk. Szombaton pedig hivatalosak voltunk az első itteni szülinapi zsúrra!!! Nagyon örültem, hogy meghívták a fiúkat, egy ilyen alkalom jó lehetőség nekünk is, hogy ismerkedjünk, kapcsolatokat "építsünk". Az ünnepelt, Romeo most lett 4 éves! Milyen más mint a fiúk!!! Kérdeztem a srácokat mit vigyünk ajándékba, Benike mondta, hogy Romeo inkább a lányosabb játékokat szereti, lányosan játszik. Valóban a zsúron valakitől egy hatalmas szőke hosszú hajú, nagyon ronda lila ruhába öltöztetett babát kapott ajándékba. Petivel nagy szemeket meresztettünk! Mindenki nagyon kedves volt és igazán jó hangulatban, nyugodtan telt el az a pár óra. Csupán egy problémánk volt, hogy Petivel majd "megfagytunk", míg a "helyiek" mezítláb nyomták, addig mi felváltva emelgettük a lábainkat és egy jó meleg papucsról álmodoztunk. Készülhettünk volna erre, de totálisan kiment a fejükből, hogy cseppet más a hőháztartásunk. Elég nemzetközi volt a társaság, rólunk először azt hitték franciák vagyunk, a japán apuka egyedül érkezett kislányával, felesége nem jött, mert nem beszél angolul. Petivel megbeszélték, hogy elmegyünk együtt sushizni, nekem először fura volt a közvetlensége, azt hittem távolságtartóbb, de rengeteget kérdezgetett Magyarországról, a fiúkról, a természetükről stb...Andrea, fiúk másik óvodástársának anyukája azerbajdzsáni, apukája félig indiai, de apukájának a kerezstapja magyar. Micsoda Mischung! Az anyuka világosított fel, hogy bizony októberben be kell adni a fiúk jelentkezési lapját a választott suliba, ha azt szeretnénk, hogy rá egy évre felvegyék őket! Hoppp, hopppp nincs is sok időnk!! Romeo anyukája kialakított a gyerekeknek egy kézművessarkot, lehetett maszkot készíteni, festeni, krumplival nyomdázni, gyurmázni. Nagyon élvezték és lekötötte őket. Mi csak pislogtunk Petivel, hogy a fiúk hogyan kommunikálnak, milyen ügyesen használják az angolt.
A délután fénypontjaként megérkezett a nagymama receptje alapján készített torta, bár a fiúk nem sokat ettek belőle, főleg miután Beni Ryokával megevett egy tál chipset (ünnepnep) és a fiaim elpusztították az összes paradicsomot, paprikát és uborkát. Majd még egy vicces feladat következett, ki tudja marshmelonból a legmagasabb tornyot felépíteni. Mindenki nagyon ügyes volt, és a győztesek megérdemelt jutalmaként belakmározhatták az összes színes cukorkát. A fiaim széles vigyorral tömték magukba, akkor már 100%-ig biztos voltam abban, hogy ma már nem kell vacsorát csinálni..

Hétvége

Pénteken este miután a fiúk lefeküdtek, Peti elment bulizni, én is lassan ágyba bújtam. Éjfélkor Dani egyszer csak kiabált, hogy Anya hánytam! Futottam be a szobába és szaladtam vele a fürdőbe, de addigra már túl volt a nehezén. Gyorsan levetkőztettem, lemosdattam és befektettem az ágyunkba, szerncsére ivott pár kortyot, mellé tettem egy lavórt és neki láttam a szoba "takarításának". Szerencsére Benike végig durmolta az egész "akciót".
Mire mellé feküdtem Dani már ismét aludt. Minden mozdulatára felébredtem, mert nem tudtam rosszul van e, vagy csak mozgolódik. Aztán úgy három körül szegény ismét hányt, de nagyon derekasan viselte és elfogadta a vízet is, sőt bevette a drugs immunt is!!! Ismét vetkőzés, öltözés, majd áttelepítettem Apa oldalára, ahol gyorsan álomba merült. A fürdőben reggelre halomban állt a szennyes és eszembe jutott, mikor nyolc hónaposan elkaptak egy durva vírust milyen álapotok uralkodtak lakásunkban. Emlékszem az a két hét felért egy rémálommal.....De a lényeg, hogy Daninak másnap már semmi baja nem volt, evett-ivott, sőt mivel ragyogóan sütött a nap még egy jó nagyot sétáltunk is. Felgyalogoltunk a TV toronyhoz, ott jót játszottak a játszótéren, majd Lanovkával leereszkedtünk a domboldalon és a 22-el hazavillamosoztunk.

Vasárnap ellátogattunk a Hiltonban megrendezett jótékonysági karácsonyi vásárra, ahol sok-sok ország képviselte magát (zárójelben hozzáteszem, hogy Magyarország nem, nem tudom miért??!!!), a megszokott résztvevők mellett Szaud Arábia, Irak, Izrael, Marokkó, Algéria, Korea stb...Mindenki hozta, amit a szponzoroktól kapott, illetve néhány speciális helyi ételt, italt, ruhaneműt, ékszert, ajándéktárgyat stb kínált a standján. Én a legviccesebbnek Koreát találtam, ahol DVD lejátszót is lehett vásárolni...Sok volt az érdeklődő, a fiúkkal nehéz volt odafurakodni az asztalokhoz, de azért nézegettünk és a végén természetesen kikötöttünk az első emeleten kialakított játszóházban, ahol 3 órát töltöttünk.
Egy újonnan megnyitott angol ovi szervezte, jó volt hallani, hogy a fiúk nem ijednek meg az idegen környezetben és használják az angol nyelvet. Jó érzés volt, hogy a magic show alatt ott ülő gyerkőcökkel megértik egymást, értik, ha hozzájuk szólnak, reagálnak és mindezt angolul. Petivel morgolódunk az ovi ára miatt, de ilyenkor bebizonyosodik, hogy megéri az áldozatot, mert úgy látom, hogy a korai nyelvtanulással és ennek használatával nagyon nagy mértékű magabiztosságot is magukra szednek. Sokat gondolkdunk a folytatáson, hogy milyen iskolába menjenek és elkezdtünk utána nézni a lehetőségeknek. Az angol, amerikai iskolák árai elég magasak kb 5-6 millió forintra jön ki évente, két gyerkőcre, attól függ melyiket választja az ember. Beszélgettem követségiekkel és mint kiderült minden gyerek magán suliba, vagy oviba jár, persze a magyar állam fizeti a tandíjat. Van olyan család ahol már a harmadik gyerek kezdi az ovit, a másik kettő már középiskolás, érdekes lenne kiszámolni mennyibe került eddig a taníttatásuk...
Nem irigykedem, de nem értem, hogy ez miért természetes...
Hazafelé a villamoson Beni már mondogatta, hogy fáj a hasa, de szerencsére kibírta és otthon lett rosszul. Megismétlődött ugyanaz mint Danival, de csak egyszer és utána mintha túl is lett volna rajta. Ivott, evett száraz kukorica rudat, rosszalkodott, majd egyszer csak elaludt a nappaliban. Az éjszaka teljesen nyugodtan telt.

Mistrál koncert

Kedden ovi után elvillamosoztunk a Magyar Kulturális Központba, Mistrál koncertre. Nem ismertem előtte az együttest, de mikor megláttam a színpadon a felsorakoztatott hangszereket sejtettem, hogy élvezni fogjuk. A fiúk hangulata már az első percekben a tetőfkára hágott, mikor Paula fiai után indulva eltűntek mellőlem és sorról sorra furakodtak előre. Aztán percről percre elszabadult a pokol, egyszer csak azt vettem észre, hogy a legnagyobb fiú valami ablakot cipel visszafelé, fiaim harsányan kacarásznak és mutogatnak, mindeközben a koncert pedig már elkezdődött.
Az idegességtől remegve elindultam utánuk, ők amint látták, hogy közeledek elkezdtek sorról sorra bújkálni a székek alatt, vagy között. Már többen figyeltek bennünket, nem csodálom, hiszen zavartuk az előadást. Egyszer csak sikerült elkapnom őket, úgy hogy Danira szó szerint ráültem két sor között a földön, Benit pedig még az utolsó pillanatban sikerült a grabancánál fogva visszahúznom a másik szék alól.
Az idegállapotomat nem ecsetelem és borzasztó cikinek, ostobának éreztem a viselkedésüket. Forrt bennem a düh, hiszen szinte még meg sem születtek, de már ott ültek a Halász Judit koncerten. Azt hittem megtanítottuk őket hogyan illik viselkedni ilyen alkalmakkor. Szerencsére a sor végén ült két anyuka, a másik oldalt én zártam le, nem tudtak menekülni..Következett a visszafojtott fejmosás és végre elkezdtek figyelni a zenére. Mindez az első 10 percben lezajlott a továbbiakban nekem nem volt problémám a fiúkkal, de a másik két gyerek borzalom volt amit művelt. Átmásztak a székeken, hangosan dumáltak, bemásztak a színpadon a zongora alá, Paulában túl nagy szándék nem volt megfékezni őket, de mikor egyszer megpróbálta akkor sem járt eredménnyel. Volt amikor a fiúk odajöttek Beni&Danihoz, már a fiúk szóltak nekik, hogy hagyják őket békén.
Az előadás nagyon tetszett, a végén a gyerekek felmehettek a színpadra, megnézni a hangszereket, picit ki is próbálhatták őket, majd elvonultak enni. Gyorsan eltelt az idő, nyolc óra után értünk haza, de a kocsiban már az új Mistrál CD-t hallgattuk.

Levelek között

Vysehrad

Vasárnap gyönyörű napsütéses időre ébredtünk. Délelőtt Peti elment squasholni, mire hazaért gyorsan felöltöztettem a fiúkat és indulhattunk is. Igaz Peti picit lesérült a meccs alatt, becsípődött a dereka, de végre nyert!!
Kitaláltam, hogy nézzük meg Vysehrad-t, még sosem jártunk Prága ezen részén tömegközlekedéssel és meg kellett állapítanunk, hogy ide nem szeretnénk költözn. Kicsit koszos, kicsit zajos, kicsit lerobbant..
De maga a vár és környéke nagyon hangulatos volt főleg így, hogy aznap igazi hamisíthatatlan őszi időnek örvendhettünk.
A legenda szerint a cseh királyok először itt székeltek. A körülötte elterülő parkból fantasztikus kilátás nyílik a városra és a Moldvára. Temetőjében számos híres cseh írót, színészt, festőt, zenészt helyeztek végső nyugalomra. Megtaláltuk Antonin Dvorák, Kafka, Smetana sírhelyét. Kellemeset sétáltunk, fiúk folyton bújócskáztak, rohangáltak össze vissza, dobálták a leveleket.

KO és láblógatás

Pénteken (nov 4.) ovi után Beninek még sétálni támadt kedve és mondta, hogy menjünk át a szemben található parkba (Letná). Ryókáék is csatlakoztak hozzánk. Ahogy átértünk a fiúknál bekattant valami és egymásnak estek, rohangáltak, kiabáltak, ráncigálták, ledöntötték egymást a fűbe, verekedtek stb..Egy ideig nem szóltam, gondoltam kiengedik a fáradt gőzt, de aztán elkezdett zavarni a viselkedésük. Kicsit hülyén jött ki, mert pont mikor a fiaim ilyen extrán magukon kívül viselkedtek próbáltam meghívni Ryókáékat vendégségbe. Aztán nem lett belőle semmi, mert az Anyuka nem értette, hogy mit akarok. Pedig próbáltam több irányból is megközelíteni a témát, de sajnos nem fogta fel...ennyire azért nem beszélek rosszul angolul...
Közben elszabadult a pokol, már sárral dobálták egymást, aztán Dani írdatlan hisztériába kezdett, hogy ne erre menjünk hanem arra. Fetrengett a földön, én őrült kellemetlenül éreztem magamat a másik Anyuka előtt, bosszantott a tehetetlenségem....végül sikerült elterelni a figyelmét és elindulhattunk visszafelé. A vérnyomásom az egekben járt mire végre visszaértünk az autóhoz. Nagy dirrel durral bezsuppoltam őket, kezükbe nyomtam egy-egy almát és némasági fogadalmat tettem.....
Otthon aztán azt vettem észre, hogy mind a ketten mélyen alszanak, az almák félig megrágva a padlón hevernek. Az úton fura volt a nagy csend, de fogadalmamnak megfelelően nem kezdeményeztem beszélgetést. Na most mi legyen? Még csak öt óra pár perc volt, mivel bevásárlásból mentem értük az autó tele kajával és alvó gyerekekkel...Próbáltam őket felébreszteni, de nem sikerült, úgyhogy egyesével felcipeltem és az ágyukban levetkőztettem őket. Teljesen kiütve aludtak, aludtak és aludtak...egészen reggel fél háromig. Akkor felébredtek egyszerre mind a ketten...Tartottam ettől a lehetőségtől..Csináltam nekik kakaót aztán Peti beparancsolta őket az ágyunkba és egy óra agonizálás után vissszaaludtak. Reggel negyed hétkor keltek ismét.....
Mindenkire rányomta bélyegét az éjszaka, na meg hogy egész szombaton lógott az eső lába és szürkeségbe borult minden. Eszembe jutott Bartos Erika egyik címe Csináljunk semmit, ezt követtük mi is. A nappaliban kihúztuk az ágyat és az egész napot ott töltöttük. Petivel felváltva még aludtunk is délután. Fiúk néha legoztak, vonatoztak, rajzoltak, vagy mesét néztünk és többször megjegyeztük azért csak egy rövid séta kedvéért ki kellene mozdulni..Lassan besötétedett és a sétából nem lett semmi, totális láblógatással töltöttünk el egy egész napot a fiúkkal teljes egyetértésben!!! Őszintén, nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára!!! De jól esett!!

Első borotválkozás

Fiúk kedvet kaptak a borotválkozáshoz. Persze úgy gondolták, hogy igazi borotvával próbálkoznak, mert Ők már Nagyok, de aztán Peti gyorsan lebeszélte őket. Szerencsére támadt egy mentő ötlete és a gyerek fésűkkel pótoltuk az éles eszközt. Vicces volt, ahogy Apa mozdulatait élethűen utánozva, óriási komolysággal állnak a tükör előtt és precízen megszabadítják magukat nem létező szakálluktól. Következő reggel Beni borotválkozás után még le is zuhanyozott, ugyanazokkal a tipikus mozdulatokkal megmosakodott, majd felvette köntösét és elégedetten kiment a nappaliba. Hihetetlen milyen megfigyelők!!!