Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. június 30., csütörtök

Bicikli

Fiúk két keréken bicikliznek! Nincs pótkerék!! Mindez egy szempillantás alatt történt. Nagyon ügyesek!! Az indulás néha még kicsit nehezen megy, főleg ha fafejű Beni nem hallgatja meg a jó tanácsokat, de Danika rájött, hogy néha nem árt követni azt amit a felnőttek mondanak. Tavasszal jöhet a nagyobb bicikli és jövő nyáron már lehet túrázni a Balaton "körül".
Igen, közben áttettük székhelyünket a Balaton partra, vasárnap este érkeztünk meg anyuékhoz. Egyedül kocsikáztam haza a gyerekekkel, most csak egyszer álltunk meg és az utolsó 2 órát már mindenki nehezen viselte. Végre megérkeztünk!!
Hétfőn kezdődött az úszótanfolyam. A kezdeti lelkesedés úgy tűnik lassan alábbhagy..Két héten keresztül megyünk minden nap délután. Egy foglalkozás 45 perc és ahogy telnek a napok a fiúknak egyre többet kell pisilniük és egyre többször fáznak az óra alatt....Tegnap nagyon mérges voltam, de ma már elhatároztam, hogy holnap nem megyek be a medencéhez, hanem az öltözőben várom meg a foglalkozás végét. Ha nem látnak nincs kinek nyávogni, hátha ez beválik. Gyermekeim nagyon furfangosak, mert a "gyakorlatoknál" rendszeres a fogvacogás, pisi inger, de ha játék van a medencében ripsz ropsz minden kellemetlenséget elfelejtenek. Valószínű, hogy néhány feladat még nehéz is nekik, szinte ők a legfiatalabbak. De semmi gond valami csak ragad rájuk így is és majd szeptembertől Prágában keresünk egy jó kis tanfolyamot, persze csak hetente egyszer! Úszás után ha az időjárás engedte lementünk kedvenc strandunkra. A Balcsi egyébként 20 fokos, szóval melegnek egyáltalán nem mondható, de ez a gyerekeket egyáltalán nem zavarta, vidáman totyorásztak a térdig érő vízben. Bezzeg a medence fél órája még jéghideg volt!! Van jó néhány család akikkel csak így nyáron ezen a bizonyos strandon találkozunk. Jókat lehet dumálni, kivel mi történt az egy év alatt, milyenek a gyerekek, ki mit tud már és mit nem. Ráadásul nagyon sok a hasonló korosztályú 4 év körüli játszótárs, akikkel az idén már igazán lehet majd együtt homokozni. A hatalmas homokkupacok már megérkeztek......

2011. június 23., csütörtök

Évzáró











Le vagyok maradva a blog írással, nagyon....Igyekszem bepótolni, hiszen élmények és képek vannak bőven, csupán állandó időhiányban szenvedek és emiatt a "prezentáció" késik.
Először is tegnap részt vettünk gyermekeink első ovis évzáró ünnepségén.
Délben kezdődött, az ovihoz közeli galéria-kávézó ódon falai között tartották elkerülvén a szeszélyes időjárás okozta kellemetlen meglepetéseket. Esett előtte és utána, de szerencsére abban a három órában gyönyörűen sütött a nap. Kérték, hogy vigyünk magunkkal valami speckó sütit, vagy italt. A japánok isteni sushit készítettek, a másik magyar anyuka almás pitét, én egy egyszrű de nagyszerű tésztás édességet stb..Mivel nem vagyok egy született konyhatündér, még hozzá kell szoknom az ilyen jellegű kihívásokhoz. Szerencsére egy szelet sem maradt, sőt még a receptet is elkérték! A hosszú asztal roskadozott a sok finomságtól.
Délben bevonultak a gyerekek, akik kicsit megzavarodtak, hogy a szülők kamerákkal, fényképezőgépekkel felszerelkezve ott várják őket. Megkezdődött az "előadás", angol gyerek dalokat adtak elő, gitárkísérettel, majd ők is kaptak mindenféle csörgőt-zörgőt és kísérhették az éneküket. A fiúk nagyon ügyesek voltak, illetve Danikával az utolsó előtti számnál történt valami, mert egyszer csak sírva megjelent és őrült módon szorította a lábamat és közölte, hogy csak engem szeret és nem hajlandó visszamenni. Nem használt a rövid győzködés, végül együtt tértünk vissza (bár igyekeztem inkább a háttérben maradni) és így már nem volt semmi gond. Benike végig dalolta az egészet, nem nagyon zavarta, hogy a tesója nincs mellette (szerencsére).
A kb 20 perces műsor után következett a "buli". A galéria előtt ripsz ropsz felfújtak egy ugrálóvárat, volt arcfestés, lufifújás és hús sütögetés. A gyerkőcök tomboltak, rövid időn belül Beniből spiderman, Daniból tigris lett. Majd miután Beni és Maxi között az ugrálóvárban férfias küzdelem alakult ki, aminek persze sírás lett a vége kis spidermanem átalakult. A festék nagy része az arcáról átkerült a pólójára (nagy örömömre).
Szerencsére Peti is részt tudott venni a partin, igaz hogy nem maradt a végéig, de a fellépést látta. Beszélt az óvóbácsikkal, akik biztosítottak bennünket afelől, hogy a fiúk nekik is meglpetést okozva olyan sebességgel sajátítják el az angol nyelvet, hogy egy év múlva már semmi gondot nem fog okozni nekik a beszéd.
A buli három órakor ért véget. Lufikardokkal felszerelkezve átköltöztünk a játszótérre, ahol tovább folytatódott a játék. Egyszer csak megjelentek a viharfelhők és az eső elől mi is hazamenekültünk. Itthon első utunk a fürdőkádba vezetett, ahol kisebb közelharc árán megszabadultak a fiúk a maradék arcfestéktől és "több kiló" homoktól. Nem értették, hogy miért nem aludhatnak így, hiába ecseteltem, hogy a piros-sárga-fekete stb festék milyen hatással lehet a fehér lepedőjükre és a kispárnájukra, na meg az ülőgarnitúrára.
Nem hatotta meg őket Anya problémája....

2011. június 14., kedd

Nehéz pillanatok...


Ma délelőtt főzés közben éktelen gyereksírás ütötte meg a fülemet. Nem is sírás inkább eget-földet rengető, házfalakat döngető HISZTI. Furdalt a kíváncsiság, gyorsan kihajoltam az ablakon és láttam, ahogy a nagymama dombnak felfelé tolja az ikerbabakocsit, amiből az egyik gyerkőc szó szerint fejjel lefelé visítva kilógott, a másik pedig ordítva forgott körbe körbe a saját tengelye körül.
Kellő távolságból vicces látvány volt, halványan el is mosolyodtam.
A következő pillanatban azonban már mély együttérzés töltött el és drukkoltam, hogy a nagymama minél hamarabb elérje úti célját, ahol remélhetőleg segítség is várta...

2011. június 9., csütörtök

Stadtrundfahrt....









Pénteken kora délután megérkeztek Anyuék és Orsiék. Már nagyon vártuk Őket! Együtt mentünk a fiúkért az oviba, hatalmas volt az öröm mikor meglátták, hogy kísérettel érkezem. Mivel minden percet szerettem volna kihasználni, egyből átkalauzoltam őket a szemközti parkba, hogy gyönyörködhessenek kilátásban, majd a Königsgardenen keresztül elindultunk hazafelé.
Vacsi (természetesen knédlis) után következett Anyu-Apu szülinapja.
Szép kerek szám, a hatvanas díszelgett közös szülinapi tortájukon. Beni&Dani persze lelkesen segítettek elfújni a gyertyákat.
Anyuék nálunk aludtak, Orsiék helyhiány miatt egy közeli szállodában.
Másnap délelőtt kezdődött az igazi városnézés, Vencel tér, Füst torony, Orloj, Károly híd, majd a Vár mellett haladva felkapaszkodtunk a Strahovi kastélyhoz és végül lógó nyelvvel hazaértünk. Legalább 30 fok volt, de lehet, hogy több, szóval kellemes sétálós idő....
Este kimenőt kaptunk, elmentünk Orsiékkal vacsorázni. Találtunk egy igazi cseh éttermet, az étlapon szerpeltek a hagyományos knédlis fogások.
Mindenki degeszre "zabálta" magát. Dehát kellett az energia a következő naphoz!!! Vasárnap előző napi végállomásunktól indultunk. Gyorsan elértük a Loreto-t és tovább sétáltunk a Vár felé. Pont délre értünk oda, így láttuk az őrségváltást, bár a fiúkat inkább korgó gyomruk foglalkoztatta. Gyors hamburgerezés után körbe sétáltuk a Székesegyházat és a túloldalon azon dilemmáztam melyik "utat" válasszuk lefelé. Mivel szerettem volna megmutatni a Wallenstein parkot amit múltkor Petiékkel felfedeztünk, ezért egy eddig még ki nem próbált irányba indultunk. Így jutottunk el a Kolowrat-Cernin kertbe. Ez egy lenyűgöző lépcsőzetes palotakert, tele pihenőkkel, rózsalugassal, levendulával.
Mindig meglepődök, hogy mennyi új látnivalóval találkozom, holott már számtalanszor voltam a Várban és indultam el lefelé. Ha jól számolom ez volt a harmadik út és még biztosan tudok egyet amerre nem jártam....
Hogyan nézünk várost, ha először járunk ott? Meglátjuk a "nagy", monumentális "dolgokat" egy templomot, egy várat, egy házat, egy hidat stb.
Most tapasztalom, hogy mi a különleges abban ha megadatik, hogy egy ilyen pezsgő, érdekes, történelmi örökségekben gazdag kis ékszerdobozban többször sétálhatok.
Felfedezhetem a kisebb "ínyencségeket" is, melyek felett egy 2 napos rohanás során elsiklanánk. Egy díszes kaput, ijesztő vízköpőt, vicces biciklit, óriás széket, cirádás kandellábert, hangulatos udvart, díszes homlokzatot, zeg-zugos macskaköves utcákat stb... Számomra ez az ami igazán érdekes és megadja a "savát-borsát" az összképnek.
Ma is nagyon meleg volt, a park után tikkadtan szálltunk fel a hazafelé tartó 22-es villamosra. Útközben egy étteremben megebédeltünk és Anyuék a Fiúkkal elindultak a Strahovi kastély felé, ahol tegnap még gyerekprogramok voltak.
A fiúk hallani sem akartak a hazamenetelről.
Elkísértem Orsiékat a lakásig és gyors pakolás után már búcsút is intettek, indultak haza...
Peti már korábban leszakadt a csoporttól, otthon pihengetett, én pedig visszaindultam Anyuékért. Mivel a megbeszélt helyen nem találtam őket felhívtam Aput és kiderült, hogy a Fiúk felkalauzolták őket a TV toronyhoz. Na persze nem a torony volt a lényeg, hanem a mögötte levő játszótér!
Miközben kaptattam hegynek felfelé azon gondolkodtam, hogy vajon normális, hogy két négy éves gyerek egész napos gyaloglás után még képes "megmászni" egy hegyet, majd a játszótéren ugrálni-lógni-kapaszkodni stb...
Végre felértem és jól sejtettem kitalálták, hogy Lanovkával jöjjünk le. Tulajdonképpen nem volt ellene kifogásom, mert közel van a 22-es megállója és így könnyen hazajutunk. A villamoson már majdnem elaludtak és a kaptatón felfelé már úgy kellett tolni a feneküket, de összességében le a kalappal a gyerekek előtt nagyon jól bírták!!! a két napos trappolást.

2011. június 8., szerda

Beni Duma


Beninek pisilés után Anyu javasolta, hogy használja a WC papírt a "maradék" cseppecskék letörlésére. Benike felháborodottan közölte: nem, azt a NŐK csinálják, én pedig nem vagyok NŐ!!!!

2011. június 1., szerda

Adósságom








Kimaradt egy hétvége! Most pótolom! Első "Barát" Vendégeink május második hétvégéjén érkeztek meg hozzánk. Már nagyon vártuk őket, a fiúk napok óta tervezgették hova fognak bújni Poczok Peti elől. Eljött végre a nagy pillanat, megszólalt a csengő és Dani&Beni elfelejtkeztek a nagy Tervekről helyette rohantak a bejárati ajtóhoz. Aztán persze következett a nagy sikítozás, gyömöszölés, ereszd el a hajam. Előkerültek az ajándékok is Star Wars DVD (mind a hat rész!!), Star Wars-os kulcstartó, csoki. A filmbe azonnal bele kellett nézni és ismét özönlöttek a kérdések ugyanúgy mint mikor véletlenül először belekukkantottak. Innen jött az ötlet...
A közös reggeli után irány a Város!! Mivel Petiék nem voltak még Prágában klasszikus sétára indultunk. Vencel tér, Lőportorony, Orloj, Károly híd és az elmaradhatatlan játszótér a híd lábánál. Az Orlojnál talákoztunk egy csoport buddhistával, először mi készítettünk fényképet Velük aztán valami miatt rákattantak a Fiúkra és egymás után álltak a fiúk mögé egy fénykép kedvéért. Még le is filmezték őket...A kimerítő játszóterezés után hazazötyögtünk a villamossal, illetve félúton kitaláltam, hogy muszály megmutatnom a Királyi kertet. Jó ötletnek bizonyult, mert Petiéknek is nagyon tetszett.
Fél hétre jött Ica a fiúkra vigyázni (ők szinte állva aludtak,)mi pedig elmentünk a Staropramen sörházba, étterembe. Finomat ettünk és jót beszélgettünk.
Másnap sajnos már nem volt olyan szép idő, fújt a szél és nem sütött a nap, de azért a reggeli után elindultunk a Várba. A Vár oldalából Petiék felfedeztek egy érdekes "falat", amiről messziről nem tudtuk megállapítani hogy micsoda...Elhatároztuk, hogy megkeressük. Így bukkantunk rá Prága egy másik gyönyörű parkjára. A parkban található a Wallenstein Palota, ma a cseh szenátusnak ad otthont. A furcsa fal pedig egy mesterséges barlang, különleges hasonmása egy cseppkőbarlangnak és több helyen állatok, arcok vannak kifaragva a kövekből.
Láttunk egy különleges fehér pávát, aki két másik társával szabadon kóricálhat a kertben. A fiúk nagyon élvezték, sokat rohangáltak, jól el is fáradtak.
A fiúk nagy bánatára Petiék délután hazaindultak, de reméljük, hogy szeptemberben ismét jönnek!!
Apropó egyik reggel Beni a villamoson a Star Wars-t dúdolta Tű-tüm, Tü-tű-tüm...Ragadós...

Pruhonice











Vasárnap, mivel gyönyörű idő volt úgy döntöttünk, hogy egy kicsit kimozdulunk a városból. Nem mentünk messzire, csak a kedvelt elővárosba Pruhonice-be.
Peti ismert itt egy jó olasz éttermet, ahol meg is ebédeltünk! Nagyon hangulatos hely, bár a Alkotás úti Da Lello gnocchija finomabb!!!
Ebéd után megnéztük az itt található Kastélyt és sétáltunk egyet a hatalmas prkban, ami egy óriási botanikus kert. Gyönyörű volt, a Botic patak pont keresztül folyik a parkon, több helyen alakítottak ki kisebb vízeséseket. A sétát a virágzó rhododendronok tették felejthetetlenné. Különböző színekben pompázó rhododendron "erdőn" sétáltunk keresztül! Út közben ellestük, hogy hogyan lehet a lehullott virágszirmokat felfűzni egy vastag fűszálra. A fiúk nagyon élvezték, nekem pedig volt időm gyönyörködni....
Itthon aztán ért bennünket egy kis meglepetés. Fürdés után látom, hogy Dani pocakján nem három, hanem négy aprócska "anyajegy" van. A következő pillanatban már tudtam, hogy Dani össze szedte élete első kullancsát. Peti gyorsan felhívta sógorát, hogy pontosan hogy kell kiszedni én pedig biztos léptekkel elindutam a kullancs kiszedő csipeszért. Büszke voltam magamra, hogy persze hogy van itthon, úgy két éve vettem, mint előre látó Anyuka. Kivettem a tokot, de hoppá a csipesz nem volt benne!!! Lehervadt arcomról a mosoly és mint az őrült elkezdtem kiburítgatni a fürdőszoba közepére a dobozokat. Hasznosabbnál hasznosabb dolgok kerültek elő, Beni már válogatta a "kincseket", szegény Dani pedig ordított az ágyon, hogy Vegyétek már ki belőlem, nem akarom, hogy bennem legyen!!!!....
Kiborítottam az összes gyógyszeres dobozt is, de nem került elő!! Hogy hova lett!? Így hát maradt a szemöldök csipesz és sutttty egy másodperc alatt kint volt a kis gonosz!! Gyorsan beletettük egy befőttes üvegbe, jól lezártuk és most már mindenki tanulmányozhatta. Aztán pedig kezdődhetett a rendrakás!!!

Angol nyelv


Nem akarok túl nagyképűnek tűnni, de Dani kezdi enyhe akcentussal beszélni a magyar nyelvet. Az angol "R" betű kiejtése annyira rögzült a kis fejecskéjében, hogy a magyar szavaknál is autómatikusan az "R" angol megfelelőjét használja. Le sem tagadhatná, hogy találkozott már az angol nyelvvel.

Tegnap mikor mentem értük az oviba, éppen kártyáztak (Dani nyert kétszer). Mikor megláttak azonnal letették a kártyalapokat és futottak hozzám. Beni úgy hallotta, hogy mondott neki valamit az ovónéni, én nem hallottam semmit, de Beni tudni szerette volna, hogy mi volt az. Biztos megdícsért, mert ügyes voltál, próbáltam elsunnyogni a témát, de nem sikerült. A Fiam kijelentette, hogy nem ezt mondta, ezt már Ő is érti, ezt már tanulták.....Már nem lehet kamuzni...

A játszótéren is találkoztunk egy kisfiúval, francia, de Apukája mindig mondja neki, hogy a srácokhoz angolul beszéljen. Ő pár évvel idősebb és már szépen használja a nyelvet. Nagyon büszke voltam a fiúkra, mert megértették amit a fiú kérdezett, sőt válaszoltak is!!!! Még a francia Apuka is megdícsérte őket!!

A vidéken eltöltött két nap alatt történt két aranyos eset. Egyszer nem viselkedtek jól az asztalnál, Peti kivitte őket az ebédlőből, leültette őket egy fa alá és mérgében angolul kezdett el hozzájuk beszélni. A fiúk egy szempillantás alatt elnémultak, majd a mondandó végén közölték, hogy OK és hogy értjük...A másik ilyen szitu este a szobában volt, nem akartak elmenni fogat mosni. Peti ismét angolul kiosztotta a feladatokat és Ők csodák csodája megcsinálták...Legjobban a történteken Peti lepődött meg folyamatosan azt kérdezgette, Értik? Valóban értik?
Megkérdeztük Angelat és mondta, hogy már nagyon sok szót ismernek és valőszínű ha nem is az egész mondatot szó szerint, de a tartalmát már értik, őssze tudják rakni a buksijukban. Szuper!!!