Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2012. március 13., kedd

Beni sztorik...



Előző bejegyzésem befejezése után, 5 méterrel a Föld felett lebegve indultam el tündéri fiainkért az oviba. Derült jókedvem arányosan csökkent az ovi után együtt eltöltött percek számával és rövid idő alatt visszazuhantam a valóság talajára épphogy nem koppantam egy hatalmasat. Koppant helyettem más, Beni feje a macskakövön ahogy hisztizve vergődött és gurult ide oda az utca közepén. A kiváltó ok egyszerű volt, nem az történt amit Ő AKART. Bővebben nem mentünk át a szomszédos parkba sétálni, mert Dani nagyon éhes lett, én pedig ismét fájlaltam az arcomat. Próbálkoztam szép szóval, nyugodtan ahogy a nagy könyvben meg van írva, majd mivel úgy otthagyott az autónál ahogy kell és tombolva, bőgve egyedül elindult a park felé már én is megemeltem a hangomat. Gyorsan beültettem Danit és Beni után rohantam. Mikor utolértem ismét próbálkoztam szép szóval, majd a rúg kapáló gyereken igyekeztem biztos fogást találni, de sehogy sem sikerült. Dobálta magát, vergődött, fetrengett a földön, borzalmas volt. Ekkor eszembe jutott Liptai Klaudiáék nyilatkozata, hogy ők bizony ha a lányuk hisztizik vele hisztiznek és ők is levetik magukat a földre. Szinte elröhögtem magam a jelenettől, ahogy elképzeltem, hogy odafekszem Beni mellé és én is ordítani kezdek... Lehet, hogy legközelebb kipróbálom.....hátha megszán valaki....
Erről jut eszembe, hogy Benin egyszer teszteltem már egy hiszti megoldási javaslatot.
A könyvben azt tanácsolták, hogy vörös fejű, magából kikelt, visítozó gyermekemnek fogjam meg a kezét és próbáljam rávenni, hogy együtt lélegezzünk mélyeket. Mi lett az eredmény??? Beni szó szerint közölte velem, hogy hagyjam békén ilyen hülyeségekkel (hozzá teszem mindezt normális hangon), aztán folytatta a süvöltést ott ahol abbahagyta. Hát ez nem jött be...
Sok viaskodás után végül aztán sikerült felnyalábolnom szeretett fiamat és betuszkolnom az autóba. Ott még pár percig tartott a műsor, aztán egy almát rágcsálva megnyugodott.
Hazaérve egyesével mentek fel a lifttel a lakáshoz, én pedig gyalogoltam a harmadikra. Ahogy feljebb és feljebb érek kulccsörgést, beszélgetést, ajtócsapódást hallok. Csak nem a szomszédok értek haza? Több mint egy éve itt lakunk, de még soha nem találkoztunk..csak hallottuk őket és 100%, hogy ők is minket.....Már majdnem felérek, mikor ismét Beni bömbölése töri meg a csendet. Szegény nem tudom, hogy csinálta, de valahogy átesett a táskán amit felvitt magával és szó szerint lehasalt a lépcsőn. Hullottak a krokodilkönnyek, zengett a lépcsőház és egyszer csak ott álltak a Szomszédok! Szuper!!! Hajnal család bemutatkozott....Szerencsére Beninek nem lett semmi baja, néhány karcolással megúszta...
Benike mostanában "fénykorát" éli, sok mindentől képes bekattanni másodpercek alatt pl: ha van egy cimke a pulcsiban, vagy a kisnadrágban, nem jól áll a harisnyanadrág orra, szorít a cipő, ami tegnap még nagy volt, viszket a feje a sapka alatt stb..A jelek szerint elég macerás emberke lesz...De a legújabb problémája a saját kukija. Pont szombaton szerettünk volna végre kilépni a lakásból mikor azt látjuk, hogy Beni az ajtófélfának támaszkodva vergődik, nyöszörög, hogy nem tudja felhúzni a kisnadrágját, a harisnyával pedig ne is merjek próbálkozni, mert neki akkora a kukija, nézzem emg milyen nagy!!! Megjegyzem közben folyamatosan markolászta. Neki ez így nem kényelmes, nézzem meg hogy áll, azonnal csináljak valamit. Próbáltam rámutatni az összefüggésre, miszerint minél jobban markolássza annál jobban fog "ácsorogni", hagyja egy picit békén...Nem Ő próbálta belegyömöszölni a kisnadrágba és csak jajongott. Ekkor segítségül hívtam Apát, ez mégis csak Férfi dolog!! Kis idő múlva végre felkerült a nadrág Benikére és elindulhattunk ebédelni.
A múlt hét pénteki Beni akció is kimaradt a blogból, pedig az sem volt piskóta. Egyszerűen nem akart bemenni az oviba. Szerencsére Danika nagyon okosan viselkedett és magától besétált, amíg én Benit próbáltam elkapni. Szerintem a környező házakból már figyelnek bennünket, kényelmesen elhelyezkednek az ablakban, mert tudják, hogy perceken belül felmegy a függöny és kezdődik az előadás...lassan pénzt szedhetnék...Szóval Beni mint a nyúl futott előlem, én pedig táskákkal, lufikkal a kezemben utána. Ha el is kaptam esélytelen volt, hogy minden cók mókunkkal együtt felvegyem és becipeljem az oviba. Így nem fog menni....Döntöttem, gyorsan berohantam az oviba, ledobtam a holmikat és Davidnek csak annyit mondtam: HELP ME!!!! Már tisztában volt a helyzettel, mert Dani nagy lendülettel mesélt neki, másrészről pedig elég volt rám néznie...Jött és segített. Én balra indultam, Ő jobbra. Én beszéltem a Fiamhoz, David pedig addig csendben megkerülte a házat és hátulról támadott. Mire beni észrevette a csapdát addigra a markunkban volt. Szerencsére David cipelte, Beni közben pukkadozott és két perc múlva az oviban a padon ülve már vigyorgott....Én pedig arra gondoltam most legszívesebben legurítanék egy felest és csak ülnék-ülnék-és ülnék. Ehelyett mindent sutba vágva rohantam nekik szülinapi ajándékot venni, tortát vásárolni....Normális vagyok????!!!!!!

Boldog Szülinapot!!!





Március 10.-én, szombaton ünnepeltük imádott gyerkőceink 5. szülinapját.
Öt, valahogy nagyon soknak tűnik...azon gondolkodtam, hogy nem ilyennek képzeltem el őket 5 évesen.
Az a kép él bennem, hogy 5 évesen már olyan "nagyok" lesznek, Nagy Fiúk...és ezzel szemben a szememben még mindig olyan picik, babusgatni valók, a mai napig rácsodálkozom a talpukra amit a mai napig olyan picinek látok, pedig már 26-os!! Imádom simogatni a "pici" kezüket pedig az is lapát méretű a születéskori apró tenyérkékhez képest. Elalvás után nézem a pofijukat, Beni vicces turcsi orrát, Dani macis arcocskáját. Manó hangon csicseregnek, szerencsére még nem kezdtek el mutálni.....D.....
Peti mindig kérdezi, hogy miért emelgetem őket, viszem be őket az ágyukba esti lefekvéskor. Azért, mert jól esik és azért mert pár év múlva testi "adottságaimból" fakadóan nem fogom tudni őket a levegőbe dobálni...és valószínű ők sem nagyon igénylik majd.....még ki kell használni ezt a kis időt!
Szóval fellépett nálam az Anyuci Ici-Pici Fiacskái szindróma! Remélem, mire megnősülnek kinövöm....D...
Édes-kedves, gyönyörű, huncut, hisztis, erőszakos, makacs, nagyon okos és ügyes Kicsi-Nagy Öt Éves Fiacskáink Boldog Szülinapot Kívánunk!!

2012. március 12., hétfő

Ez a nap már csak ilyen sz.....

Tesóméktól ma szomorú mailt kaptunk, meghalt Vakarék a cicájuk. Valószínű, hogy az éjszaka elütötte egy autó és sajnos az orvos már nem tudott rajta segíteni. Fiúkat eléggé megviselte a hír, főleg Benikének görbült sokszor lefelé a szája és az esti elalvás előtt is sokat kérdeztek, beszélgettünk. Pont tegnap került szóba többször a Cica, nagyon várták már, hogy húsvétkor újra találkozzanak. Megbeszéltük, hogy elnevezünk egy csillagot Vakaréknak!
Másrészről én is pocsékul vagyok, most visszaüt, hogy nem volt egy pillanatom sem kifeküdni az influenzát. Tegnap elkezdett fájni az arcom, ha lehajolok leszakad a fejem, még soha nem volt, de a tünetek alapján úgy gondolom arcüreggyulladásom van. Ma estére elegem lett abból, hogy nem tudok rendesen beszélni, enni, nem érzem az ízeket és a szagokat, fáj a torkom, tele az orrom,, be van dugulva a fülem stb és elveimet feladva előkerestem a szekrényből az antibiotikumot. Sajnos nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy házi praktikákkal próbálkozzak. Hab a tortán, hogy tegnap este Peti is elutazott és csak szerdán éjjel érkezik. Szerencse, hogy a fiúk már oviznak, így napközben tudok egy picivel több időt magamra fordítani!
Apropó ovi, szombaton voltunk nyílt napon egy szimpla cseh állami óvodában. Mivel úgy néz ki egyenlőre maradunk Prágában és mivel nem akarunk évente több millió forintot kifizetni majd iskolára, kénytelenek leszünk, megtanulni csehül. Ez a fiúk részéről azt jelenti, hogy szeptembertől ebben az oviban kezdhetik az évet és most a cseh lesz a fő nyelv, de az angolt sem szeretnénk elhanyagolni. Már csak azért sem, mert amit kinéztünk nekik iskolát angol nyelvből van felvételi, mellette persze követelmény, hogy beszéljenek csehül is. Terveink szerint szeptembertől vissza járnak majd az angol oviba Angela-hoz külön angolra. Most a jelentkezéshez szükséges papírokat kell még beszerezni, hely az van, úgyhogy elvileg bekerülhetnek. Abba még nem mertem belegondolni, hogy a srácok hogy fogják fogadni a változást, de a suli miatt muszály lépnünk. Számunkra sem lesz kis feladat ismét a nulláról megtanulni egy nyelvet, de ha itt szeretnénk élni nem lehet megúszni!

2012. március 11., vasárnap

Spindleruv mlyn- ski holiday




























Prágában már búcsút intettünk a síkabátoknak, bundás csizmáknak, vastag sapkáknak, elég szkeptikusan bányásztam őket elő ismét a gardrobból. Pontosan nem tudtuk mi vár bennünket, az úton végig poénkodtunk, hogy megyünk síelni és sehol egy szem hó sincs. A fiúkat is felkészítettük, hogy vagy síelés, vagy túrázás lesz a program. Aztán a kb 2 órás út vége felé, a kevés szintkülönbség ellenére meglepődve tapasztaltuk, hogy egyre több a hó, sőt síelők tömege igyekszik hazafelé a hétvégi kikapcsolódásból és mire megérkeztünk a kisvárosba határozottan elhittük, hogy mi bizony síelni fogunk. Sőt ahogy kiszálltunk az autóból megcsapott bennünket a hideg téli levegő és megálapítottuk, hogy bizony vékonyan öltöztünk. Robiékkal egy étteremben találkoztunk, majd együtt elmentünk a szállásra. A szoba (kisebb apartman) amit kaptunk igényeinknek teljesen megfelelt, fiúk egyből elfoglalták ágyaikat, kipakolták fontosabbnál fontosabb kincseiket és kezdődhetett a "pihenés". Ami sajnos nem adatott meg, viszont cserébe kaptunk friss hegyi levegőt és jó sok napsütést. Iyen még nem volt, hogy egyszer sem akart lefagyni a kezem, sőt az első napon még a kabáttól is megszabadultunk, mikor azt tanítottuk a fiúknak hogyan kell felcsatolni a lécet...Nem is olyan egyszerű!!!! A délelőtt mi tanítgattuk őket, aztán úgy döntöttünk irány az iskola!! Ebből hatalmas botrány lett, mert kiderült, hogy busszal elviszik őket egy másik pályára és ettől teljesen "beparáztak". Végül nagy sírás rívás után beraktuk őket a buszba és persze azonnal rohantunk az autóhoz és indultunk utánuk. Messziről fiyeltük őket, ahogy csinálták a feladatokat, persze már minden ok volt, sőt! Másnap reggelre is befizettük őket ismét két órára, de sajnos a hiszti ismét megismétlődött, pedig nem is kellett buszozniuk, mert odavittük őket a pályára. Miután lelkileg mi is helyre rázódtunk egy egy ilyen "fellépés" után kicsit megpróbáltunk kikapcsolni és a suli melletti gyerekpályán lecsúsztunk párszor. Délután aztán elkaptuk a fiúkat és addig tanítottuk őket míg megtanultak hóekézni és a kékpályán már végig jöttek egyedül! Nagyon ügyesek voltak!!! Másnap lemondtunk az iskoláról és egész nap gyakoroltunk velük, én bottal húztam fel őket a szlalom pályára és onnan már ügyesen kanyarogva jöttek le, Peti pedig hol az egyik gyerkőcöt vitte fel a tárcsás felvonóval, hol a másikat. Egy percre sem lehetett pihenni és nem odafigyelni, Peti a pálya közepén tartott fejmosást Beninek, aki kerek perec közölte az Apjával Ő már tud síelni és nem hajlandó azt csinálni amit Peti kér tőle....Ezek után egy darabig büntetésben ült a Hütte oldalában, míg végre elfogadta, hogy az van és lesz amit a Nagyok mondanak.
Egy szó mint száz amit szerettünk volna elértük, fiúk miután megtanultak szuperül megállni nagyon élvezték a lesiklást!!! Sőt abba sem akarták hagyni!!!Az egész napot végig síelték, este még le sem ért a fejük a párnára már aludtak! Hozzá teszem mi is!!!! Legközelebb már irány a nagy felvonó!!! Juditékkal csak a reggelinél és a vacsinál találkoztunk, nekik a 2 éves Samuval más időbeosztás szerint telt a napjuk. A szállodában mindenki nagyon kedves volt, a takarítónő furán nézett mikor egyik szobából a másikba cipeltem át Juditék porszívóját, természetesen az elmaradhatatlan orrporszívózáshoz. Láttam az arcán a nagy kérdőjelet, próbáltam neki elmutogatni az okot, de csakhülyén mosolygott...Fiúk elhalmozták a pincér bácsikat rajzokkal és imádtak a bárpultnál a magas székeken egyedül ücsörögni. Végül kaptak egy csomó lufit amit még fel is fújtak nekik, pár vendég is segített és viccesen mutogattak ránk, hogy hol vannak a szülők???!!! We have relax time!!!!

2012. március 4., vasárnap

Pakolásssss!!!!!!

Lesz ami lesz, megyünk síelni, vagy kirándulni, attól függően lesz e hó!!!! Mindegy a lényeg, hogy végre kilépek a lakás ajtón, ki a levegőre!!!! A fiúknak is jót fog tenni a környezetváltozás!!!
Gyerünk pakolni!!!!!!!