De jó lenne, ha így maradna…

A hőmérő higanyszála egészen 7 fokig szökött!!! „Tűzött” a nap!!
Kaptunk egy kis ízelítőt a tavaszból!
Lehet, hogy a meleg frontnak köszönhetően, vagy csak azért mert mindenki fáradt volt kilenckor kászálódtam ki a gyerkőcökkel az ágyból. Ezt a lazaságot!! Fúj!!! Nem is emlékszem mikor aludtam utoljára eddig. Szegény Peti kimaradt a jó kis szundiból, már hajnalok hajnalán elment, mert negyedév zárásuk van. Múlt héten (már amikor Prágában volt) nyolc után ért haza minden nap, még most sincs itthon. De holnap már március, véget érnek az esti műszakok…vagy nem?
Gyors reggeli készülődés után neki láttam a főzésnek. Siettem, hogy minél hamarabb ebédeljünk és mehessünk a szabadba. A fiúk délelőtt vegetáriánusok, a reggelijük uborka+pirospaprika+sárgarépa+paradicsom, esetleg retek, ha sikerül ritkán finom epret venni képesek megenni az egész dobozzal, Beninek cékla (nyersen), esetleg alma,+ müzli szárazon, mostanában az amarant magot is tömik magukba. A tízórai is általában gyümölcs, vagy müzli szelet és ebédre is próbálkozhatok újdonságokkal. Ma zöldség krémlevest csináltam pirított mandulával, ízlett nekik, úgyhogy felírom a listára. A második resztelt máj volt ez mindig bejön.
Nálunk a készülődés mindig kardinális program. Egyszerűen nem fogják fel, hogyha segítenek, esetleg még talán egyedül is hajlandóak öltözködni akkor sokkal hamarabb az ajtón kívül vagyunk. Ehelyett folyamatosan egymást macerálják, egymás nyakában lógnak, a parkettán fetrengenek, ötvenszer kell kérni őket, hogy elmenjenek pisilni,
kitalálnak minden hülyeséget, hogy mit akarnak hozni (persze amit aztán nem találnak, + 15 perc késés), már égnek áll a hajam, az idegszálaim mint az EKG görbe!!!
Kettőkor sikerült elindulni.
Kicipeltük a bicikliket az autóhoz és irány a Ladronka park! Tőlünk autóval 10 percre van. Hatalmas park ahol kiépített betonút van a görkorcsolyázóknak és bicikliseknek, mellette futósáv a kocogóknak. A görkorcsolya itt nagy favorit, mindegy, hogy idős, vagy fiatal felcsatolják a korit és hajrá! Sok apuka és anyuka görkorizva tolja a babakocsit. Én ebből kimaradtam, pedig milyen jó buli lett volna!! Kemény popsi, izmos comb!
Eljátszottam a gondolattal, hogy én is elviszem magammal a korimat, de aztán rájöttem, hogy egyedül ehhez kevés vagyok….Váltóruha, uzsonna (a piknikhez), innivaló, kincses zacskók, botok, és mi van akkor ha valamelyik beszalad a fák közé?, vagy megunja a bicajozást, mert elzsibbadt a lába…Na nem ez Apás program lesz, de már alig várom!
Ez a park tuti már most a kedvencem. Van egy központi épület, ahol lehet enni, inni, van két játszótér, sok-sok pad ahol lehet napfürdőzni, a mi esetünkben piknikezni. A fiúk egyik kedvenc elfoglaltsága a piknikezés….A betonút mellett, ha kedved van tudsz hasizmot erősíteni, húzódzkodni, evezni stb, mert nem szedik szét és nem lopják el az eszközöket. Ekkor eszembe jutott a Normafa, ahol egy hintát nem lehet kiakasztani, mert reggelre eltűnik……
A fiúk lelkesen bicajoztak, mindent kipróbáltak, számon kérték rajtam, hogy miért nem hoztam homokozó felszerelést (még azt is), gyűjtötték a mohát, köveket, gumidarabot, műanyag kupakot, gyökér darabokat, hol a táskájukba, hol pedig a kutyakakis zacsiba..
Fél hatra értünk haza és gyorsan belefogtam az „esti műszakba”, szó sem lehetett lazsálásról, hiszen holnap oviba mennek!! Első nap az Óvodában! (mármint Prágában)
Többször felhoztam az ovi témát napközben, de szerencsére (gondolom azért, mert eddig jó tapasztalatuk van) nem csináltak nagy ügyet a dologból.
Kicsit izgulok , hogy holnap mennyire fog legörbülni a szájuk mikor elköszönök tőlük….

Állatkertben jártunk

Pénteken és szombaton is…Úgy veszem észre a fiúk elérték azt a kort, hogy érdeklődést mutatnak nem csak a fajátékok, hanem az állatok iránt is. Többen ajánlották, hogy vegyünk éves bérletet, mert biztos, hogy többször ellátogatunk majd ide. Megfogadva a „régebbi motorosok” tanácsát így is tettem és nem bántam meg. Biztos ki fogjuk használni, mert rengeteg állat van hatalmas területen és nagyon sok jópofa fajátékkal, mászókával, magaslessel, homokozókkal tették még izgalmasabbá a parkot. Pénteken bejártuk az alsó felét, ma ismét ugyanezt a részt, mert Apának is mindent meg kellett mutatni…
A fiúk a szokások rabjai… emlékeztek arra, hogy tegnap hol ittunk, hol ettünk, hol mászókáztunk és ma mindezt ugyanúgy végigcsináltuk. A fókák és a pingvinek, na meg a vízilovak a favoritok. Én a gorillákat találtam nagyon érdekesnek. Hozták a karácsonyra kapott fényképezőgépet és főleg Benike lelkesen fényképezett.
Itt is kiderült, hogy bár ikrek mennyire mások…Beni rohan előre, közel megy az üvegfalhoz, nem kakil be mikor felbőgnek a vadállatok, Dani többször visszafut hozzám, megfogja a kezemet, a félelmetes vízilóröfögést hallva haladéktalanul el akarja hagyni a termet és csak akkor nyugszik meg ha felemelem. Hajlandó még egy percet kibírni, míg sikerül Tesót is rábírnom a távozásra.
Hozzáteszem ma Beninél is eltörött a mécses. Vagányan bemászott az állatsimogatóba (mint tegnap), hogy eldicsekedjen Apának milyen ügyesen el tudja kapni a kis gidákat….Pechére összeakadt egy harcias öreg kecskével, aki a fejével arrébb taszigálta a kicsiket. Nem csak a gida, hanem Beni is elveszítette az egyensúlyát és a földre huppant. A föléje magasodó kecske látványától inába szállt a bátorsága és sírva-ríva ki kellett emelni a ketrecből. Hogy melegében elfojtsuk a negatív élményeket persze bemásztam Én is és újból neki futottunk a gidák etetésének. Most már sikerrel jártunk….
Egy kiadós délutáni ebéd után hazaindultunk. A fiúk már a kocsiban elaludtak, sikerült betenni őket az ágyukba és Petivel mi is kidőltünk…
Az időre most nem lehet panasz, állandóak a mínuszok, de verőfényes napsütés van és nagyon friss a levegő. Az állatkert Troja-Trojska kerületben fekszik nagyon rendezett és karbantartott rész. Közvetlenül a park mellet áll egy szép kastély. Elhatároztam, hogy tavasszal mindenképpen megnézzük.
Prága egy kis ékszerdoboz, telis tele látnivalókkal, felfedezésre váró kis utcákkal, múzeumokkal, tisztán tartott parkokkal, izgalmas kapualjakkal. Az ember elindul és csak egyszerűen jó sétálni…Múlt hét pénteken voltam egy buliban, amit az itt élő magyar „csajok” szerveztek. Ahogy itt beszélgettem, az egyik lány megjegyezte, hogy nem az a nehéz ide kiköltözni, hanem innen visszamenni…
Az emberekkel kapcsolatban eddig pozitív tapasztalataink vannak. Mindenki segítőkész, az idősebbek közül többen beszélnek németül, vagy pár szót magyarul. Másokkal pedig általában angol nyelven lehet boldogulni. Azok a barátságtalanabbak, akik csak csehül beszélnek, mert úgy veszem észre, hogy frusztrálva érzik magukat, idegesíti őket, hogy nem tudnak kommunikálni.
Petivel úgy döntöttünk, hogy a fiúk márc 1.-vel elkezdik az ovit. A doki néni azt javasolta, hogy maradjanak még itthon, de mivel teljesen jól vannak nem húzzuk tovább az időt. Kell nekik a közösség. Először csak a hét első három napján fognak menni, már nézegettünk képeket az oviról és elméletben elkezdtünk felkészülni a kedd reggelre.
Emesével is váltottam pár szót oviról, mert pénteken reggel történt egy kis baleset és gondoltam egy három fiúgyermekes anyukának már biztos be kellett szereznie speckó ragtapaszt a gyógyszertárban. Beni fellökte Danit, aki neki esett az éjjeli szekrénynek és a bútor sarka beleállt a homlokába. Szerencsére a vérzés hamar elállt, de a seb mélyebbnek tűnt..megfordult a fejemben a sebészet, de aztán elvetettem és tapasszal összehúztam a bőrét. Ezt is megúsztuk…
Emesétől kölcsönkaptuk a Mackótestvér második részét, azóta Apával együtt ezt nézik. Édes hármasban befészkelik magukat a kanapéra és jókat röhögnek…én pedig tudok írni.

Hiszti

Benike az elmúlt időszakban sokat változott. Az a szerencse, hogy eddig mindig az volt a jellemző, hogy ha az egyik gyerekkel nehezebb volt, akkor a másikkal azért könnyebben lehetett egyezkedni. Most Benike a nehéz eset és Dani a lightos, bár ez nem jelenti azt, hogy nem bolondul meg néha. Bencikém önérzete, erőszakossága, akaratossága, hiszti hajlama a végső határokat döngeti. Egyedül közlekedne, mozgólépcsőzne, kiszállna a kádból, vásárolna, fizetne, ha hagynám, illetve próbálkozik is vele, ha véletlenül egy percre elfordítom a fejemet. Hétfőn eltűnt a Kauflandban. A zöldségrészlegen vásároltunk és egyszer csak gondolt egyet elszaladt. Kérdeztem Danitól, hol van Tesód, persze gőze sem volt. Elkezdtünk kiabálni, mindenki bennünket bámult. Az arcokra pillantva nem tudtam eldönteni, hogy szánnak, vagy szánalmasnak tartanak….Beni nem volt meg. Tovább hívogattuk és azt latolgattam, hogy menjek el és kezdjem keresni, vagy maradjak veszteg, mert ha van egy kis esze ide jön vissza…Közben az is megfordult a fejemben, hogy, hogy fogom elmagyarázni az információnál, hogy a fiamat keresem…Borzasztó ideges voltam, mikor egyszer csak megjelent két papírzacskóval a kezében, hogy Ő bizony előrement kiflit venni és büszkén mutogatta a szerzeményét. Tomboltam!! Berángattam két sor közé és megmostam a fejét. Többet nem tűnt el aznap, persze ez nem jelenti azt, hogy nem fog a jövőben sem…
Hideg van, hideg van, hideg van, -10 fok! Mindenkitől azt kérdezem mikor fog kitavaszodni.
Az útikönyvet böngészve kitaláltam, hogy menjünk múzeumba! Pont ez a megfelelő időpont erre!! Múlt héten megnéztünk egy mezőgazdasági kiállítást az NZM múzeumban. A fiúk élvezték fel lehetett ülni egy traktorra, voltak számítógépes, meg egyéb fejlesztő játékok.

Most kiválasztottam a Narodni Techniqual Muzeum-t egy vadonatúj kiállítás gépekkel, autókkal, repülőkkel stb.. A fiúknak beharangoztam, hogy izgi lesz a mai délelőtt, de sajnos nem jutottunk be, mert az utcán kanyargott a sor vége…Gyorsan kell egy B terv, persze Beni minden áron be akart menni és egy 20 perces hiszti következett. Aztán a bűvös szó: játszóház elhallgattatta. Eszembe jutott, hogy nincs messze a Palladium ez egy jó kis bevásárló központ és hogy ott biztos akad valami a gyerekeknek. Hát igazam lett a legfelső emeleten az éttermek között alakítottak ki egy kisebb játszóházat és olyan szerencsénk volt, hogy a „felügyelő” néni beszélt magyarul. Szimpatikusak lehettünk, illetve élvezte, hogy magyarul cseveghet, mert a két gyerkőc 1000,-Ft-.ért tombolt 2,5 órán keresztül, úgy hogy közben kimentünk ebédelni..Sikerült jól lefárasztani őket, legalábbis azt hittem..
Hazaértünk és reméltem, hogy egy jó mese a TV-ben leköti őket, mert SOS takarítanom kellett és főzni is. Bevonultak a szobájukba két perc alatt rendetlenséget csináltak, szerintem ebben világelsők!! Ok én addig kitakarítom a nappalit és a konyhát.. Utána „cseréltünk” ők kijöttek én bementem ágyat húzni a szobájukba. Egyszer csak hallom zúg a porszívó, kezd gyanús lenni a helyzet. Belépek a konyhába és a fiúk hatalmas munkában vannak. Kipakolták az összes fűszert és mindent össze-vissza kevertek, vizeztek, szerintük sütöttek-főztek. Ahol 20 perccel ezelőtt porszívóztam ott most tapostunk a curry- szegfűszeg, őrölt szerecsendió, sütőpor stb maradékokon. Hogy mit csináltam? Fogtam a fejemet és röhögtem. Annyira fáradt voltam, hogy erőm sem volt kiabálni. Együttesen elpakoltunk (ismét). Mielőtt pótolnám a fűszereket le kell ülnöm a magyar-cseh szótár mellé és kiírni a neveket, mert sajna nem tudom…
A mai nap jól indult fél kilencig aludtunk, mert Benike is aludt és így más is pihenhetett. Érdekes, hogy mennyire másképpen ébred a két gyerek. Danika szeret ébredezni, picit lustálkodni, még bevackolja kicsit magát, megpuszilgatja Zsuzskát, ezzel szemben Benike még félig alszik, de már ül az ágyban, kiabál, hogy Anya!!, Anya!!, vissza-visszadől a zsákos párnájára de a világ minden kincséért sem aludna picit vissza. Inkább kitámolyog a szobából, ha Peti már felkelt bemegy hozzá a fürdőbe lefekszik a szőnyegre és ott agonizál egy sort. Vagy bejön hozzám és követeli, hogy azonnal ugorjak ki az ágyból, mert reggel van!!! Hogy hova siet? Kicsit olyan mintha félne, hogy lemarad valamiről….
Szóval felkeltünk aztán „elrohantunk” a dokinénihez receptért. A parkolóban Beni begyűjtötte a kutyakakis zacsit, a rendelőben pedig telepakolta szórólapokkal. Elhozta a laptopját és amíg vártunk folyamatosan „dolgozott” rajta. Gépelt és szkennelt (a laptop alá tette be a lapokat), mailt küldött. Danival mi beszélgettünk.
Otthon gyors ebéd, közben megérkezett Peti (Moszkvából), de csak rövid időre ugrott haza, mert ment is tovább a munkahelyére. Mivel gyönyörűen sütött a nap felöltöztettem a fiúkat és elindultunk sétálni. Pár megállót utaztunk a villamossal és utána legyalogoltunk a Loreto-hoz. Itt találkoztunk egy hölggyel, aki festményeket árult. Beni&Dani annyira szimpatikusak voltak neki, hogy nekik ajándékozott két kis képet. A fiúk boldogan mutogatták új kincsüket. Megvettük a belépőjegyet és végig néztük a kiállítást, a templomot. Nem értették, hogy Jézust miért feszítették keresztre és megijedtek attól, hogy folyik a vére…majd ők bosszút állnak, lelövik puskával aki ezt tette..erről még bezsélgetnünk kell..
Utána elindultunk lefelé a várnegyed hangulatos kis utcáin. Beni először azon kattant be, hogy Ő miért nem fényképezhet a fényképezőgéppel. Mivel nem engedtem, ordítás. Ez volt hiszti1. Elindultunk tovább, Beni nem ő nem tudott lábra állni, mert csúszott az utca. Visszamentem érte, haladtunk pár métert, meglátott a földön egy kutyakakis zacsit . Fel akarta venni, nem engedtem. Következett hiszti2. Miért van az, hogy az ő zacskói nagyobbak, neki is ekkora kell, mint ami a földön hever..szembe jött velünk a zacsi „adagoló” jókedvemben kitéptem belőle pár darabot és félbe hajtva a kezébe nyomtam. Gondoltam probléma megoldva…Akkor meglátott egy szűk sikátort, ami levezetett egy másik utcára. Köv. hiszti3. Menjünk erre ne arra, mert erre van a játszótér. Megjegyzem jó a helyismerete a gyereknek, mert tényleg erre van, de mivel én kezdtem megfagyni és az idegeim is kezdték felmondani a szolgálatot, mondtam, hogy ok lemegyünk a lépcsőkön, de folytatjuk az utunkat a villamos felé. Gyalogoltunk pár métert és megláttunk egy helyes kis boltot. Óriási pechemre ahogy nézegettük a kirakatot Dani talált egy fél pár fülbevalót! Köv hiszti4 neki is kell fülbevaló találjak egyet, vagy Dani adja oda, addig nem hajlandó tovább menni.. Kész, padlót fogtam, otthagytam, egy helyben ordított, hullatta a krokodil könnyeit, az emberek már megint bámultak, Danika győzködött, hogy ne hagyjuk itt, én mondtam, hogy engem már nem érdekel ha jön, jön ha nem, nem. Persze nem jött, már láttam magam előtt a torokgyulladást…csak ezért és csakis ezért visszamentem érte, megfogtam a kezét és húztam..ő visított..Le kellett vennem a kesztyűmet, hogy jól meg tudjam fogni, majdnem lefagyott a kezem….győzködött, hogy tud egyedül is jönni, akkor pedig megbotlott és kétszer is elesett, akkor meg ezért bömbölt. Végre odaértünk a megállóhoz , a jobb kezemen az újjaim megmerevedtek és akkor közölte, hogy ő még sétálni akar nem száll fel a villamosra (hiszti5)…Feltettem a villamosra én pedig hazáig a fűtés mellett guggoltam…Leszálltunk, bementünk a pékségbe, vettünk pár sütit..Benike hasra vágta magát (hiszti6), hogy itt együk meg a sütit ne otthon..kérdeztem tőle, hogy ezt miért nem lehet normálisan megbeszélni? Miért kell feltörölni a kövezetet? Meglepődött..Kiléptünk a pékségből én kanyarodtam a megszokott irányba, nem ő a másik utcán akar menni! Csak annyi jutott eszembe, hogy Szívatnak Anyám!!!! Mindenesetre mikor végre hazaértünk le kellett ülnöm tíz percre, hogy nem létező lelki egyensúlyomat visszanyerjem…
Remélem a mai nap nyugisabb lesz….
Puszi Mindenkinek!

Még mindig fagy van...

Még mindig tél van, még mindig esik a hó, még mindig sál-sapka-kesztyű-harisnya és másfél hét után ma először bújt elő picit a nap. Soha nem lesz vége?
Peti ma elutazott Moszkvába, ott -18 fok van, mikor visszajön a prágai -6 fokba lehet, hogy legalább neki melege lesz….
Az időjárásnak, na meg a köhögésnek köszönhetően többé kevésbé be vagyunk zárva a lakásba. Játszóház kilőve még plusszba összeszednek valamit, vagy ráköhögnek egy másik gyerkőcre ilyenkor az anyukák „szemmel vernek”…
Séta csak minimális mértékben, mivel a fiúk inkább szaladnak mint sétálnak, persze közben sikítoznak, lökdösik egymást, vagy csak folyamatosan beszélnek és egyértelmű, hogy a hideg levegő nem tesz jót nekik. Pedig milyen szép lenne kézen fogva, csendben, vagy csak halkan beszélgetve kirakatokat nézegetni…
Sőt a doki nénink azt javasolta, hogy az ovi kezdést is toljuk el legalább két héttel. Majdnem infarktust kaptam….Érdekes, hogy itt mennyire mások a szokások. Egy hét után mentem vissza a fiúkkal hozzá (magyarul beszél), hogy az ACC nem elég a köhögésükre, gondoltam, hogy majd felír valami antibiotikumot és kész…Hát nem így történt ..Mondta, hogy másnap vigyem el a fiúkat fül-orr gégészetre és vérvételre, utána menjek vissza hozzá és konzultálunk. Először teljesen magamba roskadtam, lepergett előttem a másnap, aztán bevillant, lehet, hogy ez a normális, hogy nem írunk fel hasra ütés szerűen antibiotikumot? Sajnos Peti nem tudta szabaddá tenni magát, így kicsit feszülten egyedül vágtam neki a fiúkkal az „izgalmas” programnak. Az a szerencse, hogy ahova járunk egy poliklinika, így mindent ott megcsináltak. A fülészet vicces volt, mert a doki néni csak picit beszélt angolul, így „kézzel-lábbal” kommunikáltunk. „Cseppet” idegesített, hogy nem értem pontosan a diagnózist, plusz az egyik gyerkőc akit épp nem vizsgáltak folyamatosan duruzsolt a fülembe kérdezett, kérdezett, kérdezett…Ezután következett a vérvétel, a fiúk rettentő ügyesek voltak, pedig Danikának kétszer is szúrták a karját. Kaptak jópofa ragtapaszokat és szerencsére ez kibékítette őket, na meg a matricák és a kicsi kifestő…Tudni kell, de ezt már írtam, hogy Beni&Dani mindig gyűjtenek valamit…Itt ahol megfordultunk összeszedtük az összes szórólapot, matricát, reklámfüzetet, újságot és nem ám akármibe tették bele, hanem a kutyasétáltatóknak kitett papírzacskóba. Most ez a sláger főleg Benikénél, legalább egy ilyen zacsi mindig van nálunk..
Utolsó állomásként visszablattyogtunk a dokinénihez. Felírta a gyógyszert, de csak biankóként, mert délután egykor fel kellett hívnom telefonon a vérvétel eredménye miatt, mert ettől tette függővé, hogy szedjék, vagy sem.
Kifelé jövet megakadt a szemem egy szórólapon , mindenféle masszázst reklámoztak..
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy kb 2 hete Danika egyszerre kihúzta az ikeás komódunk összes fiókját, aminek következtében az előre billent. Ami a tetején volt minden a földre zuhant, az üveglap is csúszott lefelé, a gyerkőcöt pedig neki szorította az étkezőasztalnak. Óriási üvöltés, rohanok be, hírtelen nem jutottam szóhoz, aztán egyik kézzel tartva a komódot, a másikkal mentve Danit és az éppen lezuhanni készülő nyomtatót próbáltam stabilizálni az állapotokat. Utána úgy éreztem magam, mint aki kétszer körbe futotta a Margit szigetet. Ennek eredménye képpen szombaton alig bírtam kikelni az ágyból, a fél „felem” beállt. Azóta lázasan keresek masszőrt…..
Szóval mondtam a srácoknak, hogy menjünk fel a negyedik emeletre és nézzük meg…Kiderült, hogy itt sok minden van jóga, zumba, aerobik, uszoda, gyerekúszás, és masszázs!! Ja és étterem! A fiúk egyből éhesek lettek, nem volt mit tenni beültünk. Az étterem hátsó része kifejezetten gyerekeseknek van kialakítva egy kisebb tombolda…
Itt ismerkedtünk meg Andrásku-val, aki mint egy cséplőgép közeledett a fiúk felé. Kis hordó az egész gyerek, kipirosodott, izzadt pofival „őrjöngött”, vagy lökött, vagy rúgott. Anyukájának többnyire annyi volt a hozzáfűzni valója, hogy Andrásku??….Andrásku!!….A fiúk először röhögtek, de miután rájöttek, hogy itt vérre megy a játék ők is kezdték felvenni a kesztyűt… szerencsére hozták az ebédet és megbeszéltem Velük, hogy utána menjünk, mert Andrásku roppant ellenszenves és agresszív…
A fiúknál is csodálkozva látom, hogy egyre többet játszanak „puskával”, ez bármi lehet, fakanál, autópálya darab, ruhafogas, cipőkanál, banán és lövik egymást és a közelükben mindenkit….Ja és ők a Bakugánok (megjegyzem egy darab nincs nekik, még ovis emlék, de most eszükbe jutott). Dani mondja, hogy ő nem is Bakugán, hanem egy kis pisis!! (Apa után szabadon)…
Most már lassan két hete, hogy itt voltak Peti szülei. Meglátogattak bennünket a szülinapok alkalmából, volt ünneplés, ajándék, torta! Na és egy szabadnap, mert elvitték a fiúkat városnézésre így mi is kikapcsolódtunk egy aprócskát.
Akinek esetleg babysitterkedni van kedve egy röpke nap erejéig szeretettel várjuk….!!!

Jelentkezni akár telefonon, akár írásban lehet!!!

Sok Puszi

Tavasz???

Üdv Mindenkinek,

Képzeljétek ma (hétfőn) több mint 10 fok volt és gyönyörűen sütött a nap!!! Igazi tavaszi idő!! Már a hét végén elolvadt az összes hó és hurrá csicseregtek a madarak. Na nem ringatom magam hiú ábrándokba, mert Peti szerint még visszatér a tél pedig milyen jó is lenne….
Ki akartam használni ezt a szép időt, de sajnos mai sétánk nem sikerült hosszúra, mert Benike a túra elején bepisilt, pedig a lelkére kötöttem, hogy szóljon inkább 10 perccel előbb, mint egy perccel később. Tanulság mindig legyen nálunk váltóruha (nincs holmi csinos női kézitáska, marad a mindent elnyelő hátizsák).
Viszont felfedeztünk egy jópofa kis parkot a közelben ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra és a várra. A fiúk boldogan rohangáltak a fák között begyűjtötték az összes rohadt tobozt, kukacos gesztenyét, megrágott dióhéjat, használt kisfésűt és még folytathatnám persze mindent haza akartak hozni…és sajnos ekkor a nagy kincsgyűjtés közben megtörtént a baleset…Persze nekem lila lett a fejem, de ők nem fogták fel olyan tragikusan a dolgot…
Ismét meg kell, hogy állapítsam nagyon optimális helyen lakunk. Ha nem a vár felé, hanem a másik irányba indulunk pár megálló után elérjük a Brevnov Castle megállót. A hét közepén, mikor még röpködtek a mínuszok és mindent hó borított nagyon jót szánkóztunk itt. Ugyanebbe az irányba, ha továbbmegyünk, már autóval van egy Kaufland ami éjfélig nyitva tart minden nap. Ez nekem praktikus, mert miután Peti hazaér legalább el tudok ugrani. Szerintem itt már megismernek bennünket, mert mikor először itt voltam a fiúkkal, hétfőn délelőtt (jelszóval, hogy gyorsan ugorjunk el, vegyünk pár dolgot apa szülinapi vacsijához) sikerült elég hatásosan bemutatkoznunk…Azzal kezdődött, hogy a gyümölcs osztályon a fiúk észrevették, hogy mivel alacsonyan vannak a mérlegek simán elérik, meg tudják nyomni a gombot és rá is tudják ragasztani a matricát a zacsira. Ezután ha rajtuk múlott volna az összes zöldséget és gyümölcsöt lemérjük és felcímkézzük. Itt már volt egy kemény vitánk..
Majd a húsoknál, mikor már könyörögtem, hogy még ezt az egy dolgot engedjék, hogy megkeressem, Danika egyszer csak magára borította a nagy bevásárló kocsit. Én pont háttal álltam bevásárló cetlivel és húsokkal a kezemben, majd miután belém hasított a felismerés , hogy jaj ne ez az én fiam megfordultam az ordításra és azzal a lendülettel, ami a kezemben volt bele pakoltam a mellettem álló kocsiba és rohantam a gyerekhez akinél már többen segédkeztek. Szerencsére nem történt semmi baj, csak az ijedtség okozta a hatalmas krokodil könnyeket. A következő percben mint egy őrült elkezdtem keresni a cetlicskémet (úgy éreztem nélküle elveszett ember vagyok) és a kiválasztott húsokat, amiket aztán, mikor már feladtam és ötszázszor elmondtam magamnak, hogy nem lehetek ilyen hülye, hova tehettem azt a papírdarabot) a mozgólépcső alján egy aranyos nénitől az ő kocsijából visszakaptam. Pont a hét végén láttuk a Szaffit és akkor, ott eszembe jutott, hogy most nekem is jól jönne egy ilyen gőz kiengedő csap a fejem tetején…
De az élet nem áll meg…kifelé menet találtunk egy fodrászt és szerencsénkre pont nem volt senki és még elfogadható árat is mondtak úgyhogy gyorsan levágattam a fiúk haját, majd hopp egy cukrászda, itt megvettük a cuki szülinapi tortát. Olyan simán ment minden, hogy már gyanakodni kezdtem….Aztán a kijáratnál megvilágosodtam: nincs meg a kabátom…Hol hagytam? A fodrásznál…Úgyhogy visszabaktattunk érte..
A szülinapi vacsi egyébként jól sikerült mindenkinek ízlett és a torta is finom volt.
Másnap délután játszottunk a fiúk szobájában, karácsonyi zenét hallgattunk (nálunk ez még mindig sláger) és egyszer csak Benikének eszébe jutott hogy találkozni akar a Jézuskával. Mikor mondtam neki, hogy ez nehezen kivitelezhető óriási hisztiben tört ki, na ennek a fele sem tréfa. Zavaros magyarázatba kezdtem, hogy Jézuska mindenhol ott van a lelkedben a gondolataidban stb..persze nem értette, hogy is értette volna, hiszen még én sem értem….
Ok legyünk gyakorlatiasabbak ott lakik a fákon a levelekben az erdőben a mezőn stb..Ez már jobban bejött és csak annyit fűzött hozzá, hogy ha nagyon mélyre ás a levelek között akkor akár meg is találhatja, de kikukkanthat egy vakond, vagy egy sündisznó is…..Igen igen bármi megtörténhet. Danival megegyeztek abban, hogy ha Jézuska picit nagyobb lesz, talán jövőre, már segíthet a Mikulásnak kihordani az ajándékokat…Imádom ahogy az agyuk jár!!!
Csütörtökön eljött hozzánk Emese a kisfiával. Első prágai vendégeink.. Ők már négy és fél éve élnek itt, pár hónap múlva költöznek Bukarestbe, mert a férjét áthelyezték. Három fú gyerkőc anyukája, a kettő nagyobb oviban, illetve iskolában volt, úgyhogy mi a legkisebbel ismerkedtünk meg. Sokat beszélgettünk, megtudtam jó pár infót, címet, nevet..
Ő ajánlotta a kis Dínó parkot is, ahova szombaton el is látogattunk. Áprilisban nyílik egy hatalmas Dínó park ugyanitt, ez még csak ízelítő volt. Először egy 3D-s filmet láttunk. A fiúknak újdonság volt a szemüveg, meg hogy „leharapja az orrukat” a dínó.
Benike vagányan, külön ülve végignézte a filmet, Danika az ölemben kucorgott és többször kijelentette, hogy menjünk ki. De azért Ő is bátor volt, mert kitartott a végéig. Ezt követően beléptünk egy terembe, ahol életnagyságú dínók voltak kiállítva. Mozogtak, fújtak, szörcsögtek, Danika fel akarta csatolni a nyúlcipőt, de a nyakamba csimpaszkodva azért végignéztük őket. A végére pedig teljesen megbékélt a dínókkal még kedvence is lett…Ebéd után hazaindultunk, gyerkőcök egyből elaludtak a kocsiban. Gondoltuk gyorsan veszünk valamit vacsira, ezért beugrottunk az imádott Kauflandba. Még hagytuk is őket aludni, plussz egy fél órát ücsörögtünk a kocsiban a parkolóházban, de sajnos mint később kiderült Daninak ez így is kevés volt. Ismét előadtuk magán műsorszámainkat, de a két gyerek jól beosztotta, mert amikor az egyik abbahagyta, akkor kezdte a másik. Többen megbámultak bennünket, a takarítóbácsi a gépével azzal fenyegetőzött, hogy Danikát is beleteszi a zsákba, a kenyér sütő néni mákos kiflit dugdosott Benike orra alá…Peti csak annyit mondott mikor kifulladva beültünk az autóba, hogy ha hazaérünk az lesz az első hogy bevesz egy doboz MagneB6-t, majd megiszik egy jó nagy pohár Bacardi colát…
Ehhez képest a vasárnapunk igazán nyugisan telt, ki sem mozdultunk a lakásból. Elkaptunk valami nyavalyát. Ami a meglepő, hogy én éreztem magam a legrosszabbul. Egész nap feküdtem volna. Peti rendes volt, mert amit tudott megcsinált, még sütit is sütött!!!
Most már jól vagyok, fiúk még köhécselnek, „lelkesen” porszívózom az orrukat ez nálunk felér egy közelharccal és szedik az egyéb vackokat…
A bepisiléses tegnapi story után ma egy hatalmasat sétáltunk (vittem váltócuccot). Már tegnap kinéztem a villamosról mai túránk kiindulópontját és nem csalódtam. Remek útvonalon, csodálatos kilátással, igen rövid idő alatt eljutottunk a TV toronyig, majd itt találtunk egy jó kis játszóteret is.
Aztán Irány a lanovka. Nem szálltunk fel rá, majd apával, hanem szépen lesétáltunk mellette. Közben gyűjtögettünk hol ezt, hol azt, hoztunk haza fenyőágat is hogy majd a nyuszinak feldíszítjük. Megnéztük a lenti megállót, hol lehet beszállni és nagyon hangulatos utcácskákra bukkantunk. Könnyen megtaláltuk a villamosmegállót is, ez is a 22-es útvonalára esik, így aztán szépen haza zötyögtünk. Persze a fiúk totál elfáradtak, négy órát mászkáltunk nem is csodálom, de azért ahogy beléptünk a lakásba már festeni akartak. Kitalálták, hogy kifestik a haza cipelt kövecskéket, kisebb sziklákat..És ha ők valamit a fejükbe vesznek…Negyed óra múlva Beni tetőtől talpig festékes volt, Danika ügyesen csinálta..
Megtalálták az ikeás filctollakat és nem tudom milyen megfontolásból, de magukra nyomdáztak vele és Benike kifestette az arcát zöld színnel (szörnyeteget játszott, aki mindenkit bekap). Mindezt pár perc alatt művelték, már csak a végeredménnyel szembesültem.
Eddig nem volt, de pár napja már bejön néhány csatorna a TV-n. Pár cseh és német. Van egy mesecsatornánk a Kika, állandóan ez megy, a fiúk már tízig számolnak németül….A kedvenc video pedig a Mackótestvér, illetve ahogy a fiúk hívják Testvér Maci. Utoljára csehül kellett végignézni….Dani ötlete volt..

Így telnek napjaink, nem unatkozunk…
Sokszor puszilunk mindenkit és ha van időtök írjatok!

Andi&Peti
Beni&Dani

Ui: Peti mondta, hogy róla keveset írok… Kérésére leírom hétfő éjszakai „hőstettét”:
Hétfőn Pozsonyba utazott az ottani értékesítőkhöz, akik elvitték vacsorázni. Jó volt a hangulat ettek, ittak, többen berúgtak, majd éjfélkor átmentek egy munkatársuk családi házába, ahol hajnali négyig activityztek. Peti szlovák activityvel játszott angolul…De megnyerte!!! és Ő volt az egyetlen aki nem rúgott be (mert tudja, hogy hogyan kell inni…) és nem szívott el egyetlen szál cigit sem….
Sokszor Gratula!!!!!!!!!!!!