Mikulás, adventi naptár

Idén ismét felakasztotuk a naptárt a falra. Gondolkodtam, hogy mivel is lehetne feldobni az "ajándékozás" hangulatát és mivel lehetne minimálisra csökkenteni az aprócska édességek számát. Persze vettem pár apróságot, csodaceruza, radír, mini lego figurák és természetesen pár csoki és az imádott nyalóka stb...Az első napokban kíírtam találós kérdéseket és egyszerű összeadásokat kaptak feladatként és utána lehetett megnézni a naptárat. Aztán rátaláltam!!!! Építsünk Betlehemet!!! Mint egy könyv, úgy kell elképzelni az alapot, a lapokra rá vannak nyomtatva a figurák, amiket aztán ki kell vágni és tetszőleges módon fel lehet ragasztani egy kemény kartonpapírra, sőt még díszíteni is lehet faágakkal, mohával, szalmával, fenyőággal. Úgyhogy most minden este ennek a betlehemnek egy-egy elemét hozza a Mikulás amit aztán együtt felragasztunk. Majd megmutatom a végeredményt.....
Azért, hogy minél több ötletük legyen dec 5.-én, ovi után megnéztünk egy Betlehem kiállítást. Rengeteg fajta betlehemet láthattunk fából, papírból, fonálból stb. Vidám hangulat volt az utcákon, ahogy sétáltunk lépten-nyomon ördögökkel, angyalokkal lehetett találkozni. Nagyon sok nagyobb gyerek viselt jelmezt és keresték a huncut, ravasz gyerkőcöket. Egy dalért cserébe lehetett választani a színes cukorkák közül.
Dec 5.-én az oviban is járt a Mikulás, kaptak nagy csomagot, még krumpli is volt benne. Itt az a szokás, hogy a "rossz" gyerekek krumplit, vagy szenet kapnak, nem pedig virgácsot. Vicces volt, mert a hétvégén fiúk felfedezték azokat a csokikat a Mraks&Spencerben amik a csomagjaikban voltak.
- Jé, Anya itt vásárolt a Mikulás!!!! kiabálták
Este otthon is megérkezett a Mikó, hogy hol jött be máig titok, fiúk próbáltak nagyon szemfülesek lenni, de aztán valahogy mégis kicselezte őket....

Ajándékok, ajándékok

Ha őszinte akarok lenni még sehol sem tartunk a karácsonyi ajándékok beszerzésében. Listát készítettünk, hatalmas kérdőjelekkel, még fiúknak sem döntöttük el pontosan, hogy mit is vegyünk. A hétvégén beugrottunk egy bevásárló központba és szó szerint kirázott a hideg! Pont a játékboltban kellett szétnéznünk, Petinek kalóznak kell "öltöznie" a céges karácsonyi bulin és ehhez kerestünk használható kiegészítőket (találtunk egy kendőt). Hogy miért kell karácsonykor jelmezbe bújni senki ne kérdezze!!!, Peti mesélte, hogy egyik kolléganője egy erotic shopból rendelt magának pirate jelmezt. Szerintetek mi lesz rajta???!!! Éljenek az otthon ülő feleségek!!!! Hipp-hipp hurrrrááááá!!!
De vissza az eredeti témához, szóval hosszú sor kanyargott a pénztáraknál, jaj ne nyögtem ez már a karácsonyi őrület, vagy csak Mikire vásárolnak? Peti "megnyugtatott", hogy ez már a karácsony, hiszen nehezen elképzelhető, hogy hatalmas doboz ajándékokat hoz a Mikulás...Ekkor ráeszméltünk, hogy nekünk is be kellene állni a sorba és elkezdeni a "beszerzést"! Nyomban telefonáltam Icának, de sajnos nem ért rá a hétvégén és ez a hét sem jó neki, így marad a jövő hét...addig felkészülök.

Vasárnap reggel Beninek hatalmas ötlete támadt. Kitalálta, hogy kerítsük körbe a karácsonyfát szallagga, de jó messzire és addig kell, hogy tartson az ajándék mennyiség amit kapni fog. Nyomban neki látott terve megvalósításához, kapkodva elkezdte kihúzogatni a zsepi tartóból a papírzsebkendőket, hogy majd ebből készít kordont. Megynugtattam, hogy még ráér, hiszen még fánk sincs addig még törheti a fejét különböző megoldásokon.
Elkezdtünk nézni egy ismeretterjesztő filmet Afrikáról, Szomáliáról. Az ott élő emberek, gyerekek életét mutatták be. Fiúk lelkesen figyeltek, igyekeztem minél több mindent lefordítani nekik. Próbáltam felhívni a figyelmüket pár dologra pl jé neki még életében nem volt cipője, így mezítláb focizik, vagy a másiké csupa lyuk, nincs lakásuk az utcán laknak stb rámutatni picit arra, hogy ők milyen más körülmények között élnek. Mutatták a férfiakat akik egész nap khat-ot rágcsálnak egyfajta kábítószert, erre a fiúk megszólaltak:
- ugye mi is ettünk ilyet!!!
- mikor???!!!, kérdeztem
- hát amikor mamáéknál sóskát rágtunk, vagy mikor a mentát!!!
- hát az nem egészen ez, csak talán a külseje..!!!
- de Anya az pont ilyen...

Mézeskalács sütés

Juditék meghívtak bennünket mézeskalácsot sütni. Nagyon örültünk az invitálásnak, legfőképpen Peti, aki javasolta, hogy jövőre két időpontot beszéljünk meg egyet a tészta kikeverésére és egyet a sütésre, így még kevesebb lesz otthon a rumli....
Fiúkkal péntek délután megycsináltuk a tésztát, persze két adagot, egyiknél Dani, másiknál Beni segédkezett. Vasárnap délután pedig Juditéknál birtokba vettük a konyhát. Először mindenki lelkesen tevékenykedett, aztán ahogy a kezdeti izgalom elmúlt egyre kevesebben tüsténykedtünk az asztal körül, végül már csak ketten maradtunk Judittal...A gyerekek ide-oda rohangáltak, a "férfiak" pedig kényelembe helyezték magukat egy üveg bor és ínycsiklandozó hidegtál társaságában a nappaliban.
Végre következett a díszítés, fiúk ezt várták!! Pár mézeskalácsot elkészítettünk, de aztán szedelődzködni kezdtünk, mert szinte hihetetlen de nyolc óra lett!!
Robi úgy búcsúzott, hogy majd jöhetünk tojást festeni......
A többi mézeskalácsot itthon befejeztem, miután a fiúk lefeküdtek. Ellestem egy karácsonyfa ötletet Judittól, de mivel nekem nem volt meg hozzá a tartó formám egy szívószálra húztam rá a csillagokat. Kidíszítettem az ovónéniknek és bácsiknak szánt darabokat is és össze kötöttem a charity csokival, másnap a fiúk feladata volt ezeket odaadni. Petiék munkahelyén volt egy akció, indiai gyerekeknek gyűjtöttek. Peti szervezte a prágai és az orosz részt. Moszkva kudarcba fulladt, mert nem engedték be a csokikat az országba. No comment....De a prágai sales-k nagyon ügyesek voltak, sok sok csokit eladtak, egyikőjük jutalomként utazhat is Calcutta-ba.

Petiékkel

Mivel a fiúk még korántsem gyógyultak meg és a "nagy fikúnak" délelőtt squasholni kívánt kedvük, így csak délután mozdultunk ki a lakásból. Átsétáltunk a Károly hídon és célba vettük az Orlojt, de nagyon nehéz volt haladni, rengetegen voltak! Negyed hatkor kezdődött a gyertyagyújtás, alig lehetett megmozdulni a téren, a színpadot egyáltalán nem láttuk és a karácsonyfából is csak a tetejét. Beninek és Daninak is egyre fogyott a türelme, minden bajuk volt... Azért megvártuk míg kivilágították a fát de utána beültem velük egy taxiba és hazamentünk. Szinte azonnal elaludtak a meleg autóban, azon gondolkodtam, hogy megkérem a taxi sofőrt segítsen felvinni őket, mert egyik gyereket sem merem egyedül lent hagyni...mi van ha eltűnik??...De aztán a probléma magától megoldódott, mert ahogy megállt az autó felébredtek és nagy nyöszörgések közepette a saját lábukon jöttek fel a lakásba. Ica hétre jött, közben megérkeztek Petiék is és ismét ellátogattunk kedvenc éttermünkbe. HÚÚÚÚÚ, degeszre ettük magunkat, megint nem csalódtunk!!!
Vasárnap gyünyörűen sütött a nap és Petiékkel a városban találkoztunk. Csak rövidke sétára és nutellás banános palacsintára maradt idő. Ahogy már csak négyesben a Palladium felé gyalogoltunk az egyik utcasarkon belebotlottunk egy kisebb vásárba. Itt felelevenítették a régi hagyományokat is, kis dióbelet égő gyertyával kellett egy vízzel teli teknőbe helyezni és attól függően milyen irányba indult el a pici hajó ki lehetett találni mi lesz jövőre. Petiék kipróbálták, hogy olvasztott fémet öntöttek egy dézsa vízbe, minek megszilárdult formájából ismét jósoltak nekünk!
Szerencsére Beni&Dani napról napra jobban lettek, de úgy döntöttem, hogy hétfőn még otthon tartom őket. Egyébként mióta beköszöntött a hideg szürke idő étkezőasztalunk kézművesműhellyé változott. Amit abszolút nem bánok, sőt inkább örülök, hogy le lehet kötni őket ilyen elfoglaltságokkal. Festettünk üveget, csináltunk almaforgót, Beni teljes átéléssel farigcsálta szét a leégett gyertyákat, vettünk diót és elkészítettük saját "jósdánkat". Az adventi kalendárium készítésekor a legnagyobb kihívást számomra a 48 db kis ablak kivágása jelentette....a végére már nagyon untam....

1,2,3,4,5...nap

Hol is hagytam abba? Még itt volt Anyu és kedden délután elmentünk bábszínházba, a Magyar Kulturális Központba, a Bob és Bobek című darab előadására. Szerencsére most semmiféle atrocítás nem történt, Fiúk kiváncsian figyelték a két nyúl bohóckodását a színpadon. Utána jól belakmároztak és Juditékkal együtt indultunk haza. Ekkor már köhögtek párat és az este folyamán ez rohamokká alakult át és még éjszaka is tartott. Ezért úgy döntöttem, hogy elmegyünk a doktornénihez. Szerencsére febriárban találkoztunk vele utoljára, meg is dícsért bennünket és kaptunk valami brutál erős új köptetőt stb..A kisgyerek anyukák menekültek előlünk, mondták, hogy ők inkább kint várakoznak, hát én is így tettem volna....Szerda délután Anyu hazautazott, peti pedig Moszkvában volt, így egyedül maradtam a két köhögő géppel. Este még hát és pocak masszázst is kaptak az energie egy krémével, hátha így is közelebb jutunk a gyógyuláshoz. Ezt nagyon élvezték. Végre kuc-kucolások közepette elaludtak, én beköltöztem hozzájuk a heverőre és sajnos mikor 23 óra körül betakargattam őket észre vettem, hogy Dani bizony lázas. Lekopogom még soha nem volt gondunk a lázzal, sikerült csillapítani, de azért magamban megállapítottam, hogy nem szívesen vagyok most teljesen egyedül....Szegénykém nyugtalanul aludt stb, adtam neki kúpot és vízes ruháztam a kezénél, nyakánál. Nem sokat aludtunk az éjszaka, de szerencsére reggel már nem volt láz, a biztonság kedvéért elkezdtem adni két óránként a Vironal cseppet és egészen délutánig úgy tűnt megússzuk. Akkor kicsit gyanús lett a pofija, de nem lett folytatás. Csak ücsörgött a kanapén, Beni pedig élvezettel játszott egyedül, így elmaradtak a szokásos civakodások. Tulajdonképpen két teljes napon át ki sem mozdultunk a lakásból. Pénteken este megérkezett Peti és végre ide értek Poczok Petiék is. A fiúk reggel óta türelmetlenül várták őket, úgyhogy nagy volt az öröm mikor végre beléptek az ajtón és még nagyobb lett a jókedv az ajándékok láttán. Gyurma és a régen vágyott bakugán figurák közül egy-egy darab!!! Végre mi is megismerkedhettünk ezekkel a fura alakú bigyókkal.