Spindleruv mlyn- ski holiday

Prágában már búcsút intettünk a síkabátoknak, bundás csizmáknak, vastag sapkáknak, elég szkeptikusan bányásztam őket elő ismét a gardrobból. Pontosan nem tudtuk mi vár bennünket, az úton végig poénkodtunk, hogy megyünk síelni és sehol egy szem hó sincs. A fiúkat is felkészítettük, hogy vagy síelés, vagy túrázás lesz a program. Aztán a kb 2 órás út vége felé, a kevés szintkülönbség ellenére meglepődve tapasztaltuk, hogy egyre több a hó, sőt síelők tömege igyekszik hazafelé a hétvégi kikapcsolódásból és mire megérkeztünk a kisvárosba határozottan elhittük, hogy mi bizony síelni fogunk. Sőt ahogy kiszálltunk az autóból megcsapott bennünket a hideg téli levegő és megálapítottuk, hogy bizony vékonyan öltöztünk. Robiékkal egy étteremben találkoztunk, majd együtt elmentünk a szállásra. A szoba (kisebb apartman) amit kaptunk igényeinknek teljesen megfelelt, fiúk egyből elfoglalták ágyaikat, kipakolták fontosabbnál fontosabb kincseiket és kezdődhetett a "pihenés". Ami sajnos nem adatott meg, viszont cserébe kaptunk friss hegyi levegőt és jó sok napsütést. Iyen még nem volt, hogy egyszer sem akart lefagyni a kezem, sőt az első napon még a kabáttól is megszabadultunk, mikor azt tanítottuk a fiúknak hogyan kell felcsatolni a lécet...Nem is olyan egyszerű!!!! A délelőtt mi tanítgattuk őket, aztán úgy döntöttünk irány az iskola!! Ebből hatalmas botrány lett, mert kiderült, hogy busszal elviszik őket egy másik pályára és ettől teljesen "beparáztak". Végül nagy sírás rívás után beraktuk őket a buszba és persze azonnal rohantunk az autóhoz és indultunk utánuk. Messziről fiyeltük őket, ahogy csinálták a feladatokat, persze már minden ok volt, sőt! Másnap reggelre is befizettük őket ismét két órára, de sajnos a hiszti ismét megismétlődött, pedig nem is kellett buszozniuk, mert odavittük őket a pályára. Miután lelkileg mi is helyre rázódtunk egy egy ilyen "fellépés" után kicsit megpróbáltunk kikapcsolni és a suli melletti gyerekpályán lecsúsztunk párszor. Délután aztán elkaptuk a fiúkat és addig tanítottuk őket míg megtanultak hóekézni és a kékpályán már végig jöttek egyedül! Nagyon ügyesek voltak!!! Másnap lemondtunk az iskoláról és egész nap gyakoroltunk velük, én bottal húztam fel őket a szlalom pályára és onnan már ügyesen kanyarogva jöttek le, Peti pedig hol az egyik gyerkőcöt vitte fel a tárcsás felvonóval, hol a másikat. Egy percre sem lehetett pihenni és nem odafigyelni, Peti a pálya közepén tartott fejmosást Beninek, aki kerek perec közölte az Apjával Ő már tud síelni és nem hajlandó azt csinálni amit Peti kér tőle....Ezek után egy darabig büntetésben ült a Hütte oldalában, míg végre elfogadta, hogy az van és lesz amit a Nagyok mondanak.
Egy szó mint száz amit szerettünk volna elértük, fiúk miután megtanultak szuperül megállni nagyon élvezték a lesiklást!!! Sőt abba sem akarták hagyni!!!Az egész napot végig síelték, este még le sem ért a fejük a párnára már aludtak! Hozzá teszem mi is!!!! Legközelebb már irány a nagy felvonó!!! Juditékkal csak a reggelinél és a vacsinál találkoztunk, nekik a 2 éves Samuval más időbeosztás szerint telt a napjuk. A szállodában mindenki nagyon kedves volt, a takarítónő furán nézett mikor egyik szobából a másikba cipeltem át Juditék porszívóját, természetesen az elmaradhatatlan orrporszívózáshoz. Láttam az arcán a nagy kérdőjelet, próbáltam neki elmutogatni az okot, de csakhülyén mosolygott...Fiúk elhalmozták a pincér bácsikat rajzokkal és imádtak a bárpultnál a magas székeken egyedül ücsörögni. Végül kaptak egy csomó lufit amit még fel is fújtak nekik, pár vendég is segített és viccesen mutogattak ránk, hogy hol vannak a szülők???!!! We have relax time!!!!