Előző bejegyzésem befejezése után, 5 méterrel a Föld felett lebegve indultam el tündéri fiainkért az oviba. Derült jókedvem arányosan csökkent az ovi után együtt eltöltött percek számával és rövid idő alatt visszazuhantam a valóság talajára épphogy nem koppantam egy hatalmasat. Koppant helyettem más, Beni feje a macskakövön ahogy hisztizve vergődött és gurult ide oda az utca közepén. A kiváltó ok egyszerű volt, nem az történt amit Ő AKART. Bővebben nem mentünk át a szomszédos parkba sétálni, mert Dani nagyon éhes lett, én pedig ismét fájlaltam az arcomat. Próbálkoztam szép szóval, nyugodtan ahogy a nagy könyvben meg van írva, majd mivel úgy otthagyott az autónál ahogy kell és tombolva, bőgve egyedül elindult a park felé már én is megemeltem a hangomat. Gyorsan beültettem Danit és Beni után rohantam. Mikor utolértem ismét próbálkoztam szép szóval, majd a rúg kapáló gyereken igyekeztem biztos fogást találni, de sehogy sem sikerült. Dobálta magát, vergődött, fetrengett a földön, borzalmas volt. Ekkor eszembe jutott Liptai Klaudiáék nyilatkozata, hogy ők bizony ha a lányuk hisztizik vele hisztiznek és ők is levetik magukat a földre. Szinte elröhögtem magam a jelenettől, ahogy elképzeltem, hogy odafekszem Beni mellé és én is ordítani kezdek... Lehet, hogy legközelebb kipróbálom.....hátha megszán valaki....
Erről jut eszembe, hogy Benin egyszer teszteltem már egy hiszti megoldási javaslatot.
A könyvben azt tanácsolták, hogy vörös fejű, magából kikelt, visítozó gyermekemnek fogjam meg a kezét és próbáljam rávenni, hogy együtt lélegezzünk mélyeket. Mi lett az eredmény??? Beni szó szerint közölte velem, hogy hagyjam békén ilyen hülyeségekkel (hozzá teszem mindezt normális hangon), aztán folytatta a süvöltést ott ahol abbahagyta. Hát ez nem jött be...
Sok viaskodás után végül aztán sikerült felnyalábolnom szeretett fiamat és betuszkolnom az autóba. Ott még pár percig tartott a műsor, aztán egy almát rágcsálva megnyugodott.
Hazaérve egyesével mentek fel a lifttel a lakáshoz, én pedig gyalogoltam a harmadikra. Ahogy feljebb és feljebb érek kulccsörgést, beszélgetést, ajtócsapódást hallok. Csak nem a szomszédok értek haza? Több mint egy éve itt lakunk, de még soha nem találkoztunk..csak hallottuk őket és 100%, hogy ők is minket.....Már majdnem felérek, mikor ismét Beni bömbölése töri meg a csendet. Szegény nem tudom, hogy csinálta, de valahogy átesett a táskán amit felvitt magával és szó szerint lehasalt a lépcsőn. Hullottak a krokodilkönnyek, zengett a lépcsőház és egyszer csak ott álltak a Szomszédok! Szuper!!! Hajnal család bemutatkozott....Szerencsére Beninek nem lett semmi baja, néhány karcolással megúszta...
Benike mostanában "fénykorát" éli, sok mindentől képes bekattanni másodpercek alatt pl: ha van egy cimke a pulcsiban, vagy a kisnadrágban, nem jól áll a harisnyanadrág orra, szorít a cipő, ami tegnap még nagy volt, viszket a feje a sapka alatt stb..A jelek szerint elég macerás emberke lesz...De a legújabb problémája a saját kukija. Pont szombaton szerettünk volna végre kilépni a lakásból mikor azt látjuk, hogy Beni az ajtófélfának támaszkodva vergődik, nyöszörög, hogy nem tudja felhúzni a kisnadrágját, a harisnyával pedig ne is merjek próbálkozni, mert neki akkora a kukija, nézzem emg milyen nagy!!! Megjegyzem közben folyamatosan markolászta. Neki ez így nem kényelmes, nézzem meg hogy áll, azonnal csináljak valamit. Próbáltam rámutatni az összefüggésre, miszerint minél jobban markolássza annál jobban fog "ácsorogni", hagyja egy picit békén...Nem Ő próbálta belegyömöszölni a kisnadrágba és csak jajongott. Ekkor segítségül hívtam Apát, ez mégis csak Férfi dolog!! Kis idő múlva végre felkerült a nadrág Benikére és elindulhattunk ebédelni.
A múlt hét pénteki Beni akció is kimaradt a blogból, pedig az sem volt piskóta. Egyszerűen nem akart bemenni az oviba. Szerencsére Danika nagyon okosan viselkedett és magától besétált, amíg én Benit próbáltam elkapni. Szerintem a környező házakból már figyelnek bennünket, kényelmesen elhelyezkednek az ablakban, mert tudják, hogy perceken belül felmegy a függöny és kezdődik az előadás...lassan pénzt szedhetnék...Szóval Beni mint a nyúl futott előlem, én pedig táskákkal, lufikkal a kezemben utána. Ha el is kaptam esélytelen volt, hogy minden cók mókunkkal együtt felvegyem és becipeljem az oviba. Így nem fog menni....Döntöttem, gyorsan berohantam az oviba, ledobtam a holmikat és Davidnek csak annyit mondtam: HELP ME!!!! Már tisztában volt a helyzettel, mert Dani nagy lendülettel mesélt neki, másrészről pedig elég volt rám néznie...Jött és segített. Én balra indultam, Ő jobbra. Én beszéltem a Fiamhoz, David pedig addig csendben megkerülte a házat és hátulról támadott. Mire beni észrevette a csapdát addigra a markunkban volt. Szerencsére David cipelte, Beni közben pukkadozott és két perc múlva az oviban a padon ülve már vigyorgott....Én pedig arra gondoltam most legszívesebben legurítanék egy felest és csak ülnék-ülnék-és ülnék. Ehelyett mindent sutba vágva rohantam nekik szülinapi ajándékot venni, tortát vásárolni....Normális vagyok????!!!!!!
Erről jut eszembe, hogy Benin egyszer teszteltem már egy hiszti megoldási javaslatot.
A könyvben azt tanácsolták, hogy vörös fejű, magából kikelt, visítozó gyermekemnek fogjam meg a kezét és próbáljam rávenni, hogy együtt lélegezzünk mélyeket. Mi lett az eredmény??? Beni szó szerint közölte velem, hogy hagyjam békén ilyen hülyeségekkel (hozzá teszem mindezt normális hangon), aztán folytatta a süvöltést ott ahol abbahagyta. Hát ez nem jött be...
Sok viaskodás után végül aztán sikerült felnyalábolnom szeretett fiamat és betuszkolnom az autóba. Ott még pár percig tartott a műsor, aztán egy almát rágcsálva megnyugodott.
Hazaérve egyesével mentek fel a lifttel a lakáshoz, én pedig gyalogoltam a harmadikra. Ahogy feljebb és feljebb érek kulccsörgést, beszélgetést, ajtócsapódást hallok. Csak nem a szomszédok értek haza? Több mint egy éve itt lakunk, de még soha nem találkoztunk..csak hallottuk őket és 100%, hogy ők is minket.....Már majdnem felérek, mikor ismét Beni bömbölése töri meg a csendet. Szegény nem tudom, hogy csinálta, de valahogy átesett a táskán amit felvitt magával és szó szerint lehasalt a lépcsőn. Hullottak a krokodilkönnyek, zengett a lépcsőház és egyszer csak ott álltak a Szomszédok! Szuper!!! Hajnal család bemutatkozott....Szerencsére Beninek nem lett semmi baja, néhány karcolással megúszta...
Benike mostanában "fénykorát" éli, sok mindentől képes bekattanni másodpercek alatt pl: ha van egy cimke a pulcsiban, vagy a kisnadrágban, nem jól áll a harisnyanadrág orra, szorít a cipő, ami tegnap még nagy volt, viszket a feje a sapka alatt stb..A jelek szerint elég macerás emberke lesz...De a legújabb problémája a saját kukija. Pont szombaton szerettünk volna végre kilépni a lakásból mikor azt látjuk, hogy Beni az ajtófélfának támaszkodva vergődik, nyöszörög, hogy nem tudja felhúzni a kisnadrágját, a harisnyával pedig ne is merjek próbálkozni, mert neki akkora a kukija, nézzem emg milyen nagy!!! Megjegyzem közben folyamatosan markolászta. Neki ez így nem kényelmes, nézzem meg hogy áll, azonnal csináljak valamit. Próbáltam rámutatni az összefüggésre, miszerint minél jobban markolássza annál jobban fog "ácsorogni", hagyja egy picit békén...Nem Ő próbálta belegyömöszölni a kisnadrágba és csak jajongott. Ekkor segítségül hívtam Apát, ez mégis csak Férfi dolog!! Kis idő múlva végre felkerült a nadrág Benikére és elindulhattunk ebédelni.
A múlt hét pénteki Beni akció is kimaradt a blogból, pedig az sem volt piskóta. Egyszerűen nem akart bemenni az oviba. Szerencsére Danika nagyon okosan viselkedett és magától besétált, amíg én Benit próbáltam elkapni. Szerintem a környező házakból már figyelnek bennünket, kényelmesen elhelyezkednek az ablakban, mert tudják, hogy perceken belül felmegy a függöny és kezdődik az előadás...lassan pénzt szedhetnék...Szóval Beni mint a nyúl futott előlem, én pedig táskákkal, lufikkal a kezemben utána. Ha el is kaptam esélytelen volt, hogy minden cók mókunkkal együtt felvegyem és becipeljem az oviba. Így nem fog menni....Döntöttem, gyorsan berohantam az oviba, ledobtam a holmikat és Davidnek csak annyit mondtam: HELP ME!!!! Már tisztában volt a helyzettel, mert Dani nagy lendülettel mesélt neki, másrészről pedig elég volt rám néznie...Jött és segített. Én balra indultam, Ő jobbra. Én beszéltem a Fiamhoz, David pedig addig csendben megkerülte a házat és hátulról támadott. Mire beni észrevette a csapdát addigra a markunkban volt. Szerencsére David cipelte, Beni közben pukkadozott és két perc múlva az oviban a padon ülve már vigyorgott....Én pedig arra gondoltam most legszívesebben legurítanék egy felest és csak ülnék-ülnék-és ülnék. Ehelyett mindent sutba vágva rohantam nekik szülinapi ajándékot venni, tortát vásárolni....Normális vagyok????!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése