Újra Prága

Vasárnap este érkeztünk vissza, két autóval és rengeteg csomaggal. Felpakolás után neki láttunk a zacskók, bőröndök eltűntetésének, a fiúk pedig ismét birtokba vették rég nem látott szobájukat és játékaikat. Végre játszottak velük. Pár perc alatt óriási kupi kerekedett, de nem bántam, mert legalább lefoglalták magukat. Hétfőre nem terveztem semmi különöset, szerettem volna a mosnivalók mennyiségét a minimálisra csökkenteni és még egy picit pakolászni. A fiúknál is tartott még az újdonság érzése hangulat, előkerültek a társasjátékok, autóztunk, legóztunk, temperáztunk. Néha sikerült egy-egy dolgot a helyére tenni de valójában minden igyekezet teljesen feleslegesnek bizonyult, mert a fiúk sebességét képtelen voltam követni..., mint egy "horda" sepertek végig a lakáson. Este mikor Peti hazaért és körbe nézett a lakásban csak ennyit mondott: Ez nem lehet igaz, hogy egy Balaton nélküli nap ezt eredményezi...... Aztán Apával elkezdődött a rendrakás ami azt kell, hogy mondjam sokkal gördülékenyebben zajlott, mint 2 hónappal ezelőtt. Hozzáteszem, hogy Benike hozzáállása nem változott, a hírtelen rátörő fáradtság és földön fetrengés továbbra is a repertoárja része a pakolás szó hallatán, viszont legalább kevesebbet kellett noszogatni...Beni Őfelsége (már csak így hívom) az Ész a családunkban, legalábbis Ő ezt hiszi, mindent jobban tud mint bárki más és ilyenkor minden mondanivalóját fölényes, kioktató módon úgy közli, hogy tök hülyének érezhetnéd magad, ha nem tudnád hogy neked van igazad. Leszúrjuk valamiért és képes vitába szállni, megmagyarázni, hogy az miért nem jó amit mi gondolunk és miért úgy tuttti ahogy ő képzeli...Másodpercek alatt képes hisztériás rohamot produkálni semmiségek miatt és krokodil könnyeket hullatni. Ő már tud olvasni, kérdeztem tőle hogyan? A válasz: csendben. Ja és lesz 4 cicája, 3 papagája, 5 gyereke és 2 kecskéje, ha nagy lesz....Beni kolónia. Danival valahogy könnyebb, kezelhetőbb, megértőbb, sőt eltanulta a módszerünket, ha Beni "őrjöngve" akar valamit tőle, megpróbál alkut kötni, más játékot felajánlani, Beni figyelmét elterelni. Őrült cuki ahogy érvel. Danika folyamatosan kérdez a miértre, miérttel.....és mesél... De egyikőjük sem tudjol a elviselni, ha valamelyikőjük jobb a másiknál. Akárhogy is mind a kettőjüknek nyerni kell! Tombol bennük a versenyszellem! Tegnap amíg én a vacsit csináltam Peti rajzversenyt hírdetett. Végül különböző kategóriákban kellett eredményt hírdetni, színes és fekete-fehér, így mind a ketten arany érmesek lettek. Kedd délelőtt találkoztunk a Ladronka parkban Judittal és Samuval (2 éves lesz). A park végében parkoltam le, hogy a fiúk tudjanak bringázni a játszótérig. Ők tekertek, én meg kocogtam utánuk. Nagyon élvezték, én kevésbé, főleg a megtömött hátizsákkal a hátamon. Nagyon szép idő volt és van is, de ugyanakkor rettentő csalóka, mert az otthoni 30 fokhoz képest csak 18-20 fok van, igaz, hogy ragyogóan süt a nap, de a levegőben már érezni az ősz közeledtét. A játszótér sokáig nem kötötte le őket, úgyhogy elköszöntünk Judittéktól és irány a bicajozás. Jól elfáradtak, ebéd után sikerült is elaltatni őket, bár Beni még félálomban is küzdött és dörmögte, hogy ő bizony nem fog aludni... De most én nyertem!!! Hagytam őket szunyókálni, mert esti programot terveztünk. Régi főiskolás ismerősünkkel és barátjával találkoztunk az Orlojnál, akik város nézésre érkeztek. Az államvizsga óta nem találkoztunk Vikivel (Olaszországban élnek), úgyhogy volt miről beszélni. Közben sétáltunk és megvacsiztunk. Fickókák jól viselkedtek, vittünk magunkkal távcsöveket, fényképezőgépet, úgyhogy elszórakoztatták magukat és minket is. Szerdán pedig állatkerteztünk. Az indulást megelőzte egy kiadós Beni hiszti. Fejébe vette, hogy a 1,5 m hosszú rongy kígyóját magával hozza, mert meg kell mutatnia a zsiráfnak. Hogy miért pont a zsiráfnak???? Nem tudom, de őszintén szólva nem is érdekelt, mert minél hamarabb el szerettem volna indulni. Én persze tiltakoztam, annyi engedélyt tettem, hogy az autóig lehozhatja, de az állatkertbe nem hozhatja be, mert NEM VAGYOK HAJLANDÓ CIPELNI! Fél órán keresztül legalább tartott az őrület, magára tekerte a kígyót, mutatva hogy így fogja hozni. Közben Dani felöltözött és Beni pizsamában kiabált már én is kiabáltam és végül úgy döntöttem, hogy Beni nélkül megyünk. Danika közben bevetette diplomáciai képességeit és próbálta rábeszélni fafejű tesvérét, hogy hozzon magával valami kisebb állatot, ami belefér az oroszlános táskájába. Egyszer csak abbahagyta a bőgést, mintha elfújta volna a szél a potyogó könnyeket, és közölte, hogy akkor elhozza a fényképezőgépét. Majd szépen felöltözött és elindult az ajtó felé, én meg csak álltam ott és azon gondolkodtam, hogy döntsek magamba egy egész csomag magneB6-t, vagy sem. Pár szemet be kellett volna kapkodnom, mert félúton a Beni oldalán levő hátsó ablak egyszerűen megadta magát és elkezdett lecsúszni. ÓÓÓ NEEEEEEE!!!! Már így is késésben vagyunk és egyébként is most mit csináljak? Felhívtam Petit és ahogy sejtettem irány a szervíz. Nagy mázlim van, mert közel hozzánk van egy NH Car és totálisan véletlenül kiderült, hogy az egyik srác beszél picit magyarul. Visszafordultunk. Szerencsére ideiglenesen meg tudta javítani és így végre ismét elindulhattunk a ZOO-ba. Úgy döntöttem, hogy kisvonattal feldöcögünk a dombtetőre és onnan sétálunk vissza és a végén elkanyarodunk a kecskékhez. Az etetést nem lehet kihagyni! Kellemes délután volt, az állatkert nagyon jó hely, végre láttuk az orángutánt és a jeges macik is tündériek voltak. Peti aznap este focizott, vacsi után kértem a fiúkat, hogy a szobájukban legalább akkora rendet tegyenek, hogy az ágyukig el lehessen jutni. Meglepetésemre bevonultak a szobába és csak a játékok puffanását hallottam, ahogy a műanyag dobozokban landolnak. Egy idő múlva jönnek ki, fülig ér a szájuk és mondják, hogy meglepetést "csináltak" nekem. Happy birthday-t énekelve behúztak a szóbába és csodák csodája az összes játékot elpakolták, sőőőőőőőtttttt még az ágyukat is előkészítették a lefekvéshez. Na több se kellett anyai szívemnek egyből csordultig telt imádattal és magamban megállapítottam, hogy megint "nőttek" változtak a fiúk. Ez is olyan dolg amit eddig nem csináltak, ahogy az is, hogy már nem kell őket öltöztetni. Este kikészítem a pizsit, vagy reggel a ruhájukat és egyedül felveszik. Igaz, hogy első nap az oviba Danika elfelejtett alsónadrágot húzni én is csak utólag vettem észre, mikor az ágy mellett megtaláltam a naciját. Kérdeztem, hogy nem hiányzott? Mondta, hogy első pisilésnél kereste, de kényelmes volt a nadrág így is.....

Beach boys

Így hívják a fiúkat az oviban, miután a 2 hónapos szünet után meglátták őket. Elfogulatlan anyaként mondhatom valóban szuperül néztek-néznek ki, lebarnulva, kiszőkülve. Pedig az idei nyáron az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk és csupán töredékét tudtuk a strandon tölteni annak az időnek amit szerettem volna. Az első nap az oviban picit rázósan indult, gyakran elhangzott a "nem akarok oviba menni kijelentés", de aztán a beígért jutalom nyalókáért cserébe (amit persze már reggel oviba menet meg kellett vásárolni, de szigorúan tilos volt megenni) nyugodtan elértük az ovi kapuját. Ott aztán Benike meggondolta magát és irányt változtatott, de szerencsére egy az ovi korlátján lógó autós szőnyeggel és egy hatalmas színes WELCOME TO JINGLE BELLS felirattal sikerült elterelnem a figyelmét. Nagy szeretettel fogadtak minket, van egy új óvóbácsi Xavier (kanadai), de ott voltak a régiek is. David egyből felapta a fiúkat, pörgette-forgatta őket ment a sikongatás. Délután Danika közölte, hogy holnap még hamarabb menjünk, mert akkor többet tud játszani. Ma semmi gondunk nem volt az indulással, de amikor oadaértünk egy új kislány már pityergett az ajtóban. A következő pillanatban az egyik japán kislány szaladt sírva anyukája után, mi még mindig nyugodtan vettük fel a váltócipőt, helyére tettük a táskákat, a kisebb könyvtárat amit hoznunk kellett és Dani még lelkesen kért, hogy kérdezzem meg Davidet ma fognak e teniszezni, mert ő azt imádja. Aztán a szoba ajtajánál eltörött a mécses, Dani kezdte és olyan erővel kapaszkodott belém, hogy alig tudtam "átgyömöszölni" David karjaiba, akinek a szemén láttam, hogy nem akarja elhinni amit lát. Márk a másik óvóbácsi kezében ott csüngött a még mindig sírdogáló új kislány, a japán lányzó már többé kevésbé megynugodott....Dani rúg kapált ki akart szabadulni és kiabált, hogy még egy puszit akar adni én közben lehajoltam Benihez akinek a száján már láttam, hogy ajjjjjaajjjjjj itt is baj lesz és ahogy kiegyenesedtem Dani elkapta a hajamat, szó szerint belecsimpaszkodott és el nem endgedte volna. Elég "vicces" jelenet volt, valószínű ha nem velünk történik még jót is mosolygok magamban...David segítségével kiszabadultam és abban a pillanatban Beni elindult a kijárat felé, kiszaladt az udvarra én utána, és még annyit hallottam, hogy David elkiabálja magát Mark Come On!!!! Beni közben már az utcán volt, a parkban ülő két idős hölgy szájtátva bámulta a jelenetet. Úgy futott mint egy nyúl, de sikerült utolérnem és próbáltam felemelni, ő pedig próbált meglógni. Ekkor megjelent David aki a vállára kapta rúg kapáló, ordító fiamat és eltűnt vele az ovi felé. Még hallottam a kiabálását.......Úristen, ez meg mi volt!!!!????? Dermedten álltam ott mikor Rómeó anyukája veregette meg a vállamat és megbeszéltük, hogyha a fiúk nem hallották és látták volna a két másik gyerkőcöt sírni valószínű eszükbe sem jut az egész, másrészről pedig a 2 hónap hosszú idő....Kíváncsi vagyok délután mi lesz......a hétfő reggelre még nem merek és akarok gondolni......

Bicikli

Fiúk két keréken bicikliznek! Nincs pótkerék!! Mindez egy szempillantás alatt történt. Nagyon ügyesek!! Az indulás néha még kicsit nehezen megy, főleg ha fafejű Beni nem hallgatja meg a jó tanácsokat, de Danika rájött, hogy néha nem árt követni azt amit a felnőttek mondanak. Tavasszal jöhet a nagyobb bicikli és jövő nyáron már lehet túrázni a Balaton "körül".
Igen, közben áttettük székhelyünket a Balaton partra, vasárnap este érkeztünk meg anyuékhoz. Egyedül kocsikáztam haza a gyerekekkel, most csak egyszer álltunk meg és az utolsó 2 órát már mindenki nehezen viselte. Végre megérkeztünk!!
Hétfőn kezdődött az úszótanfolyam. A kezdeti lelkesedés úgy tűnik lassan alábbhagy..Két héten keresztül megyünk minden nap délután. Egy foglalkozás 45 perc és ahogy telnek a napok a fiúknak egyre többet kell pisilniük és egyre többször fáznak az óra alatt....Tegnap nagyon mérges voltam, de ma már elhatároztam, hogy holnap nem megyek be a medencéhez, hanem az öltözőben várom meg a foglalkozás végét. Ha nem látnak nincs kinek nyávogni, hátha ez beválik. Gyermekeim nagyon furfangosak, mert a "gyakorlatoknál" rendszeres a fogvacogás, pisi inger, de ha játék van a medencében ripsz ropsz minden kellemetlenséget elfelejtenek. Valószínű, hogy néhány feladat még nehéz is nekik, szinte ők a legfiatalabbak. De semmi gond valami csak ragad rájuk így is és majd szeptembertől Prágában keresünk egy jó kis tanfolyamot, persze csak hetente egyszer! Úszás után ha az időjárás engedte lementünk kedvenc strandunkra. A Balcsi egyébként 20 fokos, szóval melegnek egyáltalán nem mondható, de ez a gyerekeket egyáltalán nem zavarta, vidáman totyorásztak a térdig érő vízben. Bezzeg a medence fél órája még jéghideg volt!! Van jó néhány család akikkel csak így nyáron ezen a bizonyos strandon találkozunk. Jókat lehet dumálni, kivel mi történt az egy év alatt, milyenek a gyerekek, ki mit tud már és mit nem. Ráadásul nagyon sok a hasonló korosztályú 4 év körüli játszótárs, akikkel az idén már igazán lehet majd együtt homokozni. A hatalmas homokkupacok már megérkeztek......

Évzáró

Le vagyok maradva a blog írással, nagyon....Igyekszem bepótolni, hiszen élmények és képek vannak bőven, csupán állandó időhiányban szenvedek és emiatt a "prezentáció" késik.
Először is tegnap részt vettünk gyermekeink első ovis évzáró ünnepségén.
Délben kezdődött, az ovihoz közeli galéria-kávézó ódon falai között tartották elkerülvén a szeszélyes időjárás okozta kellemetlen meglepetéseket. Esett előtte és utána, de szerencsére abban a három órában gyönyörűen sütött a nap. Kérték, hogy vigyünk magunkkal valami speckó sütit, vagy italt. A japánok isteni sushit készítettek, a másik magyar anyuka almás pitét, én egy egyszrű de nagyszerű tésztás édességet stb..Mivel nem vagyok egy született konyhatündér, még hozzá kell szoknom az ilyen jellegű kihívásokhoz. Szerencsére egy szelet sem maradt, sőt még a receptet is elkérték! A hosszú asztal roskadozott a sok finomságtól.
Délben bevonultak a gyerekek, akik kicsit megzavarodtak, hogy a szülők kamerákkal, fényképezőgépekkel felszerelkezve ott várják őket. Megkezdődött az "előadás", angol gyerek dalokat adtak elő, gitárkísérettel, majd ők is kaptak mindenféle csörgőt-zörgőt és kísérhették az éneküket. A fiúk nagyon ügyesek voltak, illetve Danikával az utolsó előtti számnál történt valami, mert egyszer csak sírva megjelent és őrült módon szorította a lábamat és közölte, hogy csak engem szeret és nem hajlandó visszamenni. Nem használt a rövid győzködés, végül együtt tértünk vissza (bár igyekeztem inkább a háttérben maradni) és így már nem volt semmi gond. Benike végig dalolta az egészet, nem nagyon zavarta, hogy a tesója nincs mellette (szerencsére).
A kb 20 perces műsor után következett a "buli". A galéria előtt ripsz ropsz felfújtak egy ugrálóvárat, volt arcfestés, lufifújás és hús sütögetés. A gyerkőcök tomboltak, rövid időn belül Beniből spiderman, Daniból tigris lett. Majd miután Beni és Maxi között az ugrálóvárban férfias küzdelem alakult ki, aminek persze sírás lett a vége kis spidermanem átalakult. A festék nagy része az arcáról átkerült a pólójára (nagy örömömre).
Szerencsére Peti is részt tudott venni a partin, igaz hogy nem maradt a végéig, de a fellépést látta. Beszélt az óvóbácsikkal, akik biztosítottak bennünket afelől, hogy a fiúk nekik is meglpetést okozva olyan sebességgel sajátítják el az angol nyelvet, hogy egy év múlva már semmi gondot nem fog okozni nekik a beszéd.
A buli három órakor ért véget. Lufikardokkal felszerelkezve átköltöztünk a játszótérre, ahol tovább folytatódott a játék. Egyszer csak megjelentek a viharfelhők és az eső elől mi is hazamenekültünk. Itthon első utunk a fürdőkádba vezetett, ahol kisebb közelharc árán megszabadultak a fiúk a maradék arcfestéktől és "több kiló" homoktól. Nem értették, hogy miért nem aludhatnak így, hiába ecseteltem, hogy a piros-sárga-fekete stb festék milyen hatással lehet a fehér lepedőjükre és a kispárnájukra, na meg az ülőgarnitúrára.
Nem hatotta meg őket Anya problémája....

Nehéz pillanatok...

Ma délelőtt főzés közben éktelen gyereksírás ütötte meg a fülemet. Nem is sírás inkább eget-földet rengető, házfalakat döngető HISZTI. Furdalt a kíváncsiság, gyorsan kihajoltam az ablakon és láttam, ahogy a nagymama dombnak felfelé tolja az ikerbabakocsit, amiből az egyik gyerkőc szó szerint fejjel lefelé visítva kilógott, a másik pedig ordítva forgott körbe körbe a saját tengelye körül.
Kellő távolságból vicces látvány volt, halványan el is mosolyodtam.
A következő pillanatban azonban már mély együttérzés töltött el és drukkoltam, hogy a nagymama minél hamarabb elérje úti célját, ahol remélhetőleg segítség is várta...