Ma délelőtt főzés közben éktelen gyereksírás ütötte meg a fülemet. Nem is sírás inkább eget-földet rengető, házfalakat döngető HISZTI. Furdalt a kíváncsiság, gyorsan kihajoltam az ablakon és láttam, ahogy a nagymama dombnak felfelé tolja az ikerbabakocsit, amiből az egyik gyerkőc szó szerint fejjel lefelé visítva kilógott, a másik pedig ordítva forgott körbe körbe a saját tengelye körül.
Kellő távolságból vicces látvány volt, halványan el is mosolyodtam.
A következő pillanatban azonban már mély együttérzés töltött el és drukkoltam, hogy a nagymama minél hamarabb elérje úti célját, ahol remélhetőleg segítség is várta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése