Évzáró

Le vagyok maradva a blog írással, nagyon....Igyekszem bepótolni, hiszen élmények és képek vannak bőven, csupán állandó időhiányban szenvedek és emiatt a "prezentáció" késik.
Először is tegnap részt vettünk gyermekeink első ovis évzáró ünnepségén.
Délben kezdődött, az ovihoz közeli galéria-kávézó ódon falai között tartották elkerülvén a szeszélyes időjárás okozta kellemetlen meglepetéseket. Esett előtte és utána, de szerencsére abban a három órában gyönyörűen sütött a nap. Kérték, hogy vigyünk magunkkal valami speckó sütit, vagy italt. A japánok isteni sushit készítettek, a másik magyar anyuka almás pitét, én egy egyszrű de nagyszerű tésztás édességet stb..Mivel nem vagyok egy született konyhatündér, még hozzá kell szoknom az ilyen jellegű kihívásokhoz. Szerencsére egy szelet sem maradt, sőt még a receptet is elkérték! A hosszú asztal roskadozott a sok finomságtól.
Délben bevonultak a gyerekek, akik kicsit megzavarodtak, hogy a szülők kamerákkal, fényképezőgépekkel felszerelkezve ott várják őket. Megkezdődött az "előadás", angol gyerek dalokat adtak elő, gitárkísérettel, majd ők is kaptak mindenféle csörgőt-zörgőt és kísérhették az éneküket. A fiúk nagyon ügyesek voltak, illetve Danikával az utolsó előtti számnál történt valami, mert egyszer csak sírva megjelent és őrült módon szorította a lábamat és közölte, hogy csak engem szeret és nem hajlandó visszamenni. Nem használt a rövid győzködés, végül együtt tértünk vissza (bár igyekeztem inkább a háttérben maradni) és így már nem volt semmi gond. Benike végig dalolta az egészet, nem nagyon zavarta, hogy a tesója nincs mellette (szerencsére).
A kb 20 perces műsor után következett a "buli". A galéria előtt ripsz ropsz felfújtak egy ugrálóvárat, volt arcfestés, lufifújás és hús sütögetés. A gyerkőcök tomboltak, rövid időn belül Beniből spiderman, Daniból tigris lett. Majd miután Beni és Maxi között az ugrálóvárban férfias küzdelem alakult ki, aminek persze sírás lett a vége kis spidermanem átalakult. A festék nagy része az arcáról átkerült a pólójára (nagy örömömre).
Szerencsére Peti is részt tudott venni a partin, igaz hogy nem maradt a végéig, de a fellépést látta. Beszélt az óvóbácsikkal, akik biztosítottak bennünket afelől, hogy a fiúk nekik is meglpetést okozva olyan sebességgel sajátítják el az angol nyelvet, hogy egy év múlva már semmi gondot nem fog okozni nekik a beszéd.
A buli három órakor ért véget. Lufikardokkal felszerelkezve átköltöztünk a játszótérre, ahol tovább folytatódott a játék. Egyszer csak megjelentek a viharfelhők és az eső elől mi is hazamenekültünk. Itthon első utunk a fürdőkádba vezetett, ahol kisebb közelharc árán megszabadultak a fiúk a maradék arcfestéktől és "több kiló" homoktól. Nem értették, hogy miért nem aludhatnak így, hiába ecseteltem, hogy a piros-sárga-fekete stb festék milyen hatással lehet a fehér lepedőjükre és a kispárnájukra, na meg az ülőgarnitúrára.
Nem hatotta meg őket Anya problémája....