Mosolygós nap

ami egy hatalmas hisztivel indult, úgy, hogy zengett tőlünk az utca és egészen a villamos megállóig tartott, mert ott egyszer csak találtunk a földön egy kutyás matricát.......Mai családi színházunknak Dani volt a főszereplője, aki 11 óra alvás után képtelen volt megérteni, hogy a sarokról már nem fogunk visszamenni a lakás 3.emeletére a Zsuzskáért (babája). Nem és nem, ezerszer elmondtam már nekik, hogy a sok felesleges ténykedés helyett pl sámfával ütögetik a levegőbe a lufikat inkább gondolják végig, hogy mit akarnak hozni és pakolják be a kis hátizsákjukba. Tulajdonképpen kérésem egy része teljesült és még vidáman mindkettő elrámolta a pom-ponos csokikat, és a szőlőcukrokat, ja és Benike valami képeslapokat is, hogy bevigyék az oviba a barátaiknak. Eddig minden rendben is volt, de amikor Beni elkezdte bezacskózni a legót azért közbe szóltam, hogy azt talán mégse kellene.... Szóval Daninál egyszer csak az utca sarkon ütött be a krachhhh és ismét megállapítottam milyen kínos egy néma utcán egy bömbölő gyerekkel végig menni. Láttam magam előtt a kíváncsi tekinteteket, ahogy kikukucskálnak a függöny résein....Aztán a villamoson normalizálódott a helyzet, mind a ketten az ölemben kuporogtak, a hüppögő Dani és a dumáló Beni én pedig igyekeztem táncot járó idegeimet lecsillapítani. Az oviban megbeszéltük Lisával, hogy a snack time után megkínálhatják a többieket és nagy pusziszkodások, integetések után elváltunk. Valószínű, hogy az volt az oka Daninál ennek a kitörésnek, hogy miután 4 napot egyfolytában együtt voltunk túl sok kedve nem volt az ovihoz. Próbáltam tőle kérdezni, de annyira felhergelte magát, hogy nem lehetett vele beszélni... Igyekeztem magam túltenni a történteken és a nap további teendőire koncentrálni, bevásárlás, főzés, rendrakás. Lopva eljátszottam a gondolattal milyen jó lenne kimenni a Ladronkára és felcsatolni a görkorit, de aztán bokros teeendőim inkább haza szólítottak....Egyébként is kettőre mentem körmöshöz (mint egy luxusfeleség Peti már csak így hív, de nincs teljes egyetértés közöttünk a szó jelentését tekintve, sőt meglehetősen eltérőek az elképzeléseink), ahova holnap mehetek vissza egy kis korrekcióra, mert Benike az esti fürdéskor mindenáron darabjaira akart szedetni velem egy műanyag kutyát, aminek az lett az eredménye, hogy a feszegetés következtében két körmöm végéről is lepattogzott a lakk, na szuper. Mutattam neki, hogy tessék mi történt velem, nagy lazán közölte, hogy Ő inkább késsel csinálta volna..........Ennyit a részvétről.... De visszatérve a délutánhoz, négyre mentem értük az oviba, ahol Benike hozta a formáját. Begyűjtötték az aznapi jutalommatricájukat és beragasztották kis füzetükbe mikor meglátta, hogy Daninak több matricája van. Elkezdett visítani, hogy neki is kell még és kérjek neki. Mondtam, hogy nem, egy nap csak egy jár ha annyira szeretne menjen oda Angelahoz és kérjen még. Sírva rácsimpaszkodott a lábamra, nem akart elengedni, de nem engedtem, kisebb bírkózás után kimentem Danival az udvarra. Egyszer csak nem hallok semmit, vissza osontam az ajtóhoz és látom, hogy Beni törlgeti a könnyeit, majd elindul Angela szobája felé és megkérdezi angolul, hogy kaphat e még egyet...Persze kapott....A játszótéren is hallották a fiamat és Max anyukája biztosított róla, hogy öt évesen már könnyebb lesz....Szaván fogom...Keveset még játszottak a gyerekek aztán elindultunk a villamos felé. Két hétig nincs autóm, mert szervízben van, de vészhelyzet esetén Petié ott áll a garázsban, mivel Ő sincs itthon. Ezen a héten Isztambulban, jövő héten Moszkvában lesz, de elhatároztam, hogy tényleg csak SOS esetén használom a kocsit. Gyönyörű idő volt ma is, így kérdeztem a fiúkat, hogy nincs e kedvük a királyi kerten keresztül egy megállót sétálni. Ezt imádom Prágában, hogy az orrod előtt hevernek a programlehetőségek...Kiderült, hogy Maxek is erre jönnek, így együtt gyalogoltunk, illetve a fiúk rohangáltak. Sőt Max anyukája mondta, hogy ők elmennek az Aranyművesek utcájába, mert hat után ingyen végig lehet sétálni és pár üzlet még nyitva van. Miért ne? Irány a Vár!!! A gyerekek nagyon élvezték és tök jó volt, mert mosolyogós emberekkel találkoztunk. Vigyorgott a rendőrbácsi a kerítés mögött, a bodegában őrt álló katona (pedig neki nem lehetne), a biztonsági őr akinek a fiúk gesztenyét ajándékoztak. És vigyorogtak a villamoson is hazafelé, Dani bohóckodott még egy ici-pici kis autót is kapott ajándékba. A királyi kertben egy turista versenyt futott a fiúkkal akik hatalmasakat kacagtak. Éljen a sok pozitív energia!!!!! Akik jártak már nálunk tudják, hogy a villamostól hazafelé egy jó kis kaptatót kell megmászni. Hisztiket, lábzsibbadásokat, fáradtságot elkerülendő kitaláltam, hogy játszuk azt, hogy hegyet mászunk. Eddig megmásztuk a Mont Everestet és a Kilimanjarot, van 3 tábor helyünk ahol sátrat verünk, teát iszunk, pihenünk és a csúcson pedig kitűzzük a győzelmi zászlót!! Működik!!!!!!

Egyszer lenn, másszor fenn...

Azon gondolkodtam milyen jó lenne egy olyan szerkezet amely képes lenne arra, hogy a fejemben napközben mefogalmazott gondolatokat, melyeket akkor promt nincs időm leírni és melyek egy részét estére elfelejtem feljegyezze és át"deportálja" egy mini kütyübe ahonnan aztán már szöveg, vagy skiccek formájában letölthetem. Valószínú, hogy nem lenne túl esztétikus, mert mindenféle "drótok" és tapadókorongok borítanák a fejemet, de legalább mindig naprakész lehetnék és nem kellene azon agyalnom jaj mi is volt az a mondat amit mindenképpen le akatram írni????!!!! Na de mivel nincs ilyen, így megkésve bár de beszámolok pár történésről....Mivel a fiúk még mindig csak négy napot járnak oviba (most kértünk "árajánlatot" az öt napra), így pénteken itthon maradtak. Vártam ezt a napot, kitaláltam mit csináljunk ha jó idő lesz, mit ha rossz, de aztán a kezdeti lelkesedésem hamar alábbhagyott. Valószínű, hogy kellene, hogy legyen egy ikertestvérünk Petinek és nekem is ahhoz, hogy megérthessem az egymáshoz való viszonyuk minden jellegzetességét, de itt rés csúszott a rendszerbe, így fejünket fogva értetlenül nézzük, hogy miért van az, hogy abban a pillanatban, hogy nem látják a másikat már kérdezik, Dani????, Beni????? ha meg egymás mellet vannak folyton macerálják a másikat. Ezt mostanában reggelente addig fejlesztették, hogy 10 perc nyugi után szó szerint egymásnak esnek és bírkóznak, kergetőznek, míg persze valaki sírva nem fakad. Jelenleg mind a két gyereknek fel van repedve a szája, Dani "lerúgta" Benit, Beni pedig hozzá vágta Danihoz a rögbi labdát. Ez az egész borzasztóan idegölő, mert egy nyugodt pillanat sincs, folyton áll a bál és mi nem értjük, hogy miért kell non stop odamenni a másikhoz és ba......gatni. Csak meglökik egymást, csak belerúgnak egymásba, csak elkapja a másik pólóját és húzza, csak elveszik egymástól amivel éppen a másik átszik, csak fellöki stb.....Na pénteken délelőtt is elkezdődött az ereszd el a hajam, a csúcspontnál mikor már én is szinte magamon kívül voltam Dani egy nyakba akasztós kulcscsomót pörgetett a feje fölött és majdnem a saját szemét csapta ki, Benike pedig egy hegyes ceruzával rohant neki Daninak. Itt ebben a pillanatban betelt a pohár, a ceruzát kettétörtem, a kulcscsomót kidobtam a kukába és magamból kikelve próbáltam elmagyarázni nekik, hogy mindez mennyire veszélyes.....Felfogták??? nem hiszem, még nem tartanak itt, vagy amíg nem történik valami baleset addig nem veszik komolyan. Már semmi kedvem nem volt programozni, legszívesebben elvittem volna őket az oviba..... Unatkoznak? Nem lehet minden percben szórakoztatni őket, vannak dolgok amiket meg kell csinálni ahhoz, hogy elindulhassunk. Már az is eszembe jutott, hogy reggel az kellene,hogy legyen az első, hogy futunk 3 kört a ház körül.......Jó megoldás lehetne vaéamilyen küzdő sport, ahol önfegyelmet tanulnának és levezetnék az energiájukat.....Utána is nézek.... Azt olvastam ez normális, hogy állandó kontaktusban kell lenniük egymással, de szeretném ha ez idővel másképp nyílvánulna meg...kicsit szelídebb formában.. Miután a hangulat a tetőfokára hágott, elhagytuk a lakást, én reméltem, hogy egy szomszéddal sem találkozom.....és elmentünk a technikai múzeumba (Národní Technické Muzeum). Szerencsére bekattanásaikat otthon intézik, így sikerült a nap további részét kulturált formában eltölteni. A múzeum mindenkinek tetszett, érdeklődőek voltak, sokat beszélgettünk míg nézegettük a kiállításokat. A földszinten egy közlekedési kiállítást láttunk aztán az első emeleten egy kicsi könyvtár van berendezve és a könynyomtatással lehet megismerkedni mindenféle gépek, sablonok segítségével. 2.em asztrológia, majd 3.em építészet rájöttem ezeken e területeken szakszókincs bővítésre szorulok, voltak kérdőjelek....Az építészeti résznél külön bemutatták a 2002 es nagy árvíz következményeit, fényképekkel, vízzel teli üveg edényekkel. Ez különösen felkeltette az érdeklődésüket, az állatkertben is mindig meg kell nézni a fotókat, hogy micsoda kárt okozott a víz. Végül,l a -1es szinten ismét harci járműveket láthattunk. Fiúknak nagyon tetszett, megígérték, hogy elhozzák Apát is...Hazafelé elaludtak az autóban, még arra sem ébredtek fel, hogy felvittem őket a lakásba. Jó nagyot pihentek, de nem is bántam, mert péntek lévén megbeszéltük Petivel, hogy ő is előbb végez és picit kimozdulhatnánk. Ötkor végre sikerült őket felébreszteni és elmentünk Novy Smichovba (bevásrló központ). Kóricáltunk, nézegettünk totális nyugalomban és egyetértésben, most egy szavunk sem lehetett a fiainkra......Kellemes este volt....

3 perc

3 perc, pontosan ennyi ideig tartott a fiúk hisztije pénteken reggel. Mindenesetre David számára is örökre emlékezetes marad ez a nap, mert délután mondta, hogy Beni volt az első aki után ki kellett szaladni a játszótérre. Azóta lekopogom nem volt semmi action, bár reggel mindig mondják, hogy ők nem mennek oviba, de délután mindig azt hallom, hogy jó volt az ovi. Pénteken délután még elmentünk sétálni. Már régebben megígértem nekik a yo-yo-t, persze kis vakondosat és most elindultunk beszerezni. A Malostranská Namesti-ig elvillamosoztunk és elsétáltunk a Károly hídhoz. Az első boltban rátaláltunk a fa yo-yo-ra így hát ezt a projektet gyorsa letudtuk. Mivel gyönyörű idő volt ajánlottam, hogy menjünk el sétálni és mint egy mézesmadzagként megemlítettem, hogy múltkor Apával találtunk egy új játszóteret is erre. A Károly hídról most a bal oldalon lépcsőztünk le és célba vettük a Kampa Museum-t. Közben megfigyeltük a folyón a zsilipezést és megszámoltuk, hogy már a múzeum részeként hány darab sárga színű műanyag pingvin sorakozik a Moldván. Szerintük 19, szerintem 34. A fiúk megmászták a fura gyerekszobrokat és a kertben rácsodálkoztunk még jó pár elvont alkotásra. Megérkeztünk a játszótérhez ahol nem sokat időztünk és a park másik oldalán megmutattam egy még mindig működő vízimalmot és itt volt szerencsénk látni egy patkányt, Fiúk szerint egér volt....Na ez lett a nap élménye!!! Lázas keresésbe fogtak, hogy még többet is találjunk én ellendrukkerként, ugrásra készen figyeltem......Visszafelé a szokásos helyen megkapták a szokásos kürtöskalácsukat és a villamossal hazazötyögtünk. A hétvégén, szombat délelőtt múzeumoztunk. Régi katonai, világháborús repülőket, helikoptereket néztünk meg. Találkoztunk magyarokkal, akik a repülős napokra éreztek, de mivel őrült megszállottak így úgy döntöttek nem hagyhatják ki ezt a kiállítást sem. Ránéztek egy masinára, vagy csak egy szimpla bombára és zúdult belőlük az információ. Teljesen totálisan rá vannak kattanva a témára. Emlékszem mikor Petivel még a Vasútpark szervezésében Poprad-ra utaztunk, ott találkoztunk ilyen fazonokkal. Derékig kilógva az ablakon folyamatosan fényképezték a Nohab mozdonyt, a pályaudvart , a kocsikat. ha elment mellettünk egy másik vonat mint egy lexikon sorolták az adatait, a kocsik számát stb....Mi elhűlve csodálkoztunk rá erre a fanatizmusra.... Miután megszemléltük a gépeket elmentünk egy közeli bevásárló központba, amit ismét jó érzékkel sikerült kiválasztanunk (még soha nem voltunk itt), ugyanis ahogy kiléptünk a liftből és célba vettük az éttermeket hatalmas Lego figurára figyeltünk fel, plussz egy narancssárga óriási papagájra és ami a legrosszabb volt és a legtöbb egyezkedés forrása lett egy gyerek mini expressre, ami körbe vitte a lurkókat a bevásárló központban. Következett a diplomáciai egyezkedés, először ebéd aztán lego, de nincs vonatozás!!! OK???!!! Persze, hogy nem volt ok, de aztán mikor az emeletről lenéztünk és meglátták mekkora Lego park várja őket a földszinten beleegyeztek. Végül duplóztak és kaptak egy-egy pici ajándékcsomagot. Aztán ahogy tovább sétáltunk és nézegettünk a központ másik végében is találtunk egy kis lego sarkot. Itt begyűjtöttünk még két ajándék zacsit....A fiúk elégedetten ültek be az autóba, még egy gyenge próbálkozást tettek a lift felé a vonatozásra, de ezt csírájában elfojtottuk..... Vasárnap délelőtt sportosra vettük a fugurát, felpakoltuk a bicikliket, a nagyoknak a görkorikat és irány a Ladronka park. Nagyon szép idő volt, a fiúkmár ügyesen közlekednek,mi meg gurultunk utánuk. Vicces, mert nekem nagy Petinek meg kicsi a görkorilya, így elhatároztuk, hogy beszerzünk magunknak egy-egy használhatóbb korcsolyát. Nagyon élvezem ezt a parkot, sokan sportolnak, futnak, koriznak, gyalogolnak, bicajoznak. A gyerkőcöknek van két játszótér is, az egyik közvetlenül egy központi épület mellett, ahol tudsz venni magadnak ételt, italt, de el tudsz menni pisilni is (görkoriban, nem a pincébe építették a WC-t). Szóval nagyon kultúrált..... A délelőttön felbuzdulva egy kiadós délutáni alvás után elmentünk Zlicin-be a Gigasportba és hipp-hipp hurrráááá, kaptam egy görkorit!!!!! Peti sajnos nem talált magának a fickók pedig kiakadtak hogy hogy van, hogy most magunknak vásárolunk és nem nekik. Most miért Anya Apa kap???!!!!! Megnyugtatásképpen felpróbálhatták a gyerek görkorit, de még persze túl nagy volt nekik. Tavasszal újra próbálkozunk...Azért, hogy bebiztosítsák magukat Télapóra és Mikulásra végig kellett néznünk a búvárszemüvegeket, a pipákat, a hajókat, az evezőket, a felfújható vízi focikaput, a síléceket, a snowboard-t és még sorolhtanám. Amíg mi próbáltunk próbálni és egy ici-picit magunkra koncentrálni újabb és újabb szerzeményekkel jelentek meg..........Az új korimat már fel is avattam, persze hogy a Ladronkán és hiper szuper!!!!

Újra Prága

Vasárnap este érkeztünk vissza, két autóval és rengeteg csomaggal. Felpakolás után neki láttunk a zacskók, bőröndök eltűntetésének, a fiúk pedig ismét birtokba vették rég nem látott szobájukat és játékaikat. Végre játszottak velük. Pár perc alatt óriási kupi kerekedett, de nem bántam, mert legalább lefoglalták magukat. Hétfőre nem terveztem semmi különöset, szerettem volna a mosnivalók mennyiségét a minimálisra csökkenteni és még egy picit pakolászni. A fiúknál is tartott még az újdonság érzése hangulat, előkerültek a társasjátékok, autóztunk, legóztunk, temperáztunk. Néha sikerült egy-egy dolgot a helyére tenni de valójában minden igyekezet teljesen feleslegesnek bizonyult, mert a fiúk sebességét képtelen voltam követni..., mint egy "horda" sepertek végig a lakáson. Este mikor Peti hazaért és körbe nézett a lakásban csak ennyit mondott: Ez nem lehet igaz, hogy egy Balaton nélküli nap ezt eredményezi...... Aztán Apával elkezdődött a rendrakás ami azt kell, hogy mondjam sokkal gördülékenyebben zajlott, mint 2 hónappal ezelőtt. Hozzáteszem, hogy Benike hozzáállása nem változott, a hírtelen rátörő fáradtság és földön fetrengés továbbra is a repertoárja része a pakolás szó hallatán, viszont legalább kevesebbet kellett noszogatni...Beni Őfelsége (már csak így hívom) az Ész a családunkban, legalábbis Ő ezt hiszi, mindent jobban tud mint bárki más és ilyenkor minden mondanivalóját fölényes, kioktató módon úgy közli, hogy tök hülyének érezhetnéd magad, ha nem tudnád hogy neked van igazad. Leszúrjuk valamiért és képes vitába szállni, megmagyarázni, hogy az miért nem jó amit mi gondolunk és miért úgy tuttti ahogy ő képzeli...Másodpercek alatt képes hisztériás rohamot produkálni semmiségek miatt és krokodil könnyeket hullatni. Ő már tud olvasni, kérdeztem tőle hogyan? A válasz: csendben. Ja és lesz 4 cicája, 3 papagája, 5 gyereke és 2 kecskéje, ha nagy lesz....Beni kolónia. Danival valahogy könnyebb, kezelhetőbb, megértőbb, sőt eltanulta a módszerünket, ha Beni "őrjöngve" akar valamit tőle, megpróbál alkut kötni, más játékot felajánlani, Beni figyelmét elterelni. Őrült cuki ahogy érvel. Danika folyamatosan kérdez a miértre, miérttel.....és mesél... De egyikőjük sem tudjol a elviselni, ha valamelyikőjük jobb a másiknál. Akárhogy is mind a kettőjüknek nyerni kell! Tombol bennük a versenyszellem! Tegnap amíg én a vacsit csináltam Peti rajzversenyt hírdetett. Végül különböző kategóriákban kellett eredményt hírdetni, színes és fekete-fehér, így mind a ketten arany érmesek lettek. Kedd délelőtt találkoztunk a Ladronka parkban Judittal és Samuval (2 éves lesz). A park végében parkoltam le, hogy a fiúk tudjanak bringázni a játszótérig. Ők tekertek, én meg kocogtam utánuk. Nagyon élvezték, én kevésbé, főleg a megtömött hátizsákkal a hátamon. Nagyon szép idő volt és van is, de ugyanakkor rettentő csalóka, mert az otthoni 30 fokhoz képest csak 18-20 fok van, igaz, hogy ragyogóan süt a nap, de a levegőben már érezni az ősz közeledtét. A játszótér sokáig nem kötötte le őket, úgyhogy elköszöntünk Judittéktól és irány a bicajozás. Jól elfáradtak, ebéd után sikerült is elaltatni őket, bár Beni még félálomban is küzdött és dörmögte, hogy ő bizony nem fog aludni... De most én nyertem!!! Hagytam őket szunyókálni, mert esti programot terveztünk. Régi főiskolás ismerősünkkel és barátjával találkoztunk az Orlojnál, akik város nézésre érkeztek. Az államvizsga óta nem találkoztunk Vikivel (Olaszországban élnek), úgyhogy volt miről beszélni. Közben sétáltunk és megvacsiztunk. Fickókák jól viselkedtek, vittünk magunkkal távcsöveket, fényképezőgépet, úgyhogy elszórakoztatták magukat és minket is. Szerdán pedig állatkerteztünk. Az indulást megelőzte egy kiadós Beni hiszti. Fejébe vette, hogy a 1,5 m hosszú rongy kígyóját magával hozza, mert meg kell mutatnia a zsiráfnak. Hogy miért pont a zsiráfnak???? Nem tudom, de őszintén szólva nem is érdekelt, mert minél hamarabb el szerettem volna indulni. Én persze tiltakoztam, annyi engedélyt tettem, hogy az autóig lehozhatja, de az állatkertbe nem hozhatja be, mert NEM VAGYOK HAJLANDÓ CIPELNI! Fél órán keresztül legalább tartott az őrület, magára tekerte a kígyót, mutatva hogy így fogja hozni. Közben Dani felöltözött és Beni pizsamában kiabált már én is kiabáltam és végül úgy döntöttem, hogy Beni nélkül megyünk. Danika közben bevetette diplomáciai képességeit és próbálta rábeszélni fafejű tesvérét, hogy hozzon magával valami kisebb állatot, ami belefér az oroszlános táskájába. Egyszer csak abbahagyta a bőgést, mintha elfújta volna a szél a potyogó könnyeket, és közölte, hogy akkor elhozza a fényképezőgépét. Majd szépen felöltözött és elindult az ajtó felé, én meg csak álltam ott és azon gondolkodtam, hogy döntsek magamba egy egész csomag magneB6-t, vagy sem. Pár szemet be kellett volna kapkodnom, mert félúton a Beni oldalán levő hátsó ablak egyszerűen megadta magát és elkezdett lecsúszni. ÓÓÓ NEEEEEEE!!!! Már így is késésben vagyunk és egyébként is most mit csináljak? Felhívtam Petit és ahogy sejtettem irány a szervíz. Nagy mázlim van, mert közel hozzánk van egy NH Car és totálisan véletlenül kiderült, hogy az egyik srác beszél picit magyarul. Visszafordultunk. Szerencsére ideiglenesen meg tudta javítani és így végre ismét elindulhattunk a ZOO-ba. Úgy döntöttem, hogy kisvonattal feldöcögünk a dombtetőre és onnan sétálunk vissza és a végén elkanyarodunk a kecskékhez. Az etetést nem lehet kihagyni! Kellemes délután volt, az állatkert nagyon jó hely, végre láttuk az orángutánt és a jeges macik is tündériek voltak. Peti aznap este focizott, vacsi után kértem a fiúkat, hogy a szobájukban legalább akkora rendet tegyenek, hogy az ágyukig el lehessen jutni. Meglepetésemre bevonultak a szobába és csak a játékok puffanását hallottam, ahogy a műanyag dobozokban landolnak. Egy idő múlva jönnek ki, fülig ér a szájuk és mondják, hogy meglepetést "csináltak" nekem. Happy birthday-t énekelve behúztak a szóbába és csodák csodája az összes játékot elpakolták, sőőőőőőőtttttt még az ágyukat is előkészítették a lefekvéshez. Na több se kellett anyai szívemnek egyből csordultig telt imádattal és magamban megállapítottam, hogy megint "nőttek" változtak a fiúk. Ez is olyan dolg amit eddig nem csináltak, ahogy az is, hogy már nem kell őket öltöztetni. Este kikészítem a pizsit, vagy reggel a ruhájukat és egyedül felveszik. Igaz, hogy első nap az oviba Danika elfelejtett alsónadrágot húzni én is csak utólag vettem észre, mikor az ágy mellett megtaláltam a naciját. Kérdeztem, hogy nem hiányzott? Mondta, hogy első pisilésnél kereste, de kényelmes volt a nadrág így is.....

Beach boys

Így hívják a fiúkat az oviban, miután a 2 hónapos szünet után meglátták őket. Elfogulatlan anyaként mondhatom valóban szuperül néztek-néznek ki, lebarnulva, kiszőkülve. Pedig az idei nyáron az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk és csupán töredékét tudtuk a strandon tölteni annak az időnek amit szerettem volna. Az első nap az oviban picit rázósan indult, gyakran elhangzott a "nem akarok oviba menni kijelentés", de aztán a beígért jutalom nyalókáért cserébe (amit persze már reggel oviba menet meg kellett vásárolni, de szigorúan tilos volt megenni) nyugodtan elértük az ovi kapuját. Ott aztán Benike meggondolta magát és irányt változtatott, de szerencsére egy az ovi korlátján lógó autós szőnyeggel és egy hatalmas színes WELCOME TO JINGLE BELLS felirattal sikerült elterelnem a figyelmét. Nagy szeretettel fogadtak minket, van egy új óvóbácsi Xavier (kanadai), de ott voltak a régiek is. David egyből felapta a fiúkat, pörgette-forgatta őket ment a sikongatás. Délután Danika közölte, hogy holnap még hamarabb menjünk, mert akkor többet tud játszani. Ma semmi gondunk nem volt az indulással, de amikor oadaértünk egy új kislány már pityergett az ajtóban. A következő pillanatban az egyik japán kislány szaladt sírva anyukája után, mi még mindig nyugodtan vettük fel a váltócipőt, helyére tettük a táskákat, a kisebb könyvtárat amit hoznunk kellett és Dani még lelkesen kért, hogy kérdezzem meg Davidet ma fognak e teniszezni, mert ő azt imádja. Aztán a szoba ajtajánál eltörött a mécses, Dani kezdte és olyan erővel kapaszkodott belém, hogy alig tudtam "átgyömöszölni" David karjaiba, akinek a szemén láttam, hogy nem akarja elhinni amit lát. Márk a másik óvóbácsi kezében ott csüngött a még mindig sírdogáló új kislány, a japán lányzó már többé kevésbé megynugodott....Dani rúg kapált ki akart szabadulni és kiabált, hogy még egy puszit akar adni én közben lehajoltam Benihez akinek a száján már láttam, hogy ajjjjjaajjjjjj itt is baj lesz és ahogy kiegyenesedtem Dani elkapta a hajamat, szó szerint belecsimpaszkodott és el nem endgedte volna. Elég "vicces" jelenet volt, valószínű ha nem velünk történik még jót is mosolygok magamban...David segítségével kiszabadultam és abban a pillanatban Beni elindult a kijárat felé, kiszaladt az udvarra én utána, és még annyit hallottam, hogy David elkiabálja magát Mark Come On!!!! Beni közben már az utcán volt, a parkban ülő két idős hölgy szájtátva bámulta a jelenetet. Úgy futott mint egy nyúl, de sikerült utolérnem és próbáltam felemelni, ő pedig próbált meglógni. Ekkor megjelent David aki a vállára kapta rúg kapáló, ordító fiamat és eltűnt vele az ovi felé. Még hallottam a kiabálását.......Úristen, ez meg mi volt!!!!????? Dermedten álltam ott mikor Rómeó anyukája veregette meg a vállamat és megbeszéltük, hogyha a fiúk nem hallották és látták volna a két másik gyerkőcöt sírni valószínű eszükbe sem jut az egész, másrészről pedig a 2 hónap hosszú idő....Kíváncsi vagyok délután mi lesz......a hétfő reggelre még nem merek és akarok gondolni......