Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. szeptember 13., kedd

Mosolygós nap

ami egy hatalmas hisztivel indult, úgy, hogy zengett tőlünk az utca és egészen a villamos megállóig tartott, mert ott egyszer csak találtunk a földön egy kutyás matricát.......Mai családi színházunknak Dani volt a főszereplője, aki 11 óra alvás után képtelen volt megérteni, hogy a sarokról már nem fogunk visszamenni a lakás 3.emeletére a Zsuzskáért (babája). Nem és nem, ezerszer elmondtam már nekik, hogy a sok felesleges ténykedés helyett pl sámfával ütögetik a levegőbe a lufikat inkább gondolják végig, hogy mit akarnak hozni és pakolják be a kis hátizsákjukba. Tulajdonképpen kérésem egy része teljesült és még vidáman mindkettő elrámolta a pom-ponos csokikat, és a szőlőcukrokat, ja és Benike valami képeslapokat is, hogy bevigyék az oviba a barátaiknak. Eddig minden rendben is volt, de amikor Beni elkezdte bezacskózni a legót azért közbe szóltam, hogy azt talán mégse kellene.... Szóval Daninál egyszer csak az utca sarkon ütött be a krachhhh és ismét megállapítottam milyen kínos egy néma utcán egy bömbölő gyerekkel végig menni. Láttam magam előtt a kíváncsi tekinteteket, ahogy kikukucskálnak a függöny résein....Aztán a villamoson normalizálódott a helyzet, mind a ketten az ölemben kuporogtak, a hüppögő Dani és a dumáló Beni én pedig igyekeztem táncot járó idegeimet lecsillapítani. Az oviban megbeszéltük Lisával, hogy a snack time után megkínálhatják a többieket és nagy pusziszkodások, integetések után elváltunk. Valószínű, hogy az volt az oka Daninál ennek a kitörésnek, hogy miután 4 napot egyfolytában együtt voltunk túl sok kedve nem volt az ovihoz. Próbáltam tőle kérdezni, de annyira felhergelte magát, hogy nem lehetett vele beszélni... Igyekeztem magam túltenni a történteken és a nap további teendőire koncentrálni, bevásárlás, főzés, rendrakás. Lopva eljátszottam a gondolattal milyen jó lenne kimenni a Ladronkára és felcsatolni a görkorit, de aztán bokros teeendőim inkább haza szólítottak....Egyébként is kettőre mentem körmöshöz (mint egy luxusfeleség Peti már csak így hív, de nincs teljes egyetértés közöttünk a szó jelentését tekintve, sőt meglehetősen eltérőek az elképzeléseink), ahova holnap mehetek vissza egy kis korrekcióra, mert Benike az esti fürdéskor mindenáron darabjaira akart szedetni velem egy műanyag kutyát, aminek az lett az eredménye, hogy a feszegetés következtében két körmöm végéről is lepattogzott a lakk, na szuper. Mutattam neki, hogy tessék mi történt velem, nagy lazán közölte, hogy Ő inkább késsel csinálta volna..........Ennyit a részvétről.... De visszatérve a délutánhoz, négyre mentem értük az oviba, ahol Benike hozta a formáját. Begyűjtötték az aznapi jutalommatricájukat és beragasztották kis füzetükbe mikor meglátta, hogy Daninak több matricája van. Elkezdett visítani, hogy neki is kell még és kérjek neki. Mondtam, hogy nem, egy nap csak egy jár ha annyira szeretne menjen oda Angelahoz és kérjen még. Sírva rácsimpaszkodott a lábamra, nem akart elengedni, de nem engedtem, kisebb bírkózás után kimentem Danival az udvarra. Egyszer csak nem hallok semmit, vissza osontam az ajtóhoz és látom, hogy Beni törlgeti a könnyeit, majd elindul Angela szobája felé és megkérdezi angolul, hogy kaphat e még egyet...Persze kapott....A játszótéren is hallották a fiamat és Max anyukája biztosított róla, hogy öt évesen már könnyebb lesz....Szaván fogom...Keveset még játszottak a gyerekek aztán elindultunk a villamos felé. Két hétig nincs autóm, mert szervízben van, de vészhelyzet esetén Petié ott áll a garázsban, mivel Ő sincs itthon. Ezen a héten Isztambulban, jövő héten Moszkvában lesz, de elhatároztam, hogy tényleg csak SOS esetén használom a kocsit. Gyönyörű idő volt ma is, így kérdeztem a fiúkat, hogy nincs e kedvük a királyi kerten keresztül egy megállót sétálni. Ezt imádom Prágában, hogy az orrod előtt hevernek a programlehetőségek...Kiderült, hogy Maxek is erre jönnek, így együtt gyalogoltunk, illetve a fiúk rohangáltak. Sőt Max anyukája mondta, hogy ők elmennek az Aranyművesek utcájába, mert hat után ingyen végig lehet sétálni és pár üzlet még nyitva van. Miért ne? Irány a Vár!!! A gyerekek nagyon élvezték és tök jó volt, mert mosolyogós emberekkel találkoztunk. Vigyorgott a rendőrbácsi a kerítés mögött, a bodegában őrt álló katona (pedig neki nem lehetne), a biztonsági őr akinek a fiúk gesztenyét ajándékoztak. És vigyorogtak a villamoson is hazafelé, Dani bohóckodott még egy ici-pici kis autót is kapott ajándékba. A királyi kertben egy turista versenyt futott a fiúkkal akik hatalmasakat kacagtak. Éljen a sok pozitív energia!!!!! Akik jártak már nálunk tudják, hogy a villamostól hazafelé egy jó kis kaptatót kell megmászni. Hisztiket, lábzsibbadásokat, fáradtságot elkerülendő kitaláltam, hogy játszuk azt, hogy hegyet mászunk. Eddig megmásztuk a Mont Everestet és a Kilimanjarot, van 3 tábor helyünk ahol sátrat verünk, teát iszunk, pihenünk és a csúcson pedig kitűzzük a győzelmi zászlót!! Működik!!!!!!

1 megjegyzés: