Csak úgy, minden cél nélkül indultunk el itthonról. Gyönyörűen sütött a nap, bár a levegő már jóval hidegebb mint a múlt héten, így jól felöltöztettem a fiúkat is.
Először felsétáltunk a Stadionhoz, útközben gazdagabbak lettünk 4-5 tégladarabbal, két hatalmas faággal és a gyerkőcök nagy lelkesedéssel azt is kipróbálták mennyire csúszik a befagyott pocsolya és mekkorát lehet rajta esni....
Mivel nem találtam azt az utcát amiről azt hittem, hogy erre lesz, kitaláltam, hogy szálljunk fel a buszra és azzal menjünk le a hegyről. Végül egészen a végállomásig Dejvickaig utaztunk, mert eszembe jutott, hogy itt van egy kisebb karácsonyi vásár. Mint utóbb kiderült csak volt, mert a sátraknak hűlt helyét találtuk és egy perc gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy metróra szállunk és célba veszünk egy másik teret. Fiúknak nagyon tetszett, mert 7 megállót mentünk, de mikor kiléptünk az aluljáróból megállapítottuk, hogy ez sem az a hangulatos vásár amire számítottunk. Azért megvettük az elmaradhatatlan kürtös kalácsot és picit nézegettünk, majd most a villamos következet, hogy elzötyögtünk az I.P. Pavlovara, ahol aztán átszállhatunk 22-es re. Ahogy leszálltunk a viliről és picit gyalogoltunk balra nézve egy hatalmas karácsonyfát vettünk észre. Gyorsan célba vettük és így érkeztünk meg a Namesti Miru-ra, ahol már hamisítatlan karácsonyi hangulat fogadott bennünket. Ittunk teát, ettünk kolbászt, sőt még a templomba is bementünk és meghallgattuk a mise végét.
Jól elfáradva szálltunk fel a 22-es villamosunkra (ami persze itt is megáll).
Ezt élvezem Prágában, hogy anélkül, hogy "órákat" utaznál mindig találhatsz valam újat, valami szépet, amire rá tudsz csodálkozni és örömmel tölt el a látványa!!
Először felsétáltunk a Stadionhoz, útközben gazdagabbak lettünk 4-5 tégladarabbal, két hatalmas faággal és a gyerkőcök nagy lelkesedéssel azt is kipróbálták mennyire csúszik a befagyott pocsolya és mekkorát lehet rajta esni....
Mivel nem találtam azt az utcát amiről azt hittem, hogy erre lesz, kitaláltam, hogy szálljunk fel a buszra és azzal menjünk le a hegyről. Végül egészen a végállomásig Dejvickaig utaztunk, mert eszembe jutott, hogy itt van egy kisebb karácsonyi vásár. Mint utóbb kiderült csak volt, mert a sátraknak hűlt helyét találtuk és egy perc gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy metróra szállunk és célba veszünk egy másik teret. Fiúknak nagyon tetszett, mert 7 megállót mentünk, de mikor kiléptünk az aluljáróból megállapítottuk, hogy ez sem az a hangulatos vásár amire számítottunk. Azért megvettük az elmaradhatatlan kürtös kalácsot és picit nézegettünk, majd most a villamos következet, hogy elzötyögtünk az I.P. Pavlovara, ahol aztán átszállhatunk 22-es re. Ahogy leszálltunk a viliről és picit gyalogoltunk balra nézve egy hatalmas karácsonyfát vettünk észre. Gyorsan célba vettük és így érkeztünk meg a Namesti Miru-ra, ahol már hamisítatlan karácsonyi hangulat fogadott bennünket. Ittunk teát, ettünk kolbászt, sőt még a templomba is bementünk és meghallgattuk a mise végét.
Jól elfáradva szálltunk fel a 22-es villamosunkra (ami persze itt is megáll).
Ezt élvezem Prágában, hogy anélkül, hogy "órákat" utaznál mindig találhatsz valam újat, valami szépet, amire rá tudsz csodálkozni és örömmel tölt el a látványa!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése