Stadtrundfahrt....

Pénteken kora délután megérkeztek Anyuék és Orsiék. Már nagyon vártuk Őket! Együtt mentünk a fiúkért az oviba, hatalmas volt az öröm mikor meglátták, hogy kísérettel érkezem. Mivel minden percet szerettem volna kihasználni, egyből átkalauzoltam őket a szemközti parkba, hogy gyönyörködhessenek kilátásban, majd a Königsgardenen keresztül elindultunk hazafelé.
Vacsi (természetesen knédlis) után következett Anyu-Apu szülinapja.
Szép kerek szám, a hatvanas díszelgett közös szülinapi tortájukon. Beni&Dani persze lelkesen segítettek elfújni a gyertyákat.
Anyuék nálunk aludtak, Orsiék helyhiány miatt egy közeli szállodában.
Másnap délelőtt kezdődött az igazi városnézés, Vencel tér, Füst torony, Orloj, Károly híd, majd a Vár mellett haladva felkapaszkodtunk a Strahovi kastélyhoz és végül lógó nyelvvel hazaértünk. Legalább 30 fok volt, de lehet, hogy több, szóval kellemes sétálós idő....
Este kimenőt kaptunk, elmentünk Orsiékkal vacsorázni. Találtunk egy igazi cseh éttermet, az étlapon szerpeltek a hagyományos knédlis fogások.
Mindenki degeszre "zabálta" magát. Dehát kellett az energia a következő naphoz!!! Vasárnap előző napi végállomásunktól indultunk. Gyorsan elértük a Loreto-t és tovább sétáltunk a Vár felé. Pont délre értünk oda, így láttuk az őrségváltást, bár a fiúkat inkább korgó gyomruk foglalkoztatta. Gyors hamburgerezés után körbe sétáltuk a Székesegyházat és a túloldalon azon dilemmáztam melyik "utat" válasszuk lefelé. Mivel szerettem volna megmutatni a Wallenstein parkot amit múltkor Petiékkel felfedeztünk, ezért egy eddig még ki nem próbált irányba indultunk. Így jutottunk el a Kolowrat-Cernin kertbe. Ez egy lenyűgöző lépcsőzetes palotakert, tele pihenőkkel, rózsalugassal, levendulával.
Mindig meglepődök, hogy mennyi új látnivalóval találkozom, holott már számtalanszor voltam a Várban és indultam el lefelé. Ha jól számolom ez volt a harmadik út és még biztosan tudok egyet amerre nem jártam....
Hogyan nézünk várost, ha először járunk ott? Meglátjuk a "nagy", monumentális "dolgokat" egy templomot, egy várat, egy házat, egy hidat stb.
Most tapasztalom, hogy mi a különleges abban ha megadatik, hogy egy ilyen pezsgő, érdekes, történelmi örökségekben gazdag kis ékszerdobozban többször sétálhatok.
Felfedezhetem a kisebb "ínyencségeket" is, melyek felett egy 2 napos rohanás során elsiklanánk. Egy díszes kaput, ijesztő vízköpőt, vicces biciklit, óriás széket, cirádás kandellábert, hangulatos udvart, díszes homlokzatot, zeg-zugos macskaköves utcákat stb... Számomra ez az ami igazán érdekes és megadja a "savát-borsát" az összképnek.
Ma is nagyon meleg volt, a park után tikkadtan szálltunk fel a hazafelé tartó 22-es villamosra. Útközben egy étteremben megebédeltünk és Anyuék a Fiúkkal elindultak a Strahovi kastély felé, ahol tegnap még gyerekprogramok voltak.
A fiúk hallani sem akartak a hazamenetelről.
Elkísértem Orsiékat a lakásig és gyors pakolás után már búcsút is intettek, indultak haza...
Peti már korábban leszakadt a csoporttól, otthon pihengetett, én pedig visszaindultam Anyuékért. Mivel a megbeszélt helyen nem találtam őket felhívtam Aput és kiderült, hogy a Fiúk felkalauzolták őket a TV toronyhoz. Na persze nem a torony volt a lényeg, hanem a mögötte levő játszótér!
Miközben kaptattam hegynek felfelé azon gondolkodtam, hogy vajon normális, hogy két négy éves gyerek egész napos gyaloglás után még képes "megmászni" egy hegyet, majd a játszótéren ugrálni-lógni-kapaszkodni stb...
Végre felértem és jól sejtettem kitalálták, hogy Lanovkával jöjjünk le. Tulajdonképpen nem volt ellene kifogásom, mert közel van a 22-es megállója és így könnyen hazajutunk. A villamoson már majdnem elaludtak és a kaptatón felfelé már úgy kellett tolni a feneküket, de összességében le a kalappal a gyerekek előtt nagyon jól bírták!!! a két napos trappolást.