Kedden Peti elutazott Dubaiba, de megérkezett Anyu. Fiúkkal ovi után kimentünk elé a Florence pályaudvarra, nagy volt az öröm. Beni olyan hangosan és lelkesen mesélt, hogy egy marcona bácsi a villamoson többször hátrafordult és folyamatosan ingatta a fejét. Csütörtök munkaszüneti nap volt, elmentünk az Állatkertbe. Sajnos most nem nyújtott akkora élményt. A tigrisek be voltak zárva, a gorillákat éppen elvitték enni, a kecskéknél leszerelték az öt koronával működő kaja adagolót, pedig Dani külön hozta a pénzecskéit és nem tudtam megvenni a beígért sültkrumplit sem, mert minden bezárt 16.oo-kor. De azért egy jót levegőztünk, sétáltunk, bújócskáztunk. Szombaton pedig hivatalosak voltunk az első itteni szülinapi zsúrra!!! Nagyon örültem, hogy meghívták a fiúkat, egy ilyen alkalom jó lehetőség nekünk is, hogy ismerkedjünk, kapcsolatokat "építsünk". Az ünnepelt, Romeo most lett 4 éves! Milyen más mint a fiúk!!! Kérdeztem a srácokat mit vigyünk ajándékba, Benike mondta, hogy Romeo inkább a lányosabb játékokat szereti, lányosan játszik. Valóban a zsúron valakitől egy hatalmas szőke hosszú hajú, nagyon ronda lila ruhába öltöztetett babát kapott ajándékba. Petivel nagy szemeket meresztettünk! Mindenki nagyon kedves volt és igazán jó hangulatban, nyugodtan telt el az a pár óra. Csupán egy problémánk volt, hogy Petivel majd "megfagytunk", míg a "helyiek" mezítláb nyomták, addig mi felváltva emelgettük a lábainkat és egy jó meleg papucsról álmodoztunk. Készülhettünk volna erre, de totálisan kiment a fejükből, hogy cseppet más a hőháztartásunk. Elég nemzetközi volt a társaság, rólunk először azt hitték franciák vagyunk, a japán apuka egyedül érkezett kislányával, felesége nem jött, mert nem beszél angolul. Petivel megbeszélték, hogy elmegyünk együtt sushizni, nekem először fura volt a közvetlensége, azt hittem távolságtartóbb, de rengeteget kérdezgetett Magyarországról, a fiúkról, a természetükről stb...Andrea, fiúk másik óvodástársának anyukája azerbajdzsáni, apukája félig indiai, de apukájának a kerezstapja magyar. Micsoda Mischung! Az anyuka világosított fel, hogy bizony októberben be kell adni a fiúk jelentkezési lapját a választott suliba, ha azt szeretnénk, hogy rá egy évre felvegyék őket! Hoppp, hopppp nincs is sok időnk!! Romeo anyukája kialakított a gyerekeknek egy kézművessarkot, lehetett maszkot készíteni, festeni, krumplival nyomdázni, gyurmázni. Nagyon élvezték és lekötötte őket. Mi csak pislogtunk Petivel, hogy a fiúk hogyan kommunikálnak, milyen ügyesen használják az angolt.
A délután fénypontjaként megérkezett a nagymama receptje alapján készített torta, bár a fiúk nem sokat ettek belőle, főleg miután Beni Ryokával megevett egy tál chipset (ünnepnep) és a fiaim elpusztították az összes paradicsomot, paprikát és uborkát. Majd még egy vicces feladat következett, ki tudja marshmelonból a legmagasabb tornyot felépíteni. Mindenki nagyon ügyes volt, és a győztesek megérdemelt jutalmaként belakmározhatták az összes színes cukorkát. A fiaim széles vigyorral tömték magukba, akkor már 100%-ig biztos voltam abban, hogy ma már nem kell vacsorát csinálni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése