Hétvége

Pénteken este miután a fiúk lefeküdtek, Peti elment bulizni, én is lassan ágyba bújtam. Éjfélkor Dani egyszer csak kiabált, hogy Anya hánytam! Futottam be a szobába és szaladtam vele a fürdőbe, de addigra már túl volt a nehezén. Gyorsan levetkőztettem, lemosdattam és befektettem az ágyunkba, szerncsére ivott pár kortyot, mellé tettem egy lavórt és neki láttam a szoba "takarításának". Szerencsére Benike végig durmolta az egész "akciót".
Mire mellé feküdtem Dani már ismét aludt. Minden mozdulatára felébredtem, mert nem tudtam rosszul van e, vagy csak mozgolódik. Aztán úgy három körül szegény ismét hányt, de nagyon derekasan viselte és elfogadta a vízet is, sőt bevette a drugs immunt is!!! Ismét vetkőzés, öltözés, majd áttelepítettem Apa oldalára, ahol gyorsan álomba merült. A fürdőben reggelre halomban állt a szennyes és eszembe jutott, mikor nyolc hónaposan elkaptak egy durva vírust milyen álapotok uralkodtak lakásunkban. Emlékszem az a két hét felért egy rémálommal.....De a lényeg, hogy Daninak másnap már semmi baja nem volt, evett-ivott, sőt mivel ragyogóan sütött a nap még egy jó nagyot sétáltunk is. Felgyalogoltunk a TV toronyhoz, ott jót játszottak a játszótéren, majd Lanovkával leereszkedtünk a domboldalon és a 22-el hazavillamosoztunk.

Vasárnap ellátogattunk a Hiltonban megrendezett jótékonysági karácsonyi vásárra, ahol sok-sok ország képviselte magát (zárójelben hozzáteszem, hogy Magyarország nem, nem tudom miért??!!!), a megszokott résztvevők mellett Szaud Arábia, Irak, Izrael, Marokkó, Algéria, Korea stb...Mindenki hozta, amit a szponzoroktól kapott, illetve néhány speciális helyi ételt, italt, ruhaneműt, ékszert, ajándéktárgyat stb kínált a standján. Én a legviccesebbnek Koreát találtam, ahol DVD lejátszót is lehett vásárolni...Sok volt az érdeklődő, a fiúkkal nehéz volt odafurakodni az asztalokhoz, de azért nézegettünk és a végén természetesen kikötöttünk az első emeleten kialakított játszóházban, ahol 3 órát töltöttünk.
Egy újonnan megnyitott angol ovi szervezte, jó volt hallani, hogy a fiúk nem ijednek meg az idegen környezetben és használják az angol nyelvet. Jó érzés volt, hogy a magic show alatt ott ülő gyerkőcökkel megértik egymást, értik, ha hozzájuk szólnak, reagálnak és mindezt angolul. Petivel morgolódunk az ovi ára miatt, de ilyenkor bebizonyosodik, hogy megéri az áldozatot, mert úgy látom, hogy a korai nyelvtanulással és ennek használatával nagyon nagy mértékű magabiztosságot is magukra szednek. Sokat gondolkdunk a folytatáson, hogy milyen iskolába menjenek és elkezdtünk utána nézni a lehetőségeknek. Az angol, amerikai iskolák árai elég magasak kb 5-6 millió forintra jön ki évente, két gyerkőcre, attól függ melyiket választja az ember. Beszélgettem követségiekkel és mint kiderült minden gyerek magán suliba, vagy oviba jár, persze a magyar állam fizeti a tandíjat. Van olyan család ahol már a harmadik gyerek kezdi az ovit, a másik kettő már középiskolás, érdekes lenne kiszámolni mennyibe került eddig a taníttatásuk...
Nem irigykedem, de nem értem, hogy ez miért természetes...
Hazafelé a villamoson Beni már mondogatta, hogy fáj a hasa, de szerencsére kibírta és otthon lett rosszul. Megismétlődött ugyanaz mint Danival, de csak egyszer és utána mintha túl is lett volna rajta. Ivott, evett száraz kukorica rudat, rosszalkodott, majd egyszer csak elaludt a nappaliban. Az éjszaka teljesen nyugodtan telt.