Pénteken (nov 4.) ovi után Beninek még sétálni támadt kedve és mondta, hogy menjünk át a szemben található parkba (Letná). Ryókáék is csatlakoztak hozzánk. Ahogy átértünk a fiúknál bekattant valami és egymásnak estek, rohangáltak, kiabáltak, ráncigálták, ledöntötték egymást a fűbe, verekedtek stb..Egy ideig nem szóltam, gondoltam kiengedik a fáradt gőzt, de aztán elkezdett zavarni a viselkedésük. Kicsit hülyén jött ki, mert pont mikor a fiaim ilyen extrán magukon kívül viselkedtek próbáltam meghívni Ryókáékat vendégségbe. Aztán nem lett belőle semmi, mert az Anyuka nem értette, hogy mit akarok. Pedig próbáltam több irányból is megközelíteni a témát, de sajnos nem fogta fel...ennyire azért nem beszélek rosszul angolul...
Közben elszabadult a pokol, már sárral dobálták egymást, aztán Dani írdatlan hisztériába kezdett, hogy ne erre menjünk hanem arra. Fetrengett a földön, én őrült kellemetlenül éreztem magamat a másik Anyuka előtt, bosszantott a tehetetlenségem....végül sikerült elterelni a figyelmét és elindulhattunk visszafelé. A vérnyomásom az egekben járt mire végre visszaértünk az autóhoz. Nagy dirrel durral bezsuppoltam őket, kezükbe nyomtam egy-egy almát és némasági fogadalmat tettem.....
Otthon aztán azt vettem észre, hogy mind a ketten mélyen alszanak, az almák félig megrágva a padlón hevernek. Az úton fura volt a nagy csend, de fogadalmamnak megfelelően nem kezdeményeztem beszélgetést. Na most mi legyen? Még csak öt óra pár perc volt, mivel bevásárlásból mentem értük az autó tele kajával és alvó gyerekekkel...Próbáltam őket felébreszteni, de nem sikerült, úgyhogy egyesével felcipeltem és az ágyukban levetkőztettem őket. Teljesen kiütve aludtak, aludtak és aludtak...egészen reggel fél háromig. Akkor felébredtek egyszerre mind a ketten...Tartottam ettől a lehetőségtől..Csináltam nekik kakaót aztán Peti beparancsolta őket az ágyunkba és egy óra agonizálás után vissszaaludtak. Reggel negyed hétkor keltek ismét.....
Mindenkire rányomta bélyegét az éjszaka, na meg hogy egész szombaton lógott az eső lába és szürkeségbe borult minden. Eszembe jutott Bartos Erika egyik címe Csináljunk semmit, ezt követtük mi is. A nappaliban kihúztuk az ágyat és az egész napot ott töltöttük. Petivel felváltva még aludtunk is délután. Fiúk néha legoztak, vonatoztak, rajzoltak, vagy mesét néztünk és többször megjegyeztük azért csak egy rövid séta kedvéért ki kellene mozdulni..Lassan besötétedett és a sétából nem lett semmi, totális láblógatással töltöttünk el egy egész napot a fiúkkal teljes egyetértésben!!! Őszintén, nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára!!! De jól esett!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése