Péntek, szombat, vasárnap

A fiúknak, mivel csak négy napot mennek oviba 3 napos hétvégéjük van. Igyekszem már péntekre kitalálni valami jó kis programot, bár Prágában az a jó, hogy ha csak cél nélkül sétálgatsz a városban, akkor is rengeteg élményben van részed. Mivel az idő nem volt tökéletes, úgy döntöttem, hogy bevillamosozunk a centrumba és megnézzük a Lego múzeumot. Sejtettem, hogy ezzel nem lehet mellényúlni és igazam lett. Beni&Dani élvezettel nézegették a kész remekműveket, de a legjobban a játszóház tetszett nekik ahol saját maguk építhettek. Persze a rengeteg lego mellett azért sikerült egymás torkának ugrani, mikor hírtelen mindketten a vonattal akartak játszani. Ezen abszolút nem lepődtem meg és azon sem, hogy amikor az összepakolásról volt szó Beninek annyira elzsibbadt a lába, hogy képtelen volt használni és csak fetrengett a koszos földön. Hírtelen oly mértékű fáradtság tört rá, hogy azonnal haza akart menni aludni az ágyikójában. De mikor meghallotta a varázsszót kürtöskalács, egy szempillantás alatt elillant minden probléma és vígan gyalogolt velünk.
Egy percre megálltunk az Orlojnál integetni, majd a következő pillanatban már sorban álltunk a friss kalácsért. Lesétáltunk a Károly hídig, majd átsétáltunk rajta, minden árust, rajzmestert szemügyre vettünk, hallgattunk utcazenészeket. Mivel a memóriájuk kifogástalan, emlékeztek arra, hogy a híd lábánál van egy nagy játszótér (Kampapark), úgyhogy nem úsztam meg, nyíl egyenesen oda tartottunk. Nem vagyok egy parázós típus, de itt van egy olyan mászóka amit még kicsit soknak érzek a fiúknak persze nekik ez a kedvencük (kihívás).
Nem tudom hányszor másztak végig rajta, de egy percre sem ülhettem le, mert hol az egyik állt a tetején, hol a másik én meg alattuk és azon gondolkodtam, mi van akkor, ha egyszerre esnek…
Egyszer csak Beni közölte, hogy azonnal kakilnia kell, Dani éppen a csúcs felé tartott. Kértem, hogy várjon egy picit, naná, hogy az lehetetlen, elindult a kijárat felé és kiment a kapun. Kiabáltam, hogy álljon meg, Daninak meg könyörögtem, hogy siessen. Végre Dani lemászott, persze nem volt hajlandó utánam jönni, a lelkére kötöttem, hogy nem indul el megint felfelé és rohantam a másik után. Benike ott állt a játszótér kapujában letolt gatyával, szorongatta a kukacát és pucér fenekét mutogatta az arra járóknak. Felkeltette a hídon ácsorgók figyelmét, úgyhogy kaptunk néhány bíztató szót és tapsot.
Szépen lekakilta a Károly híd lábát….Igyekeztem eltüntetni a nyomokat és akkor látom, hogy Dani elindult felfelé a mászókán, ordítottam, hogy azonnal álljon meg és mint ilyen esetekben mindig rábíztam magam a sorsra és rohantam vissza. Szerencsére Daninak volt annyi esze és megállt félúton, közben Beni eltűnt a másik irányba…Fél óra múlva kértem, hogy induljunk haza, majd miután a leges, leges, leges, leges legutolsó mászás is megtörtént végre a hátunk mögött hagytuk a játszóteret és megcéloztuk a villamosmegállót. Irány haza, reggel tízkor elindultunk és este hatkor hazaértünk, jó kis túra volt!!!
Petivel közös programot terveztünk estére, de sajnos nem jött össze…Ez lett volna az első vacsoránk Prágában. Ica telefonált, hogy elkapott valami vírusos nyavalyát hányás, hasmenés, már jobban van, tudna jönni, de most mi legyen…Lemondtam, főleg, hogy Peti a héten nincs is itthon, nem lenne jó bármit is elkapni…
Viszont szombat délelőttre kimenőt kaptam. Elmentem egy ékszerkészítő tanfolyamra, ami nagyon tetszett. Jó volt a hangulat és mindenki nagyon szépet készített.
Peti addig a pályaudvaron csodálta a vonatokat a gyerkőcökkel, ők lelkesen fényképeztek a gépükkel, majd felvettek engem is és elmentünk ebédelni. Az Árkádban (itt most voltunk először) pont golf napok voltak, a fiúk is jelentkeztek egy kis golfozásra. A sikeres „gurítások”, na meg a bátorság elismeréseként, hogy ki mertek állni a színpadra járt egy-egy ajándék. Persze mást és mást választottak és utána hazáig folyt az egyezkedés, hogy ki mikor mivel fog játszani..
A vasárnapunk pizsomásra sikeredett, Peti játszott a fiúkkal, előkerültek a rég elfelejtett játékok..én pedig pakolgattam, mostam stb..Ebéd után terveztük, hogy csinálunk valamit, de a fiúk is fáradtak voltak, úgyhogy inkább családi alvás következett. Négy órakor alig tudtam őket kirugdosni az ágyból, gyorsan felöltöztünk és elindultunk Petinek cipőt venni. Sajnos nem jártunk sikerrel, de a fiúk jót ugráltak egy ötletes játszósarokban. Projektorral világítottak le mindenféle alakot, formát, amikre rá lehetett ugrani…Jó móka volt, jól ki is izzadtak…(képen)