Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. március 1., kedd

Első nap az óvodában







A fiúk reggel aludtak, mint a bunda! Most mikor kellett volna nem kukorékoltak hajnalok hajnalán, hanem úgy kellett őket „kirugdosni” az ágyból. Négyünk közül én voltam a legizgatottabb, Peti többször megjegyezte: kicsit feszült vagy Drágám…Emlékszem mikor Biatorbágyon mentek először oviba, akkor is volt bennem egy drukk hát most ugyanezt éreztem. A készülődés simán zajlott, még este mind a ketten kiválasztották a csinos inget maguknak a többit rám bízták. Gyors reggeli (uborka pirospaprikával), fogi mosi és irány az OVI. Mivel minden gyerkőc egy kedvencet vihet magával ezért magától érthetődően jött velünk Zsuzska és a Zsákos párna. Peti is elkísért bennünket ezért autóval mentünk, de szerintem holnap már villamosozunk. Egy-kettőre megérkeztünk, a kocsiban vidám csevegés az oviról sehol egy nyafi, egy anya mikor jössz értünk?..
Az oviban egy kedves ovóbácsi (Beni szerint ovóférfi) fogadott bennünket. Szerettünk volna a vezetővel pár szót váltani, de ő még nem érkezett meg, így hát levetkőztettük a fiúkat, megnéztük a kis WC-ket, szemrevételeztük a játszó termet és a többieket.
Közben felfedeztük, hogy Beni&Dani neve is szerepel a fogasoknál, a kis dobozokon, így kiderültek a jelek is: Dani zöld oroszlán, Beni piros elefánt. Kicsit toporogtunk Petivel, mivel Angela még mindig nem ért oda, a fiúk pedig nem voltak hajlandók bemenni a terembe amíg mi ott ácsorogtunk. Döntöttünk elköszönünk és majd délután én elrendezem amit kell. Puszi puszi bye, bye és ripsz ropsz a fiaink már el is tűntek játszani…..Hoppáááááá!!!
Biztonság kedvéért reggel annyit megtanítottunk nekik, hogy angolul hogyan kell kikéredzkedni pisilni (PEE) és kakilni (POOP) hátha szükség lesz rá. Az óvó néni megnyugtatott, hogy a gyerekek nagyon találékonyak és rettentő tanulékonyak, úgyhogy nem lesz itt semmi nyelvi nehézség. Mikor odaértünk 6 cseh gyerek játszott a teremben, még vicceskedtünk is Petivel, hogy a srácok előbb megtanulnak csehül, mint angolul..
Hazafelé tartva már a kocsiban valami fura volt, aztán belépve a lakásba ez az érzés hatványozódott. Akkor rájöttem: CSEND VAN! Hallom magamat! Aztán rám tört a fáradtság. Az jutott az eszembe, hogy ilyen lehet mikor egy lufit leengednek. Egyik pillanatban még ugrál ezerrel, pörög, forog, másik pillanatban pedig egy punnyadt, löttyedt, kifacsart valami. Hát így éreztem én is magam, nem őrjöngtek mellettem a doppingszereim és leengedtem.
Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha most lefeküdnék aludni, de ezt azért túl nagy luxusnak tartottam, egyébként is világmegváltó terveim voltak: mosás, porszívózás, portörlés, rendrakás stb…Először is készítettem egy kiadós reggelit és bekapcsoltam a netet, na ebben a pillanatban elbuktam a Terveket. A porcicáink még mindig ugyanott figyelnek, senki nem hajtogatta össze a száradt ruhákat, nem mosta fel négykézláb a konyhát, nem pakolta el a gyerekjátékokat stb Viszont skypoltam, likeoltam, válaszoltam…csak azt vettem észre, hogy egy óra és mehetek a fiúkért!! (Ma csak fél napot voltak, de holnap már egész nap mennek.)
Elvillamosoztam az ovihoz és égve a kíváncsiságtól beléptem. Beni&Dani szépen játszottak a szőnyegen. Angela lelkesen újságolta, hogy egész nap vigyorogtak és milyen szuper gyerekek! Megteltem büszkeséggel! (Ismét jó nagy lufi lettem). A fiúk pedig egymás szavába vágva meséltek, mutogatták a rajzaikat.
Tetszett nekik, volt gitározás, levegőzés, homokozás, olvasás a kanapén (nincs délutáni alvás csak relax time), sőt még torta is!
Mivel ma is gyönyörű idő volt, úgy döntöttünk sétálunk még egyet. Célba vettük az ovival szemben fekvő parkot (Prágában lépten, nyomon parkokba botlasz). Hoztam zacsikat a kincseknek, hamit a piknikezéshez. De egy dologra nem gondoltam, hogy Beni majd egy fél téglát akar hazacipelni…Számon is kérte rajtam, hogy miért nem hoztam egy dobozt, vagy egy nagyobb táskát? Cipeltem Zsuzskát a kicsinek abszolút nem nevezhető párnát, a zacskókat amikbe néha belekerült valami, úgyhogy részemről szó sem lehetett még egy fél tégláról! Meg egyébként is! Papának akarta hazahozni, hogy majd Ő farag belőle angyalkát…Mikor már egyikünk sem bírta, ő azért mert nehéz volt, én azért mert elég volt, hírtelen megakadt a szemem egy odún. Bevillant az isteni szikra ide dugjuk el a téglát, itt senki nem találja meg. És bejött!! Betettük a téglát az odúba és Benike lelkesen szőtte a történetet egy szarkáról aki itt lakik és majd ő farag belőle angyalkát. Mi Danival kicsit kiegészítettük a storyt, szerepet kapott a Kis vakond is…
A villamoson aztán megszólított egy japán anyuka, hogy ugye a fiúk is a Jingle Bellsbe járnak…Kiderült, hogy a kisfia már három éve itt ovis és nagyon meg vannak elégedeve..Szuper!!!!

2 megjegyzés:

  1. Na, látod, milyen jól ment??? Imádni fogják, meglátod!
    Egyébként engem sem fizikailag fárasztanak le a lányok, hanem agyilag. Egy pillanatra sem lehet kikapcsolni. Ezért van az, hogy szellemi levegőváltozásra van szükség a pihenéshez és a feltöltődéshez, nem alvásra. Szerintem Te is feltöltődtél, hogy egy kicsit mással is foglalkozhattál, máson is agyalhattál!

    VálaszTörlés
  2. Persze, hogy nincs semmi gond, csak mi Anyukák gondoljuk így. Az ovi jó hely, Julun is azt látom, hogy mostmár várja, szeret ott lenni. Kiváncsi vagyok, hogy alakul majd a fiúknál a nyelvi kérdés? Majd meséljetek! Te tényleg pörögsz ezerrel, de ez így van jól!

    VálaszTörlés