Képek

Képek

Oldalak

Lilypie Fifth Birthday tickers

Lilypie Fifth Birthday tickers

2011. március 22., kedd

Ovi Krach


A fiúk hétfőn reggel négy bal lábbal keltek fel, nem akarnak oviba menni.
Pontosabban ez igazán indulás után bontakozott ki, mikor a villamos felé tartva fél úton Benike közölte, hogy kakilni kell és roham léptekkel elindult hazafelé. Dani persze az ellenkező irányba tartott, úgyhogy mondtam Beninek, hogy én vissza nem megyek, örülök, hogy kiléptünk az ajtón.
Javasoltam, hogy szedjük a lábunkat és beszaladunk a pékségbe. Az ötlet nem nyerte el a fiam tetszését így hatalmas könnyek közepette lerángattuk egymást a pékségig, majd berobbantunk a békésen kávézgató, croissont eszegető vendégek közé (istenem hogy irigyeltem őket) és meg sem álltunk a WC-ig. Beni nagy dirrel-durral levetkőzött, közben Dani is szólt, hogy neki is kell!!! Óh Ne!!!! !!! !!! De a csattanó elmaradt, hiába görnyedtem erőmet megfeszítve a WC csésze felett felváltva tartva 16 kilós gyerekeimet! Téves riasztás!!
Következő akciójukba közvetlenül az óvoda kapujánál kezdtek. Felváltva rohantak ki a kertből mire az egyiket visszahoztam, addigra a másiknak már nyoma sem volt.
Hisztijük röhögésbe fulladt ahogy kergettem őket (én egyáltalán nem találtam szórakoztatónak). Két anyuka mosolyogva kikerült bennünket…és végre bent voltunk az ovi épületében!! Az előadás tovább folytatódott én eltökélten vetkőztettem, öltöztettem őket és reménykedtem, hogy legalább az Egyik abbahagyja. Hiába mondtam bármit, tettem ígéreteket, beszéltem a tervezett közös programokról. Semmi eredmény, ők hisztizni akartak. Úgyhogy angolosan fogtam a táskámat és az ovó bácsira bízva két ordító csemetémet távoztam a helyszínről.
Délután kicsit félve kérdeztem, hogy milyen volt a délelőtt??? Műsoruk majdnem egy órán át tartott, mikor az egyik abbahagyta elkezdte a másik. Milyen jó, hogy ketten vannak!! De aztán utána nem volt semmi gond.
Ma reggel autóval mentünk, gondoltam kifogok rajtuk…Paulával volt találkám. Már az autóban elkezdődött a nyafogás, főleg Danika részéről, persze Benire is átragadt.
Újból kergetőztünk kicsit, aztán sikerült az ajtón belülre kerülni. Az óvó néni már várt bennünket.
Kitalálta, hogy írjak fel pár dolgot magyarul, ami megnyugtatja őket. A krokodil könnyeket hullató Dani mellett (Beni közben megnyugodott és figyelte, hogy mit is csinálunk) lejegyzeteltük először angolul, majd alá magyarul és alá fonetikusan, az alábbiakat: gyertek játszani, milyen vidám nap van ma, gyertek rajzolni, színezni, milyen jó oviba járni, anya nemsokára jön.
Üvöltő Danit és néma Benit aztán ismét a gondjaikra bíztam. Az ablakon benézve csak azt láttam és hallottam ahogy Dani vérvörös fejjel rúg kapálva az óvó néni kezében azt kiabálja Puszit Akarok Adni!! Még egy puszit akarok adni! AJJAJJ ezt nem írtuk fel, fogalmuk sincs mit ordít a fiam!!! Fura egy helyzet, de ha jó az óvó néni meg kell, hogy oldja!
Délután aztán nagy örömködések közepette ugrottak a nyakamba. Aliz (óvó néni) pedig mesélte, hogy 10 perc múlva minden OK volt. Meglepődtek a Tőle hallott magyar mondatokon….sőt a telefonjával le is fényképezte, ahogy Beni&Dani a kis asztalnál ülve teli szájjal vigyorognak!!! Dont worry!!
Még fociztunk egy jót a parkban a gyönyörű időben és a hazafelé úton meghallgattam, hogy ők mennyire szeretnek oviba járni és hogy jobb is az ovi mint itthon lenni……..
Na persze! Kíváncsian várom a holnapi előadást….

1 megjegyzés:

  1. Ezért nem irigyellek. Képzeld, a minap Julu nem tudott oviba menni - ez nem meglepő -, láttam ül magába roskadva. Mondtam mi a baj? Csak az orrod folyik picit, jön a hétvége meggyógyulsz, hétfőn mehetünk már biztosan. Ő meg azt mondta, de Anya, addig mi lesz a testvérkéimmel, biztos nagyon szomorúak, hogy én ma nem mentem és még csak megvigasztalni sem tudom őket, mert itthon vagyok. Na ez a meglepő. A gondolatmenete. ;o)) Kitartás, az ovi tényleg jó hely, ezt üzeni Juló a fiúknak. Én meg Neked! ;o))

    VálaszTörlés