Miért olyan nehéz megérteni, hogy amit mondunk, azt nem viccből mondjuk, hogy óvni, védeni szeretnénk őket.
Miért olyan nehéz megérteni, hogy amit kérünk, azt nem szórakozásból kérjük, hanem azért, hogy hamarabb fel tudjunk öltözni, el tudjunk indulni, oda érjünk időben, ne kelljen rohanni….
Miért olyan nehéz megérteni, hogy sokkal egyszerűbb és gyorsabb az élet és a szülők sem kapnak percenként idegrohamot, ha nem csüngök a másik nyakán készülődéskor, nem a WC mellé pisilek csak úgy poénból (egy Balatonnyi mennyiséget), nem borítom ki a vizet, csak azért, mert én tudok önteni, nem köpködöm le magam fogkrémmel, hogy át kelljen öltözni, nem locsolom szét a ragadós szörpöt apa autójában a bőrülésre, (felér egy öngyilkossággal, apa részéről egy kisebb szívinfarktussal) és ha mindezt és még sok mást nem csinálok vidáman, jókedvűen tölthetjük együtt az időt.
De akkor mégis MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT? Mert ezer százalék, hogy tudják, hogy butaságot művelnek.
Tudom, mert gyerekek bla, bla, bla, de nekünk két szuper okos fiúnk van, akik felismerik a betűket, tudják az ABC-t, ismerik a számokat, tudnak gondolkodni, véleményt nyilvánítanak, indokolnak, felismerik az ok-okozati viszonyokat,összfüggéseket,kombinálnak, és élvezik a programokat, amiket kitalálunk, lelkesen közreműködnek, nem nyüglődnek.
A kulcs szó lehet, a lelkesedés? Túlságosan túl pörögnek és adott pillanatban nem gondolják végig mit is csinálnak…?
Petivel azon is el szoktunk merengeni, hogy mennyire becsülik meg a mai gyerkőcök, a fiaink azt, ami Van, ami biztosítva van a számukra, illetve miként lehet őket felelősség tudatra, a tárgyak, események, körülmények megbecsülésére tanítani, hogy ne legyen számukra teljesen természetes az, ami nem is olyan természetes……
Minden esetre őrlődéseink, őrjöngéseink, bosszankodásaink közepette „kinyaljuk” a feneküket és monoton ismételgetjük: mond fiam MIÉRT OLYAN NEHÉZ MEGÉRTENI…?
Juló bár ténylegesen könnyebben kezelhető, de ő lány és egyedül van (1előre), nálunk a nyávogás jött divatba, amitől meg én és Szabi mászunk főleg falra. A hiszti minimális ugyan, de a nemek azért nálunk is fel-felütik a fejüket. Az értékek becsülése fontos szempont nálunk is, én azt többnyire értékelem, hogy egy festett kavicsnak ugyanúgy örül, mint egy nagyobb ajándéknak. Dia
VálaszTörlésEzek nagyon jó kérdések. El lehet rajtuk filozofálgatni...
VálaszTörlésLehet, a fiúk csak jó bulinak tartják ezeket hülyüléseket. És nekik nem olyan fontos az idő, meg hogy időben odaérjetek valahova.
Elevenek is és szeretnek "túltenni" egymáson.
Múltkor Tamara a reggelinél kiborította a teáját. Mivel az Én gyerekkoromban nálunk az ilyen halálos bűn volt, könnyedén kezeltem, nincs semmi baj... 3 perc múlva újra kiborult egy teli pohár tea... Akkor már mérges voltam. Mert leharapni nem fogom a fejét, de azért próbáljon már meg vigyázni!!! Figyeljen oda kicsit jobban! Tanuljon meg vigyázni is a dolgokra! Erről jut eszembe egy másik sztori: Kértem, hogy ne térdeljen le a boltban, mert koszos lesz a nadrágja. Erre odaveti nekem: - Majd kimosod!
Hát mi vagyok Én???
Szóval nagyon nehéz megtanítani az egyensúlyt és az értékrendet. De szerintem még kicsik is hozzá. Lehet, h csak mi várunk túl sokat egy 4 évestől?
Szerintem nem fogják fel, hogy mit csinálnak még kicsik...meg hebehurgyák..
VálaszTörlésAz idő fogalmát pedig még nem értik! Fogalmuk sincs róla, mi az hogy egy nap. Egyenlőre még éjszakai alvásokban működik nálunk az időszámítás. Beni ma megkérdezte, hogy mikor van ma? Egy biztos, más lesz az értékrendjük mint anno nekünk volt!! Terelni kell őket a jó irányba és közben türelem, türelem és sok-sok türelem!! (néha én is házi "szolgának" érzem magam főleg egy-egy jól irányzott megjegyzés után felháborodottan kérdezem: hát ki vagyok én neked?)