A fiúk úgy mennek oviba már az első pillanattól, mintha mindig ide jártak volna. Eddig egy árva hiszti, nyafogás nem hagyta el a szájukat. Szépen megértik, hogy egy dolgot vihetünk csak, nem az egész szobát és ha lehet az is férjen bele a kabát zsebébe. Rohannak le a villamoshoz (imádják). Ma autóval mentem értük és reklamálták, hogy akkor mi lesz a vilivel?
Mikor kijöttünk az ovi kapuján már a játszótéren kergetőzött két japán kisgyerek. A kisfiú anyukájával múltkor a villamoson megismerkedtem. Csatlakoztunk hozzájuk, a gyerkőcök vígan eljátszottak, mi pedig próbáltunk kommunikálni. Kiderült, hogy egy kupacon lakunk és hogy szeretnének elutazni Magyarországra. Még útikönyvük is van és minden vágyuk, hogy a kivilágított várost lássák, ja és egyenek egy jó gulyást. Felajánlottam, hogy egyszer nagyon szívesen főzök nekik. Kaptam az alkalmon és megkérdeztem, hogy állnak a sushi készítéssel. Szoktak csinálni, de nem gyakran (ezt meg majd én tanulom meg!). Ajánlottak egy állítólag fantasztikus japán éttermet is.
A fiúkat abszolút nem zavarja, hogy egyenlőre csak magyarul karattyolnak. Sőt Angela mesélte, hogy Benike oda áll elé és csicsereg, csicsereg, csicsereg persze a saját nyelvén. Addig nem hagyja abba, míg a mondandója végére nem ér. Mivel Angela egy mukkot nem ért belőle csak egy laza OK-val reagál. De megjegyezte, hogyha Beni így folytatja akkor hamarosan Ő is megtanul magyarul….
Danika kevésbé beszédes, ő visszafogottabb. Sokszor csak mosolyog a háttérben. Kettejük közül most Beni a Vezér, én csak Terrorgolyónak hívom. Konkrét elképzelése és véleménye van mindenről, a „kívánságait” (parancsait) fél szavakkal közli, majd lezárja egy Ennyi és késszel. Mint egy kis diktátor. Nem bírja elviselni, ha második pl ha versenyt futnak. Inkább nekimegy Daninak, vagy lerántja a földre, de nem engedi, hogy Dani megelőzze. Az nem jut az eszébe, hogy gyorsítson, versenyezzen! Próbálom tanítani, de egyenlőre fafejű!!
A cseh nyelvben az a jó, hogy nagyon nehéz elolvasni a szavakat, nem beszélve arról, hogy kimondani teljesen másképpen kell őket. Kész katasztrófa, ahogy pl a pékségben próbálom kibetűzni a neveket. Dolgozik itt egy kedves eladó, aki múltkor mindenféle origamit hajtogatott a fiúknak. Ma vele próbáltam közös nevezőre jutni. Én mondtam félig angolul és mutattam-makogtam (próbáltam kiolvasni az elnevezéseket) csehül. Ő mindenre azt felelte ja, ja, ja alles? kérdeztem tőle esetleg beszél németül? Sajnos nem. Erre Ő megkérdezte, hogy Én beszélek e franciául? Mondtam, hogy un peu (egy kicsit). Azóta franciául próbál hozzám szólni. Úgy tűnik sajnos nincs igazán közös nyelvünk…..
Ma nagyon ügyes voltam. Főztem, mostam, takarítottam. Behoztam picit a lemaradást. A legnagyobb falatot, a fiúk szobáját holnapra hagytam. Ez az igazi kihívás! A hétvégén saját maguk raktak rendet, ami azt jelentette, hogy a játékokat két kupacba pakolták. Van egy Dani halom és egy Beni halom. Mivel minden este elalvás előtt „olvasnak” az ágyukban, már az összes könyv szana-szét hever. Holnap szépen visszarakom őket és kezdődhet minden elölről…
Ugyanilyen mókuskerék harcot vívok a WC-vel és környékével. A fiúk sportot űznek belőle, hogy ki tud messzebbről belepisilni, vagy felállnak a fellépőre és onnan céloznak (persze úszik minden). Versenyeznek, hogy ki tud beletalálni a WC csészére akasztott tisztító eredetileg utántöltésre szolgáló nyílásába. A legszebb, amikor ketten egyszerre pisilnek, persze keresztbe kasul, na akkor tuti , hogy a WC környéke nem marad szárazon.
Az azért elgondolkodtató, hogy az oviban a három számmal kisebb kagylóba mindig beletalálnak……..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése