Azonban még a hétvégén gyünyörű időnek örülhettünk, így vasárnapra beterveztem egy jó kis kirándulást. Mivel mindenhol különféle szórólapokat, prospektusokat osztogatnak és a fiaim "szenvedélyes" gyűjtők, elég csak ezeket végig lapozni, kicsit az útikönyvben utána olvasni és máris megvan az új célpont.
Az első állomás Melnik városa lett volna, de aztán mégis inkább letértünk először Kokorin Vára felé. Ahogy kiérünk a városból és kisebb falukon, városokon keresztül autókázunk mindig megállapítjuk, hogy akár Mo.-n is lehetnénk. Általában ugyanaz a rendezetlenség jellemző, stílustalan helyiségek, mindenhol táblák, hírdetések, az egymás mellett különböző stílusban épült házak színkavalkádja leírhatatlan. Bár zárójelben hozzáteszem, hogy közel a német határhoz már teljesen más kép fogad bennünket vidéken is. Ott már mindenhol érezhető a német hatás.
A városok szélén lakótelepek sorakoznak, de aztán mikor elérünk célunkhoz, hírtelen mintha Ausztriába, vagy Némteo.ba léptünk volna át. Rendezett környezet, gusztusos éttermek, tájba illő épületek, szállodák várják a látogatókat. Hihetetlen, hogy ez az ország mennyire átmenet kelet és nyugat között. Viseli a kommunizmus nyomait, de az osztrák, német behatások is szerencsére jócskán jelen vannak.
Kacskaringós úton ereszkedtünk le a völgybe, ahonnan gyalogosan lehetett feljutni a várba. Egyébként az egész terület ma egy természeti rezervátum. Szép volt az őszi erdő és érdekesek a különböző sziklaképződmények. A fiúk nagyon élvezték a túrát, a "hegymászást". Csupán a nagy toronyba lépcsőztünk fel, most nem vettünk részt a vezetett várlátogatáson. A jegyvétel vicces volt, mert egy idős házaspár állt az asztal túl oldalán. Ilyenkor első kérdésünk, hogy beszélnek e angolul, vagy németül. Néma csend következett, majd egy perc múlva a kb 70 éves néni folyékony angolsággal elmagyarázta, hogy milyen jegyeket lehet váltani. Mind a ketten meglepődtünk főleg azért, mert a parkoló mellett működtetett információs bódénál egy kukkot sem beszéltek idegen nyelven.
Visszatérve a völgybe, elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket, én a gyerekekkel knédlis sertéshúsos menüt választottam, Peti pedig az ugyancsak tradicionális rántott sajtot. Érdekes, hogy a sertéshús tetejére itt még főtt tojást is szeleteltek, ez újdonság volt a számunkra. Ebéd közben Beni már mondta, hogy mindjárt elalszik, de aztán még bírta egy picit. Tettünk egy rövid kitérőt és elautókáztunk Harasovba, ami gyönyörű lehetne, de nem az....Erre szoktuk azt mondani, ha ez máshol lenne....Itt már kicsit elhanyagolt volt az ember alkotta környezet, a természeti nagyon impozáns volt. Látszott, hogy ez a hely nem szerepel az útikönyvben csak a helyi plakáton "olvastunk", találgttunk róla. Ha a másik irányba kanyarodunk rövid út megtétele után elérkeztünk volna a "Cseh Balatonként" emlegetett Mácha tóhoz, illetve a híres sziklalabirintushoz (Skální bludíste). Ezt az infót elraktároztam és majd tavasszal visszatérünk ide.
Petivel úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk Melnik mellett autóval picit bekukkantunk, sétálni már nem lehetett, mert a fiúk vígan aludtak az üléseikben.
Melnik a Moldva és az Elba összefolyásánál fekszik, ez Csehország legészakibb szőlőtermesztő vidéke, híres boruk a Szt. Ludmilla, melyet gyógyborként emlegetnek. A táblákat követve, a panelházakat és bevásárló helyeket elhagyva megérkeztünk a centrumba. Jellemző, hogy a város mag mindig impozáns, mikor beérsz nem is gondolnád, hogy mi vár rád. Itt sem csalódtam, Peti az autóban maradt, én tettem egy rövid sétát. A Várkastély teraszáról gyönyörű panoráma tárult elém. Érdekesség, hogy a Péter Pál templom pincéjében található Csehország csontkamrái közül a legnagyobb.
Hazaérve mi kidőltünk (volna), fiúk feléledtek és kezdődött az esti "szeánsz".
Kokorin Vára
Melnik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése