Még mindig fagy van...

Még mindig tél van, még mindig esik a hó, még mindig sál-sapka-kesztyű-harisnya és másfél hét után ma először bújt elő picit a nap. Soha nem lesz vége?
Peti ma elutazott Moszkvába, ott -18 fok van, mikor visszajön a prágai -6 fokba lehet, hogy legalább neki melege lesz….
Az időjárásnak, na meg a köhögésnek köszönhetően többé kevésbé be vagyunk zárva a lakásba. Játszóház kilőve még plusszba összeszednek valamit, vagy ráköhögnek egy másik gyerkőcre ilyenkor az anyukák „szemmel vernek”…
Séta csak minimális mértékben, mivel a fiúk inkább szaladnak mint sétálnak, persze közben sikítoznak, lökdösik egymást, vagy csak folyamatosan beszélnek és egyértelmű, hogy a hideg levegő nem tesz jót nekik. Pedig milyen szép lenne kézen fogva, csendben, vagy csak halkan beszélgetve kirakatokat nézegetni…
Sőt a doki nénink azt javasolta, hogy az ovi kezdést is toljuk el legalább két héttel. Majdnem infarktust kaptam….Érdekes, hogy itt mennyire mások a szokások. Egy hét után mentem vissza a fiúkkal hozzá (magyarul beszél), hogy az ACC nem elég a köhögésükre, gondoltam, hogy majd felír valami antibiotikumot és kész…Hát nem így történt ..Mondta, hogy másnap vigyem el a fiúkat fül-orr gégészetre és vérvételre, utána menjek vissza hozzá és konzultálunk. Először teljesen magamba roskadtam, lepergett előttem a másnap, aztán bevillant, lehet, hogy ez a normális, hogy nem írunk fel hasra ütés szerűen antibiotikumot? Sajnos Peti nem tudta szabaddá tenni magát, így kicsit feszülten egyedül vágtam neki a fiúkkal az „izgalmas” programnak. Az a szerencse, hogy ahova járunk egy poliklinika, így mindent ott megcsináltak. A fülészet vicces volt, mert a doki néni csak picit beszélt angolul, így „kézzel-lábbal” kommunikáltunk. „Cseppet” idegesített, hogy nem értem pontosan a diagnózist, plusz az egyik gyerkőc akit épp nem vizsgáltak folyamatosan duruzsolt a fülembe kérdezett, kérdezett, kérdezett…Ezután következett a vérvétel, a fiúk rettentő ügyesek voltak, pedig Danikának kétszer is szúrták a karját. Kaptak jópofa ragtapaszokat és szerencsére ez kibékítette őket, na meg a matricák és a kicsi kifestő…Tudni kell, de ezt már írtam, hogy Beni&Dani mindig gyűjtenek valamit…Itt ahol megfordultunk összeszedtük az összes szórólapot, matricát, reklámfüzetet, újságot és nem ám akármibe tették bele, hanem a kutyasétáltatóknak kitett papírzacskóba. Most ez a sláger főleg Benikénél, legalább egy ilyen zacsi mindig van nálunk..
Utolsó állomásként visszablattyogtunk a dokinénihez. Felírta a gyógyszert, de csak biankóként, mert délután egykor fel kellett hívnom telefonon a vérvétel eredménye miatt, mert ettől tette függővé, hogy szedjék, vagy sem.
Kifelé jövet megakadt a szemem egy szórólapon , mindenféle masszázst reklámoztak..
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy kb 2 hete Danika egyszerre kihúzta az ikeás komódunk összes fiókját, aminek következtében az előre billent. Ami a tetején volt minden a földre zuhant, az üveglap is csúszott lefelé, a gyerkőcöt pedig neki szorította az étkezőasztalnak. Óriási üvöltés, rohanok be, hírtelen nem jutottam szóhoz, aztán egyik kézzel tartva a komódot, a másikkal mentve Danit és az éppen lezuhanni készülő nyomtatót próbáltam stabilizálni az állapotokat. Utána úgy éreztem magam, mint aki kétszer körbe futotta a Margit szigetet. Ennek eredménye képpen szombaton alig bírtam kikelni az ágyból, a fél „felem” beállt. Azóta lázasan keresek masszőrt…..
Szóval mondtam a srácoknak, hogy menjünk fel a negyedik emeletre és nézzük meg…Kiderült, hogy itt sok minden van jóga, zumba, aerobik, uszoda, gyerekúszás, és masszázs!! Ja és étterem! A fiúk egyből éhesek lettek, nem volt mit tenni beültünk. Az étterem hátsó része kifejezetten gyerekeseknek van kialakítva egy kisebb tombolda…
Itt ismerkedtünk meg Andrásku-val, aki mint egy cséplőgép közeledett a fiúk felé. Kis hordó az egész gyerek, kipirosodott, izzadt pofival „őrjöngött”, vagy lökött, vagy rúgott. Anyukájának többnyire annyi volt a hozzáfűzni valója, hogy Andrásku??….Andrásku!!….A fiúk először röhögtek, de miután rájöttek, hogy itt vérre megy a játék ők is kezdték felvenni a kesztyűt… szerencsére hozták az ebédet és megbeszéltem Velük, hogy utána menjünk, mert Andrásku roppant ellenszenves és agresszív…
A fiúknál is csodálkozva látom, hogy egyre többet játszanak „puskával”, ez bármi lehet, fakanál, autópálya darab, ruhafogas, cipőkanál, banán és lövik egymást és a közelükben mindenkit….Ja és ők a Bakugánok (megjegyzem egy darab nincs nekik, még ovis emlék, de most eszükbe jutott). Dani mondja, hogy ő nem is Bakugán, hanem egy kis pisis!! (Apa után szabadon)…
Most már lassan két hete, hogy itt voltak Peti szülei. Meglátogattak bennünket a szülinapok alkalmából, volt ünneplés, ajándék, torta! Na és egy szabadnap, mert elvitték a fiúkat városnézésre így mi is kikapcsolódtunk egy aprócskát.
Akinek esetleg babysitterkedni van kedve egy röpke nap erejéig szeretettel várjuk….!!!

Jelentkezni akár telefonon, akár írásban lehet!!!

Sok Puszi