Hiszti

Benike az elmúlt időszakban sokat változott. Az a szerencse, hogy eddig mindig az volt a jellemző, hogy ha az egyik gyerekkel nehezebb volt, akkor a másikkal azért könnyebben lehetett egyezkedni. Most Benike a nehéz eset és Dani a lightos, bár ez nem jelenti azt, hogy nem bolondul meg néha. Bencikém önérzete, erőszakossága, akaratossága, hiszti hajlama a végső határokat döngeti. Egyedül közlekedne, mozgólépcsőzne, kiszállna a kádból, vásárolna, fizetne, ha hagynám, illetve próbálkozik is vele, ha véletlenül egy percre elfordítom a fejemet. Hétfőn eltűnt a Kauflandban. A zöldségrészlegen vásároltunk és egyszer csak gondolt egyet elszaladt. Kérdeztem Danitól, hol van Tesód, persze gőze sem volt. Elkezdtünk kiabálni, mindenki bennünket bámult. Az arcokra pillantva nem tudtam eldönteni, hogy szánnak, vagy szánalmasnak tartanak….Beni nem volt meg. Tovább hívogattuk és azt latolgattam, hogy menjek el és kezdjem keresni, vagy maradjak veszteg, mert ha van egy kis esze ide jön vissza…Közben az is megfordult a fejemben, hogy, hogy fogom elmagyarázni az információnál, hogy a fiamat keresem…Borzasztó ideges voltam, mikor egyszer csak megjelent két papírzacskóval a kezében, hogy Ő bizony előrement kiflit venni és büszkén mutogatta a szerzeményét. Tomboltam!! Berángattam két sor közé és megmostam a fejét. Többet nem tűnt el aznap, persze ez nem jelenti azt, hogy nem fog a jövőben sem…
Hideg van, hideg van, hideg van, -10 fok! Mindenkitől azt kérdezem mikor fog kitavaszodni.
Az útikönyvet böngészve kitaláltam, hogy menjünk múzeumba! Pont ez a megfelelő időpont erre!! Múlt héten megnéztünk egy mezőgazdasági kiállítást az NZM múzeumban. A fiúk élvezték fel lehetett ülni egy traktorra, voltak számítógépes, meg egyéb fejlesztő játékok.

Most kiválasztottam a Narodni Techniqual Muzeum-t egy vadonatúj kiállítás gépekkel, autókkal, repülőkkel stb.. A fiúknak beharangoztam, hogy izgi lesz a mai délelőtt, de sajnos nem jutottunk be, mert az utcán kanyargott a sor vége…Gyorsan kell egy B terv, persze Beni minden áron be akart menni és egy 20 perces hiszti következett. Aztán a bűvös szó: játszóház elhallgattatta. Eszembe jutott, hogy nincs messze a Palladium ez egy jó kis bevásárló központ és hogy ott biztos akad valami a gyerekeknek. Hát igazam lett a legfelső emeleten az éttermek között alakítottak ki egy kisebb játszóházat és olyan szerencsénk volt, hogy a „felügyelő” néni beszélt magyarul. Szimpatikusak lehettünk, illetve élvezte, hogy magyarul cseveghet, mert a két gyerkőc 1000,-Ft-.ért tombolt 2,5 órán keresztül, úgy hogy közben kimentünk ebédelni..Sikerült jól lefárasztani őket, legalábbis azt hittem..
Hazaértünk és reméltem, hogy egy jó mese a TV-ben leköti őket, mert SOS takarítanom kellett és főzni is. Bevonultak a szobájukba két perc alatt rendetlenséget csináltak, szerintem ebben világelsők!! Ok én addig kitakarítom a nappalit és a konyhát.. Utána „cseréltünk” ők kijöttek én bementem ágyat húzni a szobájukba. Egyszer csak hallom zúg a porszívó, kezd gyanús lenni a helyzet. Belépek a konyhába és a fiúk hatalmas munkában vannak. Kipakolták az összes fűszert és mindent össze-vissza kevertek, vizeztek, szerintük sütöttek-főztek. Ahol 20 perccel ezelőtt porszívóztam ott most tapostunk a curry- szegfűszeg, őrölt szerecsendió, sütőpor stb maradékokon. Hogy mit csináltam? Fogtam a fejemet és röhögtem. Annyira fáradt voltam, hogy erőm sem volt kiabálni. Együttesen elpakoltunk (ismét). Mielőtt pótolnám a fűszereket le kell ülnöm a magyar-cseh szótár mellé és kiírni a neveket, mert sajna nem tudom…
A mai nap jól indult fél kilencig aludtunk, mert Benike is aludt és így más is pihenhetett. Érdekes, hogy mennyire másképpen ébred a két gyerek. Danika szeret ébredezni, picit lustálkodni, még bevackolja kicsit magát, megpuszilgatja Zsuzskát, ezzel szemben Benike még félig alszik, de már ül az ágyban, kiabál, hogy Anya!!, Anya!!, vissza-visszadől a zsákos párnájára de a világ minden kincséért sem aludna picit vissza. Inkább kitámolyog a szobából, ha Peti már felkelt bemegy hozzá a fürdőbe lefekszik a szőnyegre és ott agonizál egy sort. Vagy bejön hozzám és követeli, hogy azonnal ugorjak ki az ágyból, mert reggel van!!! Hogy hova siet? Kicsit olyan mintha félne, hogy lemarad valamiről….
Szóval felkeltünk aztán „elrohantunk” a dokinénihez receptért. A parkolóban Beni begyűjtötte a kutyakakis zacsit, a rendelőben pedig telepakolta szórólapokkal. Elhozta a laptopját és amíg vártunk folyamatosan „dolgozott” rajta. Gépelt és szkennelt (a laptop alá tette be a lapokat), mailt küldött. Danival mi beszélgettünk.
Otthon gyors ebéd, közben megérkezett Peti (Moszkvából), de csak rövid időre ugrott haza, mert ment is tovább a munkahelyére. Mivel gyönyörűen sütött a nap felöltöztettem a fiúkat és elindultunk sétálni. Pár megállót utaztunk a villamossal és utána legyalogoltunk a Loreto-hoz. Itt találkoztunk egy hölggyel, aki festményeket árult. Beni&Dani annyira szimpatikusak voltak neki, hogy nekik ajándékozott két kis képet. A fiúk boldogan mutogatták új kincsüket. Megvettük a belépőjegyet és végig néztük a kiállítást, a templomot. Nem értették, hogy Jézust miért feszítették keresztre és megijedtek attól, hogy folyik a vére…majd ők bosszút állnak, lelövik puskával aki ezt tette..erről még bezsélgetnünk kell..
Utána elindultunk lefelé a várnegyed hangulatos kis utcáin. Beni először azon kattant be, hogy Ő miért nem fényképezhet a fényképezőgéppel. Mivel nem engedtem, ordítás. Ez volt hiszti1. Elindultunk tovább, Beni nem ő nem tudott lábra állni, mert csúszott az utca. Visszamentem érte, haladtunk pár métert, meglátott a földön egy kutyakakis zacsit . Fel akarta venni, nem engedtem. Következett hiszti2. Miért van az, hogy az ő zacskói nagyobbak, neki is ekkora kell, mint ami a földön hever..szembe jött velünk a zacsi „adagoló” jókedvemben kitéptem belőle pár darabot és félbe hajtva a kezébe nyomtam. Gondoltam probléma megoldva…Akkor meglátott egy szűk sikátort, ami levezetett egy másik utcára. Köv. hiszti3. Menjünk erre ne arra, mert erre van a játszótér. Megjegyzem jó a helyismerete a gyereknek, mert tényleg erre van, de mivel én kezdtem megfagyni és az idegeim is kezdték felmondani a szolgálatot, mondtam, hogy ok lemegyünk a lépcsőkön, de folytatjuk az utunkat a villamos felé. Gyalogoltunk pár métert és megláttunk egy helyes kis boltot. Óriási pechemre ahogy nézegettük a kirakatot Dani talált egy fél pár fülbevalót! Köv hiszti4 neki is kell fülbevaló találjak egyet, vagy Dani adja oda, addig nem hajlandó tovább menni.. Kész, padlót fogtam, otthagytam, egy helyben ordított, hullatta a krokodil könnyeit, az emberek már megint bámultak, Danika győzködött, hogy ne hagyjuk itt, én mondtam, hogy engem már nem érdekel ha jön, jön ha nem, nem. Persze nem jött, már láttam magam előtt a torokgyulladást…csak ezért és csakis ezért visszamentem érte, megfogtam a kezét és húztam..ő visított..Le kellett vennem a kesztyűmet, hogy jól meg tudjam fogni, majdnem lefagyott a kezem….győzködött, hogy tud egyedül is jönni, akkor pedig megbotlott és kétszer is elesett, akkor meg ezért bömbölt. Végre odaértünk a megállóhoz , a jobb kezemen az újjaim megmerevedtek és akkor közölte, hogy ő még sétálni akar nem száll fel a villamosra (hiszti5)…Feltettem a villamosra én pedig hazáig a fűtés mellett guggoltam…Leszálltunk, bementünk a pékségbe, vettünk pár sütit..Benike hasra vágta magát (hiszti6), hogy itt együk meg a sütit ne otthon..kérdeztem tőle, hogy ezt miért nem lehet normálisan megbeszélni? Miért kell feltörölni a kövezetet? Meglepődött..Kiléptünk a pékségből én kanyarodtam a megszokott irányba, nem ő a másik utcán akar menni! Csak annyi jutott eszembe, hogy Szívatnak Anyám!!!! Mindenesetre mikor végre hazaértünk le kellett ülnöm tíz percre, hogy nem létező lelki egyensúlyomat visszanyerjem…
Remélem a mai nap nyugisabb lesz….
Puszi Mindenkinek!